Néhány nappal később

- "Eylül, Eylül, szia!" - vette fel Ferman a telefont.

- "Sziaa! Mesélj, hogy vagytok? Már hazamehettetek?"

- "Igen. Ma reggel jöttünk haza. Nagyon jól vagyunk. A kisfiam igazán jó baba, nagyokat alszik, és sokat eszik. Leyla pedig csodás testvér lesz, nagyon szereti az öccsét. :)"

- "Örömmel hallom. Beliz minden nap küld nekem képeket, Hakan igazán nagyon édes! Hála az égnek, Belizre hasonlít! ;) "

- "Hát az lehet. 😌 Reméljük tőled nem veszi majd át, hogy nem vagy teljesen normális... 😵" - nevetett Ferman.

- "Persze, persze..."

- "De mesélj te is Kicsi, ugye minden rendben??"

- "Igen, ne aggódj értem. Utazgatok, sokat sportolok, próbálok magamra koncentrálni."

- "Helyes, ennek nagyon örülök. Esetleg... Véletlenül sem mondod meg, hogy hol vagy?"

- "Nem Ferman, mert abban a pillanatban elindulnál értem... 😂"

- "Jó, az lehet..."

- "De, csak, hogy megnyugtassalak, van otthon egy beépített emberem, akinek elmondtam, hogy hol vagyok, ha esetleg szükség lenne rá. De mielőtt megkérdezed, nem, nem mondom el, ki az, és biztos, hogy nem fogja felfedni magát :)" - mondta Eylül.

- "Komolyan mondom, hogy egészen elképesztő vagy!"

- "És te sokkal jobb vagy, mint én! ❤️ De most elköszönök, mennem kell. Puszilok mindenkit!"

- "Átadom, és szeretlek!" - mondta Ferman, és mosolyogva letette a telefont.

Ekkor Beliz jött le az emeletről, miután elaltatta Hakant.

- "Eylüllel beszéltél?" - kérdezte.

- "Igen, jól van, minden rendben vele."

- "Ohh, hála az égnek. Még nem említette, hogy hazajön?"

- "Nem... De ha jól sejtem, nem is fogja... Egy nap majd teljesen random, bejelentés nélkül hazajön..." - mondta a szemeit forgatva Ferman.

- "Igazad van, őt ismerve biztosan így fogja csinálni... 😂"

A kórházban Vuslat és Tanju éppen megbeszélést tartott.

- "Nagyon nehéz így, segítség nélkül?? Beliz még néhány hónapig biztosan babázik, és most, hogy Eylül is elment..." - mondta Tanju.

- "Áá... Nem... Eylül továbbra is távmunkában dolgozik, legyen akárhol is, ahol csak tud, ott segít nekem."

- "Komolyan??"

- "Igen... Egyébként Beliz mesélte nekem, hogy tényleg senkinek sem mondta el, hogy hová ment... Még annak a bolond Doruknak sem..."

Tanju nem válaszolt semmit, csak mosolygott.

- "A-aaa... Tanju, maga tudja!!"

- "Mi?? Hogy én?? Neeem..."

- "De igen! Tudja! Az arcára van írva, hát látom!!"

- "Na jó... Lehet, hogy nekem elmondta... De ez titok!"

- "De miért?? Miért pont magának? 🤔"

- "Mert tökéletes emberismerő. Remekül ráérzett, hogy én, ha nem muszáj, nem mondom el senkinek... Gondolj bele, ha Acelyának vagy Demirnek mondja el, már mindenki rég tudná. Ha Alinak mondta volna, ő is biztosan elmondta volna Fermannak. És mi egy nagy család vagyunk. Habár nekem néha vannak vitáim Fermannal, ez nem változtat azon, hogy bármikor számíthatunk egymásra. Valamint én kedvelem Eylült. Amikor Dr. Ferda visszatért, és jelenetet rendezett a kórházban, Eylül bátran lépett fel ellene, hogy megvédje Belizt és Fermant, és ez nagyon tetszett nekem. Valamint, több kevesebb sikerrel, kordában tudja tartani Dorukot... Ami pedig egészen hihetetlen. "

- "Na igen. De most Doruk is elment. Szerinted, ki fognak békülni, ha mindketten hazajönnek?" - kérdezte Vuslat.

- "Szerintem igen. Doruk egy valamit nagyon tud, mégpedig küzdeni Eylülért..." - mondta Tanju.

- "Igaz. És szeretik egymást... Ez biztos..."

- "De lehet nem lesz egyszerű..."

- "Mire gondolsz? Fermanra?" - kérdezte elgondolkodva Vuslat.

- "Igen. Egyetlen ember van, akinek a véleményét Dorukénál is sokkal előbbre tartja Eylül. Az pedig Ferman."

- "Jajj, igaz. És múltkor Nazliéktól hallottam, hogy Ferman durván beszélt Dorukkal. Valószínűleg annyira, hogy Doruk ezért is ment el..." - mondta Vuslat.

- "Pontosan... És Ferman, ha egyáltalán meg is bocsát, nem lesz boldog."

- "De igaza van. Eylül a testvére, és jogosan nem hagyja, hogy Doruk szeszélyei kikészítsék Eylült."

- "Igen, de Eylül, ha ő is Dorukkal szeretne maradni, akkor meg fogja győzni Fermant, hogy megbarátkozzon a helyzettel."