- "Megjöttünk!" - mondta halkan Beliz, mikor beléptek az ajtón.

- "A nappaliban vagyunk, mindenki alszik!" - suttogta nekik a szobából Doruk.

Ferman és Beliz csendben lepakoltak, majd Doruk hangját követve a nappaliba mentek, ahol egy nagyon aranyos kép fogadta őket. Hakan a hordozóban, Leyla Eylül ölében, Eylül pedig Doruk vállára dőlve aludt.😍

- "Jajj, milyen édesek!!" - mondta Beliz.

- "Igen, mindenki kidőlt.☺️ Szerencsére..." - mondta Doruk.

Ferman Eylülhöz lépett, és óvatosan felébresztette.

- "Szia Kicsi, megjöttünk... :)" - suttogta halkan Ferman.

- "Oh, sziasztok. :)" - ébredt fel a szemeit dörzsölve Eylül.

- "Elveszem Leylát, és leteszem az ágyába." - mondta Ferman.

- "Én pedig felviszem Hakant. :)" - mondta Beliz.

Eylül és Doruk kettesben maradt a nappaliban.

- "Küldetés teljesítve!" - mondta Doruk és megcsókolta Eylült.

- "Jók vagyunk!" - mondta Eylül.

Miután Fermanék letették a gyerekeket aludni, leültek Eylülékhez a nappaliba.

- "Na, meséljetek, milyen volt?" - kérdezte Ferman.

- "Csodálatos... És egyben kaotikus..." - mondta Eylül és erre Beliz és Ferman felnevettek.

- "Hát igen, ez ilyen..." - mondta Beliz.

- "Szerintem legalább 20 percet vacakoltunk, mire pelust tudtunk cserélni Hakanon..." - kezdett bele Doruk.

- "Leyla pedig alig akart vacsorázni..." - fejezte be Eylül.

- "De minden sikerült!" - mondta büszkén Doruk.

- "Várj... Az az én nadrágom, Doruk?" - kérdezte meglepve Ferman.

- "Öhm, hehe, igen... Bocsi..." - mondta Doruk.

- "Nos az úgy volt, hogy történt egy kis baleset..." - folytatta Eylül.

- "Baleset??" - kérdezte Beliz.

- "Na de nem olyan baleset... Fogalmazzunk úgy, hogy Hakan úgy intézte, hogy látszódjon rajtam, hogy én voltam a tűzvonalban a pelenkacserénél..." - mondta Doruk.

Erre Beliz és Ferman is nagyot nevettek.

- "Úgyhogy kezdetnek... Gyerek helyett kezdhetnénk valami könnyebbel... Talán örökbefogadunk egy kutyust..." - mondta Eylül.

- "Vagy egy aranyhalat!" - mondta Doruk is nevetve.

- "És ti? Hogy éreztétek magatokat?" - kérdezte mosolyogva Eylül.

- "Remekül. Csodás volt. Ilyet csinálhatunk máskor is." - mondta Ferman.

- "Tényleg nagyon jó volt, köszönjük, hogy bevállaltátok." - mondta Beliz.

- "Igazán nagyon szívesen!" - mondta Eylül.

- "És persze csinálhatunk ilyet máskor is. Mondjuk azt hiszem, előtte ezt kell kipihennünk...😅" - mondta Doruk.

- "Mindenesetre... Büszke vagyok rátok. Mindkettőtökre." - mondta Ferman, Doruk szemébe nézve.

- "Köszönjük szépen. - mondta Doruk - Azthiszem, mi most hazamegyünk, alszunk egy nagyot, pihenjetek ti is. :)"

- "Rendben. Beliz, menj fel nyugodtan, én is megyek mindjárt, csak elkísérem őket." - mondta Ferman.

- "Rendben. Még egyszer köszönjük, és jó éjszakát!" - köszönt el Beliz.

- "Jó éjt!" - mondta Eylül és Doruk egyszerre.

Kimentek a házból, és elindultak haza.

- "Igazából... Csak azt szerettem volna kérdezni, hogy kitaláltátok, hogy mit csináljunk Edával?" - kérdezte útközben Ferman.

- "Nos... Igyekszem majd természetesen viselkedni vele a kórházban. Nem kerülöm őt, de ha nem muszáj, nem találkozok vele. Aztán majd meglátjuk." - válaszolta Eylül.

- "Jó... Mi pedig Doruk, úgy teszünk, mintha nem tudnánk semmiről." - mondta Ferman.

- "Így van." - mondta Doruk.

- "Hát igen. De Ferman, te igazán légy résen... Mármint... Te lettél a főnöke, és nyilván tudja, hogy van valami közünk egymáshoz..."

- "Ha más nem, látta, hogy ugyan az a vezetéknevetek..." - mondta Doruk.

- "Ha lépni akar valamit, akkor neked fog utalni rá először..." - mondta Eylül.

- "Rendben. Majd figyelek. De ne aggódj, nem lesz semmi baj. Nem szeretném, ha a pánikrohamod megismétlődne..." - mondta Ferman.

- "Én sem szeretném. Gyanút keltenék. Több rosszullétet nem tudnánk ilyen jól kimagyarázni." - mondta gondterhelten Eylül.

- "Nem lesz baj. Itt vagyok, és vigyázok rád." - mondta Doruk.

- "Na jól van... Menjetek be... Aludjatok jól. :)" - mondta Ferman.

- "Rendben. Holnap találkozunk!" - mondta Eylül, és még megölelte Fermant, majd megfogta Doruk kezét, és bementek a házba.