- "Láttam. Még mindig haragszol Dorukra." - mondta Eylül, és belekortyolt a poharába.

- "Igen. Nagyon."

- "Ha én meg tudtam bocsátani, neked is meg kell..."

- "De nem tudom nyugodtan nézni, amit veled csinál. Eylül... - kezdett bele Ferman, mélyen testvére szemébe nézett - Aznap, amikor átrohantunk hozzátok, és szét kellett szednem a fiúkat, csak egyetlen dolog tartott vissza, hogy ne verjem össze Dorukot, mégpedig az, hogy ott álltál mögöttem. És nem akartam, hogy még jobban megijedj... Nagyon, de nagyon vissza kellett fognom magam, annyira dühös voltam. Azt tudd, hogy erre csak érted voltam képes..."

- "Az erőszak nem megoldás... Nem vezetett volna semmire. De megértem, mert tudom, hogy csak vigyázni akarsz rám. De azért, örülök, hogy nem bántottátok egymást..."

- "Nem tudom, mit gondoljak... Őszinte leszek, örülök, hogy boldog vagy, de nem örülök, hogy megbocsátottál neki..."

- "Nincs még minden rendben köztünk. De szeretem őt, és őszintén meg tudtunk beszélni mindent. Mindketten dolgozni fogunk a kapcsolatunkon, és minden újra a régi lesz." - mondta Eylül.

- "Rendben... De csak, hogy tudd, benned bízom, és nem benne..." - válaszolta Ferman.

- "Egyébként... Lenne egy kérdésem..."

- "Mondd..."

- "Ugye az a terv, hogy a nyáron lesz az esküvő..."

- "Igen..."

- "És gondolom, azt is tudod, hogy Doruknak Demir, nekem pedig természetesen te leszel a tanúm..."

- "Igen...❤️" - mondta mosolyogva Ferman.

- "Szeretnélek még egy dologra megkérni..."

- "Mi lenne az?"

- "Nos... Nagyon boldoggá tennél, ha te lennél az, aki az oltárhoz kísér engem... - mondta könnyes szemmel Eylül - Tudom, tudom, hogy ez az édesapák dolga, de Ferman, nekem te vagy a családom... Nekem te vagy a mindenem..."

- "Eylül... - mondta már majdnem sírva Ferman - Hát hogyne!! Boldogan!!"

- "Nagyon szeretlek!" - mondta Eylül, és megölelte Fermant.

- "Én is téged..."

Eylül és Ferman aznap éjjel reggelig fennmaradtak, és beszélgettek. Mindketten nagyon hiányoztak már egymásnak, és ezért jól esett nekik, hogy kettesben beszélgethettek. Amikor a Nap kezdett felkelni, aludtak a nappaliban pár órát.

- "Jóreggelt!!" - ébresztette fel édes hangon Beliz őket, az ölében Hakannal.

- "Áhh!! Jóreggelt!!😍😍 - mondta Eylül, akit egyből teljesen elvarázsolt Hakan - Hát szia, édesemmm!"

- "Átveszed az öledbe? :)" - kérdezte Beliz.

- "Igeeen! Gyere ide, Pici!!" - mondta Eylül, átvette Hakant, megpuszilta és odabújt az arcához.

Beliz is annyira boldog volt, hogy odabújt hozzájuk. Fermannak a látottaktól könnybelábadt a szeme.

- "Na ez hiányzott már nekem nagyon... Mostmár teljesen boldog vagyok!" - mondta Ferman.

- "Na figyelj csak Hakan... - mondta Eylül, és leült Hakannal a kanapéra - Tudom, hogy még csak pár hetes vagy, de szeretnék megbeszélni veled egy fontos dolgot. :) Ne haragudj rám, amiért eddig nem voltam itt veled, de megígérem neked, hogy mostmár nem megyek el, és én leszek a szuper nénikéd akihez menekülhetsz, ha gáz van... :)"

Hakan nyilván nem attól, amit Eylül mondott, de elmosolyodott.

- "Ahhh! Látjátok, mosolyog!!"

- "Eylül, a kisbabák néhány hetesen nem mosolyognak, inkább csak grimaszolnak. 😌" - mondta Ferman.

- "Ne is figyelj rá Hakan, és ne aggódj, apukáddal kapcsolatban is mindenre megtanítalak majd... :)" - mondta mosolyogva Eylül.

- "Ohh, hála az égnek...! Már éppen kérni akartuk!😂 - mondta a fejét fogva Ferman, mire mindhárman felnevettek - Egyébként lányok, estétől tiétek a pálya, éjszakás leszek a kórházban, mostmár egy héten néhány napot muszáj visszamennem dolgozni..."

- "Szuper, úgy is hiányzott már, hogy kibeszélhesselek!!😈 - mondta gonosz hangon Eylül - Illetve... Khm... Akarom mondani, én is hamarosan visszamegyek dolgozni, nem árt néhány dolgot átbeszélnünk... Igaz Beliz?😁" - kérdezte Eylül, de a mondat végére elnevette magát.

- "Ha-ha-ha... Ha a baba nem lenne a kezedben, most megkapnád a magadét!!😈" - mondta Ferman.

- "De nem kapom, mert az unokaöcsém megvéd engem! Ugye Pici?? Ugye kedvesem?" - mondta Eylül, és megpuszilta Hakan arcát.

Erre Beliz és Ferman is elmosolyodott.

Eközben a szomszédban Dorukhoz Ali Nazli és Demir ment át.

- "Haveer, jóreggelt!!" - mondta Demir, megölelte Dorukot, és bement.

- "Doruk, jó téged újra látni!" - mondta Nazli és ő is megölelte Dorukot.

- "Szia, Nazli! Hiányoztatok már! Ali, szia! Gyertek be!" - mondta Doruk és bementek.

- "Mesélj el mindent! Mégis mi történt???" - kérdezte Ali.

- "Semmit sem tudtunk, aztán Tanju, érted Tanju (??) hív minket, hogy most vitt téged haza... De ő nem is érted a reptérről , hanem Eylülért indult... Mi a fene folyik itt?" - értetlenkedett Demir.

- "Ha Eylül is jött, ő hol van??" - kérdezte Nazli.

- "Nyugi srácok! Mindent elmondok! Igen, tegnap jöttem haza, és igen, Eylüllel együtt jöttem haza." - mondta csillogó szemekkel Doruk.

- "Mi?! Együtt??" - kérdezte Ali.

- "Mint kiderült, mindketten Párizsban voltunk. Aztán egy nap teljesen véletlenül, szó szerint egymásba botlottunk. Tudtuk, hogy ez nem lehet véletlen... Egyszerűen nem tudom nektek szavakkal leírni azt, amit akkor éreztem... Egyszerűen csodálatos és tökéletes volt!"

- "És aztán?? Mi történt??" - kérdezte Demir.

- "Természetesen nagyon hiányoztunk egymásnak... Sokat beszélgettünk, és bocsánatot kértem tőle... Illetve..."

- "Illetve, mi????" - kérdezte Nazli.

- "Illetve... Még aznap, az Eiffel-torony előtt megkértem a kezét..." - mondta édesen Doruk.

- "Ahh, hogy ez mennyire romantikus!! 😍😍" - mondta Nazli.

- "És mit válaszolt??? - kérdezte teljesen magán kívül Ali - Doruk, az isten szerelmére, ne kelljen már minden szót úgy kirángatni belőled!!"

- "Igent mondott.❤️"

- "Akkor most újra együtt vagytok??" - kérdezte boldogan Nazli.

- "Igen, aznap éjjel együtt töltöttük az éjszakát a hotelszobámban... Másnap pedig haza is jöttünk..."

- "És most hol van?" - kérdezte Demir.

- "Nem aludt itthon... Fermanéknál van, mióta hazajöttünk."

- "Tényleg... És Ferman?" - kérdezte Ali.

- "Egyenlőre annyi történt, hogy levegőnek nézett a reptéren... De már ez is siker, én azt gondoltam, amint meglát behúz nekem egyet..."

- "Igen, az simán elképzelhető lett volna..." - mondta Demir.

- "De ma már visszamegyek dolgozni, éjszakás leszek és ha jól láttam a beosztást, Ferman is be van osztva..." - mondta Doruk.

- "Uhhh... Akkor ma este megtörik a jég..." - mondta félve Nazli.

- "Szerintem ne aggódj, ma Tanju is éjszakás, ő biztos nem fogja hagyni, hogy Ferman apró darabokra szaggasson téged..." - mondta Demir.

- "Hát, én nem vagyok ilyen derűlátó... - kezdett bele a szokásos őszinteséggel Ali - Szerintem eddig Ferman csak azért fogta magát vissza, mert Eylül is ott volt... Nekem elmondta, hogy csak azért nem ütött meg téged aznap, mert ott volt Eylül is, és nem akarta még jobban megijeszteni, mert már eléggé megijedt tőletek is. De nagyon dühös volt, és mondta hogy senki másért nem lett volna képes úgy visszafognia magát..."

- "Ohh... Remek. Szerintem halott vagyok."

- "Ajjj Ali. Minek rémiszted halálra? - kérdezte Demir - Tesó, ne aggódj szerintem Eylül eddig azon dolgozott, hogy megpuhítsa kicsit Fermant... És tudjuk, hogy Fermant ő képes lecsillapítani..."

- "Így van! Acelya reggel telefonon beszélt Belizzel, és neki mondta, hogy Eylül és Ferman egész éjjel beszélgettek!! Lehet már nem is haragszik!" - mondta vigasztalóan Nazli.

- "Uhhh... Na jó, nem félek. Végül is néhány óra, és minden kiderül..." - mondta Doruk, és vett egy mély levegőt.