Ferman és Eylül visszamentek dolgozni, Doruk pedig megkereste Eylült az irodájában.

- "Szerelmem, szia!" - lépett be hozzá Doruk.

- "Szia, mi újság?"

- "Eda elhívott ma kávézni, és azt mondta, bulit tart ma este. Még nem mondtam neki semmi biztosat, gondoltam, előtte megbeszélem veled..."

- "Ha van kedved, menj nyugodtan, tudod, hogy ma én egyébként is Belizzel dolgozom este..."

- "De... Csak, tudom, hogy mennyire tartasz mindentől, ami Edával kapcsolatos... De jönnek a többiek is, ezért nem mondtam rá rögtön nemet."

- "Persze, de ne aggódj. Menj csak nyugodtan. :)" - mondta mosolyogva Eylül, bár az a mosoly nem volt túl őszinte.

- "Rendben, akkor elmegyek. Este otthon találkozunk! :)" - mondta boldogan Doruk, és kiment.

Eylül nagyot sóhajtott.

Eda este 8-ra hívott mindenkit. Nazli és Ali ért oda először, később pedig Demir, Acelya és Doruk.

Eda igazán kitett magáért. Volt sok pia és hangos zene. Mindenki iszogatott, beszélgettek, persze Ali nem ivott, de nagyon jó volt a hangulat.

- "Gyertek táncoljunk kicsit!!" - pattant fel Eda.

- "Hát... Mi nem igazán..." - kezdett bele Demir.

- "De gyerünk!!! Igyunk még egyet, és táncoljunk!!" - erősködött.

- "Gyerünk srácok, ti csak táncoljatok..." - mondta Doruk.

Acelya és Demir felálltak, és mivel már eleget ittak ahhoz, hogy ne legyen nagyon kínos, boldogan táncolni kezdtek.

- "Doruk, ugye nem gondolod, hogy te csak itt fogsz ülni...? - mondta nevetve Eda Doruknak - Gyere, te velem táncolsz!"

Doruk habár vonakodott, de végül belement, nem akart bunkó lenni... De Eda kifejezetten örült ennek, át is karolta Doruk nyakát.

Természetesen Nazli és Acelya rögtön támadásba lendültek. Demir mondta, hogy kimegy egy pillanatra levegőzni, addig Acelya odaugrott Dorukhoz, és szépen 'visszalopta', Nazli pedig magához hívta táncolni Edát.

- "Megmentettél, köszi." - mondta hálásan Doruk Acelyának.

- "Nincsmit, de nem azért, de lehetnél egy kicsit kevésbé kedves vele..." - mondta szigorúan Acelya.

- "Hozzá sem értem! Ő nyomult!" - magyarázta Doruk.

- "Tudom, láttam. Szerintem lassan mennünk kéne..." - mondta Acelya.

- "Rendben, kimegyek Demirhez, megnézem, hogy van, és hívunk egy taxit. Hiányzik Eylül..." - mondta Doruk.

- "Hívjatok kettőt, mi is megyünk." - lépett oda hozzájuk Ali is.

- "Okés!" - mondta Doruk, és kiment Demirhez.

A lányok ezalatt odamentek Edához.

- "Nagyon jól éreztük magunkat, de nekünk mostmár mennünk kell..." - mondta Nazli, és Acelya is helyeselt.

- "De kááár... De Doruk ugye marad még?"

- "Öhm... Nem... Ő is jön velünk." - mondta szigorúan Acelya.

A taxik nemsokára megérkeztek, és szép sorban mindenkit hazafuvaroztak. Elsőnek Dorukot tettét ki. Amikor belépett az ajtón, először próbált halk lenni, de aztán látta, hogy még égnek a lámpák.

- "Kicsim, megjöttem!" 

- "Szia..."

- "Miért vagy még ébren? Nagyon késő van..."

- "Gondoltam megvárlak... Milyen volt...?" - kérdezte óvatosan Eylül.

- "Mondjuk, hogy a többiek jól érezték magukat... De én..." - kezdett bele Doruk, és az ölébe vette Eylült.

- "Te micsoda, szerelmem... - mondta Eylül, és megszagolta Dorukot - Te nem ittál eleget?"

- "Ne viccelj, csak egy nagyon keveset ittam... Majdnem annyit, mint Ali. :) De én unatkoztam... Szörnyen hiányoztál..."

- "Te is nekem... :)" - válaszolta Eylül és megcsókolta Dorukot.

- "És ti? Csak dolgoztatok?"

- "Aham, de mindent befejeztünk. Utána Leylával játszottam. Képzeld, szerintem lassan ki fogja mondani az első szavait... Gyakoroltam vele a nevemet, hogy Fermant idegesítsem majd vele... :)"

- "Jól tetted! :)"

Másnap a kórházban Eylül éppen Nazlival beszélgetett, amikor odalépett hozzájuk Eda.

- "Sziasztok! Nazli, nagyon jó volt a tegnapi buli, valamikor megismételhetnénk!!"

Szinte látszott, hogy csak Eylült akarja idegesíteni.

- "Hát... Nem is tudom, tudod, Ali nem az a bulizós típus... Egyszer-kétszer kivételt tesz, de mi a barátainkkal inkább igazodunk egymáshoz, és olyan programokat szervezünk, ahol mindenki igazán jól érezheti magát..." - válaszolt vissza kedvesen Nazli.

- "Értem... Kár, hogy elmentetek... Pedig már olyan jól kezdtem magam érezni Dorukkal! Igazán jól táncol, nem igaz?" - mondta nevetgélve Eda, és elsétált.

Eylül természetesen kellően mérges lett, de Nazli előtt nem akarta ezt mutatni. Nyilván Eda nem tudja, hogy azok az emberek, akiket Eda a saját barátainak akar megszerezni, az ő legjobb barátai, és azt sem, hogy Doruk az ő vőlegénye.

- "Bocs, Eylül..." - mondta Nazli.

- "Ugyan már, nincs semmi baj... Én most megyek, később beszélünk..." - mondta Eylül, leplezve, hogy mindjárt felrobban a dühtől, de inkább csendben elsétált.

Lement a kávézóba, rendelt magának, majd leült egy asztalhoz. Csak szomorkásan meredt maga elé, amikor egyszercsak Tanju huppant le vele szembe.

- "Mi ez a búskomor tekintet?" - kérdezte.

- "Semmi... Szerelem... Azt hiszem, az új rezidensünk kinézte magának Dorukot, és ezt nem is nagyon titkolja..."

- "Ohh, szerintem egy percig se aggódj emiatt, Doruk nagyon szeret téged, de hidd el, megértelek..."

- "Igazad van. Váltsunk is témát... Hogy van Vuslat? Napok óta nem láttam, minden rendben vele?" - kérdezte Eylül.

- "Mondd csak, ez a kérdés a szerelem-témáról jutott az eszedbe?" 

- "Igen, úgyhogy gyerünk, mesélj..."

- "Ahh, hihetetlen vagy... Egyébként minden rendben, Ezot ment el meglátogtani, de holnap már itt lesz."

- "Értem... És veletek??"

- "Velünk is minden rendben...Köszi..." - mondta kissé szégyenlősen Tanju.

- "Helyes, örülök, hogy ezt mondod... És ne aggódj, ez köztünk titok marad, csak engem érdekel... Örülök, hogy boldog vagy. :)" - mondta mosolyogva Eylül.

- "Én pedig örülök, hogy végre mosolyogsz... :) Gyerünk, ne csüggedj, tudod, hogy megbízhatsz Dorukban..."

- "Persze, nagyon is megbízok. Mondjuk ezt Edáról nem mondhatom el..."

Ebédszünetben Demir és Acelya beszélgettek.

- "Durva volt, tegnap Eda hogy nyomult Dorukra..." - mondta Demir.

- "Igen... Pedig Doruk aztán igazán rá sem nézett. Legszívesebben Alival beszélgetett volna egész este."

- "Azért jó volt, hogy közbeléptünk, kitudja meddig ment volna el Eda, hogy megszerezze Dorukot..."

- "Jobb nem is belegondolni. Nazlival épp ezért mentünk oda. Bár én jobban örültem volna, ha Eylül is eljön, ha ezt látja, tuti össze-vissza verte volna Edát... :)" - mondta Acelya.

- "Na igen, azt én is megnéztem volna... :)"

- "Habár az erőszak nem megoldás, Eylül elég forrófejű ahhoz, hogy adott pillanatban, megüssön valakit... És most igaza is lett volna... De amikor még eljártunk Eylül meccseire, láttuk, hogy nem kímélik egymást..."

- "De szerencse, hogy nem hívta meg Eda. Ha Eylül meg is üti, abból komoly ügy lett volna a kórházban..." - mondta Demir.

- "Igen, és akkor hiába az is, hogy a vezetőség minden tagja családtagként tekint Eylülre... Ilyen esetben az sem mentené meg..."