Másnap Doruknak csak éjszakára kellett mennie a kórházba, úgyhogy ő napközben otthon maradt, de Eylülnek korán be kellett mennie dolgozni. Reggel az első dolga az volt, hogy Tanjuval, és Adillal volt megbeszélése, az ő irodájában.

A kórház anyagilag kezdett talpra állni, úgyhogy csak néhány dolgot kellett egyeztetniük.

- "Rendben, nos mi mindent megbeszéltünk, de ezek a feltételek ugye Beliznek is megfelelnek?" - kérdezte Tanju.

- "Persze, mielőtt nektek megmutattam a prezentációm, leegyeztettem vele mindent, segített is nekem benne." - mondta Eylül.

- "Remek." - mondta Adil.

- "Én pedig Vuslattal beszéltem előtte..." - mondta Tanju.

- "Igeeeen?😏😏 - ült le Eylül gonoszan mosolyogva Tanju mellé és a poén kedvéért a szemöldökét emelgetve átkarolta a vállát - Igeeen?😏😏"

Adil nagyot nevetett, de Tanju csak összehúzta a szemöldökét.

- "Eylül!😤" - mondta szigorúan.

- "Nem is mondtam semmi rosszat! Csak furcsa, hogy ti nélkülünk "egyeztetgettek"..."

- "Ma sajnos nem tudott itt lenni ezért elmondta nekem, hogy ő mit gondol a költségvetésről..."

- "Értem, persze. És ezt kávézás vagy egy vacsora közben beszéltétek meg?" - kérdezte rezzenéstelen arccal Eylül.

- "Vacsora közben...☺️" - válaszolta mit sem sejtve Tanju, majd amint rájött, hogy elárulta magát, rögtön a szája elé kapta a kezét.

- "LEBUKTÁÁÁL!🤯🤯" - kiáltott fel Eylül.

- "Mi? Tanju, te Vulattal vacsoráztál...?🤯" - kérdezte teljesen meghökkenve Adil.

- "Eylül, komolyan mondom, nem hiszem el! Ezt mégis, hogy csináltad??! Nem akartam elmondani!🤐" - pattant fel mérgelődve Tanju, de Eylül csak nevetett.

- "Ne aggódj Tanju! Egyikőnk sem mondja el senkinek a kis titkodat..." - mondta Adil.

- "Komolyan. Nem beszélünk róla, még Doruknak sem mondom el. Ígérem! - mondta bólogatva Eylül - Ne haragudj rám, csak annyira megörültem... Na... Megölelsz?" - mondta Eylül, és ő is felállt.

- "Dehogy haragszom, gyere... - mondta Tanju, és megkönnyebbülten megölelte Eylült - Jobb is, hogy elmondtam nektek, habár még nem lenne sok mesélnivalóm, de legalább így majd lesz kiknek mesélnem..."

Ebben a pillanatban Doruk nyitott be kopogás nélkül az Eylül irodájába. Meglehetősen furcsa kép fogadta... Tanju még mindig Eylült ölelte, Adil pedig mosolyogva őket nézte.

- "Öhm... Jóreggelt...?🤨" - mondta, és nagyon fura fejet vágott.

- "Kicsim, jóreggelt...😬" - mondta Eylül.

- "Jóreggelt, fiam..." - mondta Tanju és elengedte Eylült.

- "Megbeszélésünk van..." - hebegett-habogott Adil.

- "Ilyen megbeszélést még nem láttam... Érdekes...🙄" - mondta Doruk.

- "Talán... Kimegyek, és beszélhetünk..." - mondta Eylül, aki még mindig zavarban volt.

- "Talán, az jó lenne..." - mondta mosolyogva Doruk.

Doruk elindult, Eylül pedig követte. Beszálltak a liftbe.

- "Szerelmem, miért ölelgeted Tanjut 'megbeszélés' címszó alatt...?🤨" - kérdezte felhúzott szemöldökkel Doruk. 

- "Kicsim... Te nem csak éjszakára kellett volna, hogy gyere...?😅" - próbált terelni Eylül.

- "De, csak nem volt otthon kaja, és ebédelni akartalak elhívni... - kezdett bele Doruk, és gondolta, kihasználja a helyzetet és húzza kicsit Eylült - De mégis miket csinálsz te a hátam mögött, amikor azt mondod, hogy "reggel megbeszélésem van Tanjuval és Adillal..."?"

- "Istenem, ne szórakozz már, Tanju az apám lehetne... Csak egy nagyon félreérhető helyzetben nyitottál be... De ha tudnád a valódi okát annak, hogy minek örültem, akkor megértenéd az ölelést is...🤷🏻‍♀️" - zárta rövidre Eylül.

- "És mi is az az ok?"

- "Ja, azt nem mondhatom el."

- "Most komolyan nem fogod elmondani, hogy miért ölelgetitek egymást Tanjuval korán reggel!?😡" - kérdezte még mindig viccből, de már majdnem kiabálva Doruk, amikor kinyílt a lift ajtaja.

Ferman állt velük szemben. Szegény csak a liftre várt. De minden szót hallott Doruk kérdéséből.

- "Nagyon de nagyon sok kérdésem van...😐"

- "Jóreggelt bátyám...😅" - mondta Eylül, és érezte, hogy nincs menekvés.

- "Azthiszem sokkot kaptam...😐 Vagy infarktust..." - mondta Ferman.

- "Ezzel ma reggel nem csak te vagy így..." - mondta a szemeit forgatva Doruk.

- "Eylül... Esetleg mondanál valamit??" - kérdezte Ferman.

- "Nem, köszi."

- "Mindegy, majd később. Kicsi, én egyébként az irodádba indultam. Doruk, láttam a beosztást, és hogy éjszakás leszel. Szólni szerettem volna, hogy elrabolnám a húgomat egy rövid időre. Nekem ma csak egy műtétem volt, de már végeztem, úgyhogy Eylül és én elutazunk. De itt leszünk a közelben, és holnap reggelre itthon vagyunk." - mondta Ferman.

- "Igazán? És nekem mikor akartad mondani?" - kérdezte számonkérően Eylül.

- "Ugye milyen rossz az utolsó pillanatban megtudni a dolgokat? Csak úgy viselkedek, ahogy te szoktál velem...🤷🏻‍♂️" - mondta gonosz mosollyal az arcán Ferman.

- "Rendben van, menjetek csak, csak, kérlek, tartsd a húgodat távol Tanjutól... Nem tudja visszafogni magát ha meglátja..." - mondta nevetve Doruk, de Eylül gyomronvágta - Au! Mivan, fáj az igazság?" - nevetett Doruk, amire Ferman is elkezdett nevetni.

- "Ha ha ha... Jól szórakoztok???" - kérdezte Eylül, mert már kezdett mérges lenni a fiúkra.

- "Köszönöm, én nagyon jól szórakozom!😆" - nevetett még mindig Ferman.

- "Na jó, én most itt hagylak titeket, kacarásszatok csak!" - mondta Eylül de Doruk megfogta a kezét és visszahúzta.

- "Abbahagytam. :) Csak vicceltem, nagyon szeretlek." - mondta Doruk, és megpuszilta Eylül homlokát.

- "Én is téged... Csak kérlek ne kombinálj... :)" - mosolyodott el Eylül.

- "Na... Ha mindenki szeret mindenkit, akkor indulhatunk?" - kérdezte Ferman Eylülre nézve.

- "Máris?" - kérdezett vissza Eylül.

- "Igen, most te velem jössz, hazamegyünk, összepakolunk, és megyünk!" - mondta Ferman.

- "Hová?" - kérdezett megint Eylül.

- "Azt nem mondom meg! :) De ne nézz így rám! Én csak úgy viselkedek veled ahogy...🤷🏻‍♂️"

- "Tudoom, tudooom, ahogy én szoktam veled... Nem tetszenek ezek az új játékszabályok..." - mérgelődött Eylül, majd megcsókolta Dorukot, és Fermannal együtt elindultak a parkolóba.

Eylül, ahogy beült Ferman kocsijának anyósülésére, elővette a telefonját, és még gyorsan írt egy SMS-t Tanjunak, hogy ne aggódjon, nem buktak le, elterelődött a téma, és nem mondott semmit Doruknak. Ahogy Ferman is beszállt, habár az üzenetet nem látta, de az címzett nevét még pont elcsípte, mielőtt Eylül gyorsan zsebrevágta a telefonját.

- "Najóóóó...🤨" - mondta elkerekedett szemekkel Ferman.

- "Jó, okés, mindent elmagyarázok..." - mondta Eylül, és felemelte a kezeit, hogy ő itt és most megadja magát.

- "Huhhh... Éppen ideje is tesós programot tartanunk... Ne aggódj, mindent szépen meg fogunk beszélni..."

- "Egyébként ez egy nagyon jó ötlet, Ferman, nagyon örülök.❤️" - mondta boldogan Eylül.

- "Ezért találtam ki. :)❤️" - válaszolta Ferman.