Vuslat irodájából kifelé jövet Ferman azt mondta:

- "Menjünk még be az irodámba, átöltözöm, és aztán elmegyünk..."

- "Rendben."

Bementek, és amíg Ferman öltözött, Beliz rohant be kopogás nélkül az irodába.

- "Vuslat most hívott! A rendőrök úton vannak ide! Mégis mi a fene folyik itt?!" - kérdezte tőlük dühösen.

- "Ha beszéltél Vuslattal, nagyjából tudod már mi történt... Beliz, azért nem mondtam neked semmit, mert ha nem derül ki az igazság, és Eda tényleg megteszi ezt velünk, te ugyan úgy bűnös lettél volna, mint Ferman és Doruk, akik tudták ezt, és nem jelezték a vezetőségnek. De te annak a  kórháznak tulajdonosa vagy, amit az édesapád hagyott rád, nem hagyhattam, hogy téged is tönkretegyen, és elveszítsd az örökségedet." - mondta szomorúan Eylül.

- "Szerelmem, ne haragudj, hogy nem beszéltünk erről veled korábban. Nem arról van szó, hogy nem bíztunk benned. El akartuk mondani..."

- "Állj... Mindent értek. Eylül, köszönöm a bátorságod. De egy család vagyunk, és nem kell titkolnod semmit előlem. De megértelek titeket, valószínűleg én is ezt tettem volna..."

- "Mi lesz most Edával?" - kérdezte Eylül.

- "Ha ideérnek a rendőrök, valószínűleg letartóztatják. Rágalmazásért és hivatalos irat hamisítása miatt akár még börtönbe is kerülhet."

- "Jó ég..." - mondta szomorúan Eylül.

- "Ti most elmentek?" - kérdezte Beliz.

- "Igen, hazamegyünk. Fel kell dolgoznunk ami ma történt..." - mondta Eylül.

- "Kérlek, ha itt minden elrendeződött, siess haza te is." - mondta Ferman.

- "Igen Beliz, szükségem van most rád.."

- "Persze, menjetek, én pedig sietek haza."

Mindhárman kimentek az irodából, és a kórház bejáratánál már látták, hogy ott állnak a többiek. Vuslat is ott volt, Nazli, Demir és Ali is, illetve Eda is ott állt köztük.

Eylül ellépett Ferman mellől, és odasétált a többiek közé Edához.

- "Vége a játéknak, Eda. Vesztettél."

- "Miről beszélsz, Eylül?" - kérdezte Nazli.

- "A kórház biztonsági kamerái mindent felvettek tegnap..." - mondta Eylül Edának. Eda teljesen lefagyott.

- "Milyen kamerák?" - kérdezte Demir.

- "Blöffölsz..." - nevetett Eda.

- "Nem, Vuslat, Ferman, Beliz... Tudnak mindent..." - mondta keményen Eylül.

- "Mekkora egy gyáva féreg vagy! Gondolhattam volna, hogy rohansz egyből a testvéredhez! Sosem voltál elég bátor magadnak megoldani a dolgaidat!!" - üvöltötte Eda egyenesen Eylül arcába, és egy kicsit meglökte a vállát.

- "Eda, most azonnal állítsd le magad! - kiabálta Ferman - A rendőrök mindjárt itt vannak. Fejezd be!"

A többiek teljes sokkban álltak ott. Senki nem értette, mi történik.

- "Gyáva vagy, a bátyáddal együtt! " - kezdett megint kiabálni Eda, de ekkor Eylül teljesen bedühödött, megragadta Edát, és egy hatalmasat lökött rajta. Eda egy nagyot esett, és a földre zuhant. Ferman és Demir gyorsan lefogták Eylült.

- "Állj, Eylül, ne csináld!!" - mondta neki Ferman, és végig szorosan fogta.

- "Eylül, hagyd!!" - kiabálta Beliz.

De Eylül nem is hallott a dühtől, erősen próbált kiszabadulni a fiúk kezei közül, de ebben a pillanatban berohantak a rendőrök.

- "Itt van, ő Eda! Vigyék el innen gyorsan!" - mondta Vuslat.

- "Ferman, most azonnal vidd haza Eylült." - mondta Beliz.

- "Beliz, mi a fene folyik itt?!" - kérdezte Ali.

- "Srácok, valami nagyon rossz dolog történt... De már vége van, most menjetek vissza dolgozni, majd később beszélünk." - mondta nekik Beliz.

Ebben a pillanatban Doruk ért oda hozzájuk. Már csak annyit látott, hogy Edát elviszik a rendőrök, és Demir és Ferman még mindig erősen fogják Eylült. Odarohant hozzá.

- "Mi történik?? Szerelmem, mi ez az egész?" - kérdezte.

- "Doruk, minden kiderült. Vedd át a betegeimet, én hazaviszem Eylült. Ha végeztél, gyorsan gyere haza."

Doruk bólintott. Majd visszafordult Eylülhöz, aki addigra már nagyjából lenyugodott.

- "Jól vagy?"

- "Jól vagyok. Eda megzsarolt, hogy kirúgatja Fermant és téged is, ha nem mondok fel a kórházban, és nem fújom le az esküvőt..." - mondta Eylül, és megölelte Dorukot.

- "Hogy tessék?? Shhh... Jól van drágám, semmi baj, vége van... Vége van... Nagyon szeretlek..." - mondta Doruk és szerelme arcát simogatva próbálta őt nyugtatni.

- "Menjünk haza, Eylül. Beliz és Doruk pedig később jönnek." - mondta Ferman, és elindultak Eylüllel.

Vuslat és Beliz bementek a tárgyalóba, hogy megbeszéljék a további lépéseket.

Nazli, Demir, Ali és Doruk pedig még mindig ott ácsorogtak a kórház közepén.

- "Doruk, mi ez az egész?" - kérdezte Nazli, és közben elindultak vissza a betegekhez.

- "Eda egy utolsó bűnöző... Ahj, mindent mindjárt elmesélek. De Demir, miért fogtátok le Eylült?" - kérdezte Doruk.

- "Eda elég csúnyán beszélt róla és Fermanról. Nem is csoda, hogy Eylülnek elszakadt a cérna. Úgy nekiment Edának, hogy még nekem is fájt... Ha nem fogjuk le, kitudja mennyire veri össze..." - válaszolta Demir.

- "De meg is értem... Eylül előtt szidni a bátyját... Elég bátor ötlet... Szerintem jól is tette." - mondta Nazli.

- "Azthiszem, ezt már sokkal hamarabb meg kellett volna tennie..." - mondta elgondolkodva Doruk.

Eközben Eylül és Ferman hazament. Beléptek a házba, és Basak asszony köszönt nekik.

- "Jó napot, megtenné kérem, hogy felviszi a gyerekeket az emeletre...? - kérdezte Ferman - Köszönöm szépen."

Eylül szó nélkül leült a nappaliba, Ferman töltött neki egy pohár vizet, és leült mellé.

- "Jól vagy, ugye?" - kérdezte.

- "Jól leszek, nemsokára. Csak fel kell dolgoznom, ami történt."

- "Ez természetes. Tudod, még mindig nem fogtam fel, amit aznap Edának mondtál rólam a tetőn... Hihetetlen..."

- "Hidd csak el, tényleg megtettem volna, gondolkodás nélkül..."

- "Nagyon jó ember vagy. Tiszta a szíved és nagyon bátor vagy. - mondta büszkén Ferman - De azért... Nem futnék össze veled egy sötét sikátorban...😆"

- "Nem akartam megütni..."

- "Áhh nem... Mi Demirrel csak viccből kellett, hogy lefogjunk..."

- "Nem akartam így nekirontani a kórház közepén... De amikor azt mondta, hogy gyáva vagyok... Elborult az agyam..."

- "Azt láttam... De nem vagy gyáva. :)"

- "Mostmár ő is tudja."

Ekkor Beliz is hazaért. Eylül gyorsan odaszaladt hozzá, és megölelte.

- "Jól vagy?" - kérdezte.

- "Jól... Mi a helyzet?" - kérdezett vissza Eylül.

- "Vuslat és én úgy döntöttünk, hogy a kórház is feljelentést tesz. Mivel a mi dolgozónk vagy, és téged ért atrocitás. Bíróság elé kerül az ügy, neked és a kórháznak is én leszek az ügyvédje. De ezek csak formalitások. Edát el fogják ítélni."

- "Értem... El sem hiszem, hogy vége van."

- "Ne aggódj mostmár." - mondta Ferman.

Ezután Beliz, Ferman és Eylül otthon pihenték ki a mai napot. Beszélgettek, Ferman és Beliz próbálták felvidítani Eylült. Estefelé Doruk is hazaért hozzájuk.

- "Sziasztok!" - kiáltotta, amikor belépett az ajtón.

- "Szia! Gyere, a nappaliban vagyunk!" - mondta Beliz.

Doruk bement, és Eylül egyből odaszaladt hozzá, és szorosan megölelte.

- "Nincs baj kedvesem, itt vagyok..." - mondta Doruk.

- "Gyertek, üljetek le." - mondta nekik Ferman.

Leültek, és négyesben tovább beszélgettek. Eylül egyre jobban érezte magát, kezdett teljesen elfelejtkezni a történtekről.

Ekkor megcsörrent Beliz telefonja. Vuslat hívta, videóhívásban. Beliz meglepve nézett a telefonja kijelőjére.

- "Ki az, drágám?" - kérdezte Ferman.

- "Vuslat..."

- "Mit akarhat ilyenkor?" - kérdezte Doruk.

- "Nemtudom... Derítsük ki..." - mondta Beliz, és felvette a telefont.

Vuslat nagy mosollyal az arcán integett a kamerába.

- "Sziasztook!😁" - mondta.

- "Szia... Mi a helyzet?" - kérdezte Beliz.

- "Ott vannak Eylülék?"

- "Igen, mind ittvagyunk!" - kiabálta hangosan Eylül.

- "Remek, Beliz, tedd úgy a telefont, hogy mindenki lássa!" - mondta Vuslat.

Beliz letette a telefont, ahonnal már mindenki látott mindenkit. Vuslat még mindig úgy vigyorgott, hogy talán ilyennek még nem is látták azelőtt.

- "Hát ezt meg mi lelte?" - pusmogta halkan Doruk, a többieknek, mire Ferman elnevette magát, de Eylül meg megbökte.

- "Pszt! Hallgass már, el fogja mondani..." - mondta nagyon halkan Eylül, de azért ő is finoman felnevetett.

- "Na gyerekek, hírem van! Szeretnélek titeket meghívni holnap este egy vacsorára!"

- "Mindenkit?" - kérdezte Beliz.

- "Igen! Titeket, Adilt és Selvit, Demiréket, Alit és Nazlit... Szóval mindenki eljön!"

- "Jól hangzik! Mit ünneplünk?" - kérdezte Eylül.

A kérdés jogos volt, Vuslat nem szokott csak úgy vacsorákat szervezni, pláne nem mindenkinek.

- "Az holnap este kiderül..." - mondta sejtelmesen Vuslat.

- "Rendben... Köszönjük a meghívást, ottleszünk!" - válaszolta Ferman.

- "Csodás! És még annyi, hogy a vacsora Tanju házában lesz..."

- "Mi????!" - kérdezte harsányan Doruk.

- "Mi???!" - kérdezte Ferman és Beliz is.

- "Na most mennem kell, na, sziasztok! Holnap találkozunk! 8-ra gyertek!!" - mondta gyorsan Vuslat, és ahelyett, hogy válaszolt volna, lecsapta a telefont.

- "Mégis mi a fene történt most itt tulajdonképpen?" - kérdezte maga elé meredve Doruk.

- "Csak képzelődtem, vagy tényleg azt mondta, hogy Tanju házába szervezett vacsorát...?" - kérdezte Beliz.

Ferman és Eylül összenéztek. 😉

- "Neem, én is azt hallottam, hogy holnap Tanju házában fogunk vacsorázni..." - mondta Ferman.

- "Ez lesz ám a vacsora!" - mondta Eylül, és felnevetett.

- "Mi a fene..." - mondta Doruk, aki még mindig nem tudott mást mondani, csak ezt. 😆