- "Akkor tetszik a hely? Itt lesz az esküvőnk?" - kérdezte Eylül.

- "Imádom! Egyszerűen nem is tudnék ennél jobbat még elképzelni sem. :)"

- "Örülök, hogy ezt mondod. :)"

- "És tényleg itt kérte meg a nagypapád a nagymamád kezét...?"

- "Igen. Fermant kérdezgettem múltkor a családunkról, akkor mesélte. Találtam itt egy csomó fotót és emléket a családról..."

- "Így még szebb lesz az egész. :)"

- "Te hívsz meg rokonokat? - kérdezte Eylül - Mármint, tudom, hogy a szüleid már nem élnek, de van valaki akit meg szeretnél hívni?"

- "Igen, a bácsikámat. Apukám testvére Amerikában él, és már beszéltem vele, azt mondta, ha megvan a pontos dátum, szóljak neki, és mindenképpen eljön."

- "Remek! Alig várom, hogy megismerhessem... :)"

- "Szerintem kedvelni fog téged, szerelmem..."

- "Ajj, annyira várom már!! Most viszont menjünk, induljunk haza..."

- "Rendben, menjünk. :)"

Kimentek az autóhoz, és hazamentek.

Másnap Eylül nem dolgozott, úgyhogy átment Belizékhez babázni.

- "Eylül, megoldható, hogy pár órára magatokra hagylak Fermannal és a gyerekekkel? Be kell mennem a kórházba, mert Vuslat mától újra dolgozik , meg kell vele beszélnem néhány dolgot..." - mondta Beliz.

- "Persze!"

- "Menj csak szerelmem, jól elleszünk. :)" - mondta Ferman is.

- "Rendben, akkor elkészülök, és sietek haza." - mondta Beliz, és felment átöltözni.

Miután elkészült, el is ment a kórházba.

Eylül Leylával játszott, Ferman pedig Hakannal az ölében figyelte őket.

- "Figyelj csak, Kicsi..."

- "Mondd..." - nézett fel a játékok közül mosolyogva Eylül.

- "Történt valami, amit el kell mesélem... Tegnap nem akartalak ezzel háborgatni, de szerintem jobb, ha inkább elmondom..."

- "Ferman, megijesztesz, miről van szó?"

- "Semmi komoly. Csak Eda tegnap bejött hozzám, és elmondta a doppingolós történetét..."

- "Neee..."

- "Én persze felelősségre vontam, és szerintem meg is ijedt. Azt hitte, nem merted elmondani nekem... Meglepte, hogy mindent tudtam..."

- "Tegnap a srácok elmondták neki, hogy Doruk a vőlegényem, gondolhattam volna, hogy akcióba lendül..."

- "De mondtam neki, hogy ne kavarjon, és inkább a munkájára koncentráljon."

- "Nyilván dühös lett, Doruk miatt. Ajj, Ferman, ezt nem hiszem el."

- "Ne aggódj már... Nem lesz semmi baj... Hisz nincs bizonyítéka."

Ekkor Eylül szomorúan inkább visszafordult Leylához játszani. Adogatta neki a játékokat, amikor egyszercsak Leyla gügyögni kezdett.

- "Ey... Ey..." - mondta.

Hirtelen Ferman és Eylül összenéztek.

- "Hercegnőm, mit mondtál??" - mondta édesen Eylül Leylának.

- "Kisbabám... Mondd szépen... Apa! Appa!"

- "Ey-Ey... Eylüy!" - mondta Leyla és elmosolyodott.

- "Igggggeeeeeen!!!! Ez az édesem, Eylül! Igen drágám!"

Leyla kacagni kezdett.

- "Eylüy!" - mondta újra nevetve.

- "Még dolgozunk rajta... :) Babám, nagyon büszke vagyok rád!!" - mondta Eylül, és össze-vissza puszilgatta Leylát.

- "Én ezt nem hiszem el... Leyla, mondd, hogy Apa!!"

- "Eylüy!"

- "Ügyes vagy!!" - mondta diadalmasan Eylül.

Ekkor Beliz hazaért. Ferman letette Hakant a hordozójába, és odaszaladt Belizhez.

- "Beliz!! Leyla kimondta az első szavát!!"

- "Komolyan?? - mondta Beliz és mindketten odarohantak Leylához, aki éppen Eylül ölében volt - Kicsikém, mit mondtál??"

- "Gyerünk Leyla, mondd szépen..."

- "Eylüy!!" - mondta és kacagott.

Beliz elnevette magát.

- "Gyönyörűen mondod, édesem! - mondta, majd Ferman felé fordult - Szerelmem, azthiszem, téged megint legyőztek... :)"

- "Le... 🙃" - mondta Ferman.

Ekkor Eylülnek megcsörrent a telefonja. Eda írt neki egy SMS-t. Átadta Leylát Beliznek, és megnézte az üzenetet.

"Találkozzunk a kórház tetőteraszán este 7-kor. Nem szólhatsz róla senkinek. Hidd el, a te érdeked, hogy ottlegyél. Különben..."

Ennyi állt az üzenetben. Eylül hirtelen nagyon rosszul érezte magát. Tudta, hogy valami fontos dologról lesz szó.

- "Eylül, minden rendben?" - lépett oda hozzá Ferman.

- "Ohm... Persze, miért?"

- "Csak mert falfehér vagy... Az előbb még nem volt semmi bajod..."

- "Neem, dehogy is, jól vagyok. Sőt, szerintem ünnepeljük meg Leyla első szavát! - terelt Eylül - Rendeljünk ebédet!"

- "Oh, ez remek ötlet!" - mondta mosolyogva Beliz.

Eylül egész nap próbált nem gyanúsan viselkedni. Még Fermannak sem mert szólni az üzenetről.

Megebédeltek, és az egész délutánt együtt töltötték. Ahogy közeledett a találkozó időpontja, Eylül percről percre idegesebb lett.

- "Ferman, én szerintem lassan hazamegyek..."

- "Hová mennél? Még Doruk nincs is otthon..." - kérdezte Ferman.

- "Igen, tudom. De még van egy kis dolgom otthon előtte. Nagyon fontos... De este még felhívlak, rendben? Most viszont megyek. :)" - mondta Eylül, és elindult haza.

Nem akart gyanút kelteni, úgyhogy hazament, majd taxit hívott, hogy az autója otthon maradhasson, és a kórházhoz ment. Pontban 7-kor fel is ért a tetőre, ahol Eda már várta őt.

- "Biztos voltam benne, hogy eljössz..." - mondta gonoszan Eda.

- "Mit akarsz tőlem?!"

- "Hohóó. Sokkal kedvesebben... Egy ajánlatom van a számodra..."

- "Miről van szó?"