- "Ugye nem szeretnéd, hogy te, a vőlegényed és a még jobban szeretett bátyád is elveszítse az állását..."

- "Eda, miről beszélsz?!!"

- "Erről itt! - mondta és egy papírt lobogtatott Eylül orra előtt - Ez a papír, a bizonyíték arra, hogy illegális doppingszereket használtál a meccsek előtt.."

- "Tessék?!"

- "Jól hallottad. Ha ez a papír a vezetőség elé kerül, repülsz te is, és a bátyád is, aki mindent tud, és hallgat róla. Még talán azt is elérem, hogy Beliz elveszítse a kórházat... Két gyerekkel, állás nélküli szülők... Ha ha ha...!" - mondta Eda.

- "Eda, Belizt hagyd ki ebből!!! Semmit sem tud! Eszedbe ne jusson bántani őt! Ha bajba sodrod Belizt, esküszöm neked..." - kezdett bele dühösen Eylül, de Eda félbeszakította.

- "Mert? Mert akkor mi lesz??"

- "Mit akarsz tőlem??" - kiabálta dühösen Eylül.

- "Mondj fel a kórházban."

- "Rendben. Ha ezt akarod, megteszem." - mondta gondolkodás nélkül Eylül.

- "És fújd le az esküvőt..."

- "Tessék???"

- "Jól hallottad... Az lenne a legjobb, ha eltűnnél innen... Állásod úgy sem lesz, Doruk sem lesz ott neked..."

- "Eda! De te is tudod, hogy ártatlan voltam! Minden ami ezen a papíron van, az hazugság!!!"

- "De ezt rajtunk kívül nem tudja senki... Ez az irat persze hamisítvány, de ezt te nem tudod bizonyítani... - nevetett Eda - De ha te inkább tönkreteszed a bátyád életét..."

- "Állj, nem! Nekem Ferman az első. Még saját magamnál is sokkal fontosabb. Nem tudsz olyat mondani, amit Fermanért ne tennék meg... Ha őt kihagyod ebből, bármit kérhetsz. Szeretem a családomat, de persze te nem érted ezt, neked nincsenek érzéseid..."

- "Jajj, most majdnem megbántottál... Szóval, mit mondasz?"

- "Rendben. Még a héten felmondok a kórházban, és lefújom az esküvőt... De ne álltasd magad, Doruk tudja, hogy szeretem őt, és ő is szeret engem..."

- "Hát persze, persze... De figyelni foglak, nem beszélhetsz erről senkinek, mert ha mégis, ugrik a megállapodás, és tönkreteszlek téged, a testvéred, és mindenkit aki fontos neked... Megértetted?"

- "Igen." - mondta szomorúan Eylül.

- "Csodás. Akkor hajrá, élvezd ki az utolsó boldog pillanataidat... :)" - mondta Eda, és otthagyta Eylült.

Eközben Doruk már otthon volt, és Eylült kereste. A telefonja ki volt kapcsolva, de a kocsija a ház előtt állt, nem tudta, mégis merre lehet. Úgyhogy felhívta Fermant.

- "Szia! Nálatok van Eylül? Mert akkor átmennék... Ki van kapcsolva a telefonja, és nincs itthon..."

- "Nincs otthon??? (Pedig már órákkal ezelőtt hazament, hogy Dorukot várja... - gondolta magában Ferman.) Nem Doruk, nincs itt, de biztos nemsokára hazamegy, szerintem ne aggódj..."

- "Persze, rendben, köszi. :)" - mondta mit sem sejtve Doruk, és letette a telefont.

Ferman viszont nem értette, hol lehet Eylül. Mindenesetre felhívta, de tényleg ki volt kapcsolva. Egy kicsit aggódott, Eylül délután elég furcsán viselkedett. Néha kinézett az ablakon, hátha elcsípi, amikor hazaér. Egyszercsak egy taxi állt meg a ház előtt, Eylül szállt ki belőle. Ferman észrevette, és gyorsan kiszaladt.

- "Eylül!" - kiáltotta.

- "Ferman, kérlek, ne most, fáradt vagyok..."

- "Azt látom... Hol voltál...?"

- "Dolgom volt."

- "Miért nem kocsival mentél...?"

- "Ferman, dolgom volt! Miért kellene minden percemről beszámolnom neked?!" - kérdezte mérgesen Eylül.

- "Nyugi már, most mi rosszat tettem?! Furcsán viselkedsz, feszült vagy. Mi a baj?"

- "Semmi Ferman, jó lenne, ha békénhagynál!"

- "Állj Eylül! - mondta Ferman, és habár Eylül elindult volna, lefogta és megállította - Nem szoktál velem így beszélni! Mondd már el mi történik!"

- "Ferman, kértelek, hagyj most békén! Kérlek!" - kiabálta Eylül, és kihúzta magát Ferman kezei közül, és elviharzott.

Nagy levegőt vett, és belépett a házba. Otthon Doruk vacsorával várta.

- "Szerelmem, végre! Annyira hiányoztál!" - mondta boldogan Doruk, és megcsókolta.

- "Te is nekem!" - mondta Eylül és erősen megölelte.

- "Minden rendben, kicsim?" - kérdezte Doruk.

- "Persze, miért?"

- "Olyan erősen öleltél, mintha ez lenne az utolsó..." - mondta szórakozva Doruk.

- "Dehogy, ne haragudj... Csak fáradt vagyok, és hiányoztál..."

- "Akkor gyere, készítettem neked vacsorát, eszünk, és aztán pihenhetünk!"

- "Szuper... :)" - mondta Eylül, és próbálta nem mutatni, hogy mennyire rosszul van.

Másnap reggel Eylül bent a kórházban rögtön bement Vuslathoz.

- "Jóreggelt!" - köszönt neki Vuslat.

- "Jóreggelt, elnézést, amiért ennyire korán beszélni szeretnék veled, de ez fontos..."

- "Persze, mondd csak."

- "Ez itt... - mondta Eylül, és letett egy papírt az asztalra - A felmondásom. A mai nappal már nem dolgozom a kórházban..."

- "Hogy mi??"

- "Felmondok, nagyon sajnálom."

- "Ezt Beliz tudja? És Ferman? Vagy Doruk?"

- "Senki nem tudja, Vuslat. Neked mondom, mert te is tulajdonos vagy."

- "Álljunk meg egy percre... Felmondasz, és a bátyád még csak nem is sejti...?!"

- "Nem."

- "Najó, itt valami komoly baj van... Eylül... Te remegsz..."

- "Nem, semmi bajom, jól vagyok..." - mondta Eylül, de ez persze nem volt igaz.

- "Azonnal idehívom Fermant!"

- "Ne! Ne tedd, kérlek!" - mondta majdnem sírva Eylül, de már késő volt, Vuslat Ferman számát tárcsázta.

- "Haló, Ferman! Azonnal jöjjön az irodámba! A testvére a felmondását lobogtatja előttem! És szerintem nincs jól... Azonnal gyere, és tegyél rendet!" - mondta szigorúan Vuslat és letette.

Eylül nagyot sóhajtott, de nem volt ereje tovább ellenkezni, már alig állt a lábán.

Ferman szinte feltépte az ajtót, olyan erővel jött be.

- "Eylül! Mi folyik itt?!" - kérdezte mérgesen, de megijedt, amikor látta, hogy Eylül nagyon rosszul van.

- "Ferman... Én felmondok... El kell mennem... - mondta halkan Eylül - Muszáj..."

- "Mégis miért lenne muszáj?? Azonnal leülsz, és mindent elmondasz!!"

Eylül leült, és Ferman megfogta húga remegő kezeit.

- "Ferman... Nem beszélhetek... Nem tehetem... Mindent elveszítettem..." - mondta Eylül, és sírni kezdett.

- "Eylül azonnal mondd el mi történt! Ki bántott, hogy ilyen állapotban vagy?" - kérdezte Vuslat.

- "Eda... - suttogta halkan Ferman - Eda tett veled valamit, igazam van?!"

- "Eylül beszélj!" - mondta Vuslat.

- "Nem... Nem lehet... Ha beszélek, kirúgnak téged, engem és Dorukot is, Ferman... Ferman, Beliz elvesztheti a kórházat..." - mondta zokogva Eylül.

- "Eylül, ha Beliz elveszíti a kórházat, esküszöm neked, én adom vissza neki! Biztonságban vagy, mondd el mi történik, és megígérem, hogy nem rúgnak ki senkit." - mondta higgadtan Vuslat.

- "Kicsi... Nagyon kérlek, beszélj... Miért akarsz felmondani..."

- "Eda... - kezdett bele sírva Eylül - tegnap küldött egy üzenetet, amiben az állt, hogy találkozni akar velem. Azt mondta, hogy elmond mindent a doppingbotrányról, és arról, hogy te is mindent tudsz, és tönkreteszi az életünket... De ha még a héten felmondok, lefújom az esküvőt, és eltűnök, nem tesz semmit."

- "Én ezt nem hiszem el!!" - üvöltötte Ferman, és dühében egy hatalmasat csapott az asztalra.

- "Milyen doppingbotrány?" - kérdezte Vuslat.

- "Egy néhány évvel ezelőtti kosaras ügy, amiben ártatlanul megvádoltak... De Eda hamisított valamilyen jegyzőkönyvet, ami bűnösnek állít engem..." - mondta Eylül.

- "Hát ezért nem mondtad el, hol voltál tegnap..."

- "Igen. És kérlek ne haragudj rám, amiért annyira gorombán beszéltem veled..."

- "Én biztos vagyok benne, hogy ártatlan vagy, Eylül. - mondta Vuslat - De vegyük szépen sorra... Szóval Eda megzsarolt, hogy kirúgatja a bátyád, és Dorukot, ha nem teljesíted azokat, amiket kér tőled..."

- "Igen."

- "És van nála egy hamis bizonyíték is.."

- "Igen... De azt mondta, hogy senki nem tudja bizonyítani, hogy a papír hamisítvány..."

- "És hol volt ez a találkozó?" - kérdezgetett tovább Vuslat.

- "Itt, a kórház tetején..."

- "Áh! Remek! Ez az Eda mégsem annyira okos, mint hiszi..." - csattant fel boldogan Vuslat.

- "Miről beszélsz?" - kérdezte Ferman.

- "Be van kamerázva az egész! Csak mondd meg mikor volt, és most rögtön vissza tudjuk nézni az egészet!"

- "Komolyan??? - kérdezte Eylül, és letörölte a könnyeit - Este 7-kor találkoztunk."

Vuslat felnyitotta a laptopját, és visszakereste a kamerák felvételeit. Meg is találta, és lejátszotta a videót.

*📽️*
- "Ugye nem szeretnéd, hogy te, a vőlegényed és a még jobban szeretett bátyád is elveszítse az állását..."

- "Eda, miről beszélsz?!!"

- "Erről itt! - mondta és egy papírt lobogtatott Eylül orra előtt - Ez a papír, a bizonyíték arra, hogy illegális doppingszereket használtál a meccsek előtt.."

- "Tessék?!"

- "Jól hallottad. Ha ez a papír a vezetőség elé kerül, repülsz te is, és a bátyád is, aki mindent tud, és hallgat róla. Még talán azt is elérem, hogy Beliz elveszítse a kórházat... Két gyerekkel, állás nélküli szülők... Ha ha ha...!" - mondta Eda.

- "Eda, Belizt hagyd ki ebből!!! Semmit sem tud! Eszedbe ne jusson bántani őt! Ha bajba sodrod Belizt, esküszöm neked..." - kezdett bele dühösen Eylül, de Eda félbeszakította."

- "Mert? Mert akkor mi lesz??"

- "Mit akarsz tőlem??" - kiabálta dühösen Eylül.

- "Mondj fel a kórházban."

- "Rendben. Ha ezt akarod, megteszem." - mondta gondolkodás nélkül Eylül.

- "És fújd le az esküvőt..."

- "Tessék???"

- "Jól hallottad... Az lenne a legjobb, ha eltűnnél innen... Állásod úgy sem lesz, Doruk sem lesz ott neked..."

- "Eda! De te is tudod, hogy ártatlan voltam! Minden ami ezen a papíron van, az hazugság!!!"

- "De ezt rajtunk kívül nem tudja senki... Ez az irat persze hamisítvány, de ezt nem tudod bizonyítani... - nevetett Eda - De ha te inkább tönkreteszed a bátyád életét..."

- "Állj, nem! Nekem Ferman az első. Még saját magamnál is sokkal fontosabb. Nem tudsz olyat mondani, amit Fermanért ne tennék meg... Ha őt kihagyod ebből, bármit kérhetsz. Szeretem a családomat, de persze te nem érted ezt, neked nincsenek érzéseid..."
*📽️*

Vuslat könnyes szemmel állította le a videót.

Fermannak pedig Eylül utolsó mondatai pörögtek újra és újra a fejében.

- "Nem hiszem el, hogy ezt képes lettél volna megtenni értem..."

- "Persze, hogy megtettem volna."

- "Kicsi, nagyon szeretlek." - mondta Ferman, és megölelte Eylült.

- "Én azt hiszem, hívom a rendőrséget... - mondta Vuslat - Minden, ami most történt, köztünk marad, csak mi, Beliz és Adil fogunk tudni róla."

- "Rendben van." - mondta Eylül még mindig Fermant ölelve.

- "Kicsi, nem hiszem el... Nem hiszem el..."

- "Ferman... Azthiszem vége van..." - mondta megkönnyebbülten Eylül.

- "Vuslat, ha innentől intézed a dolgokat, én ma nem kezdenék el dolgozni, hanem elvinném a húgomat. De holnap már mindketten itt leszünk, de amíg Eda itt van, mi elmegyünk. Egyébként is azthiszem, ki kell pihennünk ami most történt..." - mondta Ferman.

- "Természetesen. Innentől intézem... - mondta Vuslat, majd kezébe vette Eylül felmondását - Ami pedig ezt illeti... - folytatta, és összetépte a papírt - Én nem is láttam semmit. :)"

- "Köszönöm szépen. :) Később beszélünk." - mondta boldogan Eylül, és megfogta a bátyja kezét, és kimentek az irodából...