A következő néhány napban, Ferman napról napra erősödött, minden vizsgálat azt mutatta, hogy teljesen fel fog épülni. Tanju és Adil a hét végén pedig haza is engedte. Eylül, Doruk Nazli és Ali kísérte őt haza. Beliz és a gyerekek otthon várták.

- "Leylaa!" - mondta Ferman amint belépett az ajtón, és szorosan megölelte.

Beliz mosolyogva nézte őket.

- "Hakan még alszik. De szerintem nemsokára felébred. Ali, Nazlı gyertek be ti is." - mondta Beliz.

Mind bementek. Természetesen Fermant egyből leültették pihenni, de nem vitatkozott, leült, és ölébe vette Leylát.

- "Jó újra itthon, igaz Ferman?" - kérdezte Ali.

- "Azt el sem tudom mondani. Okés, én szeretek a kórházban lenni, de inkább dolgoznék, mintsem, hogy ott legyek, és csak a plafont bámuljam..."

- "Hát egyelőre a munkáról még ne álmodozz. De Beliz azt mondta, mostmár én is sokkal kevesebbet járhatok be dolgozni, úgyhogy legalább itt leszek veled, és nem fogsz unatkozni... :)" - mondta Eylül.

- "Miért nem járhatsz be??" - kérdezte Nazli.

- "Ohm... Nos... Várjunk... Ali!"

- "Igen?"

- "Emlékszel, két éve, amikor idejöttem... Néhány perc után kitaláltad, mi köt engem Fermanhoz... Igaz?"

- "Igen! Rájöttem, hogy testvérek vagytok, mielőtt elmondtad volna."

- "És most? Valami tipp? Miért fogok sokkal kevesebbet dolgozni?"

- "Szerintem... Szerintem babát vársz! A napokban, amikor együtt vacsoráztunk, te is csak teát ittál, és nem kértél bort... Ferman, Beliz és te is csak vigyorogsz... Gondolom akkor mondtad el a bátyádnak, amikor felébredt a kómából..." - mondta Ali.

- "Mi???" - nézett rögtön Nazli Eylülre.

- "Egészen hihetetlen... És tudja..." - mondta Beliz.

- "Igen, nos srácok, babát várok!!!"

- "Uramisten, Eylül, gratulálok!!!!" - mondta Nazli.

- "Ali, nem vagy semmi..." - mondta Ferman.

- "Nem semmi vagyok, hanem Ali vagyok! :) Egyébként gratulálok Eylül... Hihetetlen, hogy Doruk apa lesz..."

- "Mondjuk tényleg, Doruk tegnap óta olyan boldog..." - mondta Nazli.

- "Hát persze, hisz a fellegekben jár. :)" - mondta Beliz.

- "Annyira vágyott már erre a kisbabára... Csak amikor én megtudtam, még az elején nem akartam szólni senkinek. Úgy terveztem, Fermannak mondom majd el... De aztán jött ez a baleset... És én aznap teljesen összetörtem..." - mondta Eylül.

- "De én hallottam, hogy Beliz és Eylül szinte mindig velem voltak... Meg ti is Ali... Illetve volt, hogy Doruk beszélt nekem sokat... De mindegy is... Srácok, itt vagyok, jól vagyok."

- "Hát ez a lényeg, Ferman. Apa vagy, báty vagy és mostmár nagybácsi vagy... :) Rengeteg dolgod van még az életben. :)" - mondta Nazli.

- "Ez így van! - mondta Ferman, és az öléből maga mellé ültette Leylát - Kimegyek egy kis vízért..."

- "Majd én hozok!" - pattant fel Eylül.

- "Nem! Nyugi. Hidd el ettől a néhány lépéstől semmi bajom sem lesz... :)"

- "Túlféltelek?" - kérdezte elmosolyodva Eylül.

- "Hát... Csak annyit mondok, értem már, mennyire kis idegesítő lehettem, amikor te jöttél haza a kórházból, és én folyton körülötted ugráltam... :)"

- "Rendben, akkor menj. :)" - mondta nevetve Eylül.

Ferman kisétált a konyhába, ahol Doruk éppen ebédet készített nekik.

Ferman öntött magának egy kis vizet, majd Doruk felé fordult.

- "Köszönöm neked."

- "Micsodát?"

- "Hogy beváltottad a nekem tett ígéreted. Gondoskodtál a szeretteimről, mint egy igazi apa. :)"

- "Hát mostmár én is apuka vagyok... - mondta mosolyogva Doruk - De ez csak természetes."

- "Nem, nem természetes... Nem sokan lettek volna erre képesek. Ezért nagyon köszönöm neked..."

- "Mint mondtam, jó példa voltál nekem. :)" - mondta Doruk, és átölelte Fermant.

Eylül természetesen túlféltésből, de Ferman után ment. De már csak azt látta, hogy Dorukkal ölelgetik egymást. :))

- "Khm..." - mondta mosolyogva Eylül.

A fiúk gyorsan szétváltak. Doruk menteni próbálta a menthetőt, és finoman megveregette Ferman hátát.

- "Mi csak... Mi csak beszélgettünk, mint férfi a férfival..." - mondta szigorúan Doruk.

- "Igen? Mondjuk arról akkor pont lemaradtam... :)" - mondta Eylül, és alig bírta visszafogni a nevetést.

- "De te egyébként minek jöttél utánam??? Teee... Túlféltesz!! :))" - mondta Ferman, és csipkedni kezdte Eylül karját.

- "Ajj, hagyd abba! :) Dehogy féltelek túl...! De ha ölelgetést szeretnél, vagyunk rá kint a nappaliban egy páran. :) Szólni szerettem volna, hogy Hakan felébredt, de ha te a férjemet ölelgeted..." - mondta Eylül, és nevetni kezdett.

- "Akkor felmegyek hozzá! - mondta lelkesen Ferman, majd a húga felé fordult - Te meg nem kapsz ölelést! Ölelgessen téged a... Férjed!" - mondta Ferman, majd elindult, de Eylül utánaugrott és szorosan átölelte.

- "Aha, persze... Csak azért is megölelgetlek, te maki.❤️"

- "Aki mondja! :)"

Ezután közösen leültek megebédelni. Doruk spagettit készített. Mind elkezdtek enni, amikor Eylül Dorukra nézett.

- "Mondd szerelmem?" - fordult felé Doruk is.

- "Ohm... Kérhetnék egy kis cukrot?"

- "Cukrot? Minek??"

- "Nemtudom, megkívántam..."

- "Ohh, hát igen, nos valaki terhes... Doruk, előre szólok, most jön az az időszak, hogy össze-vissza minden hülyeséget fog enni..." - mondta Ferman.

- "Hagy egyen, ráfér, nem is tudom, mikor evett utoljára rendesen..." - mondta Beliz és elnevette magát - Ott, a szekrényben találsz cukrot."

- "Jó ég... Hát... Egészségedre szerelmem!" - mondta Doruk, majd nevetve Eylülnek adta a dobozt.

- "Ne nevess, a kisfiad csinálna, nem én!"

Eylül szórt belőle egy kicsit a tésztára, és boldogan evett tovább.

- "Ne mondd, hogy ízlik..." - fintorgott Nazlı.

- "De, nagyon finom! :)"

- "Emlékeztek, Beliz folyton sajtot evett palacsintával..." - mondta Ferman.

- "Fúúj, emlékszem..." - nevetett Doruk.

- "Most miért? Nagyon finom volt!" - nevetett Beliz is.

- "Hm... Kicsim, este palacsintát csinálok!" - mondta lelkesen Eylül.

A következő hónapokban, mindenki újra nagyon boldog és kiegyensúlyozott volt. Eylülnek már  látszódott a pocakja. :) Sok időt töltött Fermannal, és persze még többet Dorukkal.

Egyik nap, Eylül a szokásos napi sétájára indult a parkban, de mivel Doruk aznap dolgozott, Acelyát hívta el, hogy menjen vele.

- "Még mindig nem beszéltek?" - kérdezte.

- "Nem, és nem is fogunk! Én nagyon jól megvagyok nélküle!"

- "Igen, tudom, mindig ezt mondod, de ezt is érzed?"

- "Nem tudom..."

- "Amikor én idejöttem, ti már akkor is együtt voltatok... Sokat civakodtok, de ez tartott életben titeket. Tudom, veszekedni rossz dolog, de legalább olyan emberrel vitatkozol, aki tudod, hogy feltétel nélkül szeret..."

- "Tényleg nem tudom, Eylül. Mind azt gondoltuk, hogy Demir és Doruk nagyon hasonlít egymásra... Két bolond, akik ugyanazon a gyerekes szinten vannak, ezért értik meg olyan jól egymást... De mikor felbukkantál, minden megváltozott. Ne érts félre, ezt pozitív dologként mondom. Doruk teljesen elvesztette a régi önmagát... Azt a hülyegyerek énjét, ahol Demir leragadt. Összeházasodtatok és nemsokára család lesztek... Tudom, hogy rettenetesen fiatalok vagyunk még, de mind legvégül valami ilyesmire vágyunk... Nem?"

- "De... Hidd el megértelek... Ha jól sejtem, azt gondolod, hogy csak a megfelelő embert kell megtalálni, és megkomolyodik az ember ilyen értelemben..."

- "Pontosan."

- "Akkor lenne itt neked valami... Pontosabban valaki... - mondta Eylül, és a park szélén lévő padra mutatott, ahol Demir egyedül ücsörgött - Nézd, tudom, hogy most nem örülsz ennek, de muszáj lenne megbeszélnetek. Szegény nagyon rosszul érzi magát..."

- "Eylül..."

- "Csak annyit szeretnék, hogy beszélgessetek egy kicsit. Én itt leszek a közelben, addig sétálok még egy kicsit. Aztán együtt hazamegyünk, hogy vele, vagy nélküle ezt már te döntsd el..."

Odasétáltak Demirhez, Acelya egy szó nélkül leült a pad másik szélére. Eylül Demirre nézett, majd azt mondta:

- "Na most szedd össze magad. :)" - majd elindult, és kicsit távolabb ment.

Kb. 20 perc múlva, gondolta rájuk néz, hogy mire jutottak.

- "Nos?"

- "Béke van. :)" - mondta boldogan Demir.

- "Komolyan??"

- "Eylül, profi vagy... :)" - mondta Acelya.

- "Na ennek örömére, gyertek át hozzánk! Már Doruk is biztosan hazaért."

- "Rendben! Én vezetek!" - mondta Demir, majd Eylül autója felé indultak.

Hazamentek, Dorukkal kb. egyszerre értek haza.

- "Hát ti? Mi történt?"

- "Kibékültünk!" - mondta Demir.

- "Hát na, azt mondják, profi vagyok. :) Pedig én semmit sem csináltam..."

- "Aha... :)) Menjünk, igyunk egy teát, aztán mi megyünk tovább." - mondta Doruk.

- "Hova mentek?" - kérdezte Demir.

- "A kórházba, Melek asszonyhoz kell mennünk, ultrahangra." - válaszolta Eylül.

Bementek, ittak egy teát, majd Doruk és Eylül a kórházba mentek.

A vizsgálaton Melek asszony mindent rendben talált.

- "A baba nagyon szépen fejlődik!"

- "Csodás!" - mondta Doruk.

- "Nézzétek csak... Azthiszem, mostmár biztosak lehetünk benne... Eylül, Doruk, kezdjetek el fiúneveken gondolkodni :)"

- "Komolyan??? Kisfiam lesz???" - kérdezte Doruk.

- "Igen. :) Kinyomtatom nektek ezt a képet, és egy hónap múlva újra várlak titeket. Eylül, már lassan félidőben vagy, egyél rendesen, és nagyon vigyázz magadra!"

- "Rendben, meglesz, köszönjük szépen!"

Megkapták a képeket, és miután befejeződött a vizsgálat, elindultak hazafelé. Vuslat állította meg őket a folyosón.

- "Gyerekek, mi a helyzet?"

- "Vizsgálaton voltunk, minden rendben van. :)"

- "Kiderült, hogy kisfiunk lesz!" - mondta széles mosollyal az arcán Doruk, és megmutatta az ultrahangképet Vuslatnak.

- "Gratulálok! Ajj, annyira boldog vagyok! És mikorra várható a baba?"

- "Kb. 4 hónap múlva. :)"