Eylül vezetett, Ferman pedig Beliz mellől a srácokat hívta a kórházba.

- "Tanju, Adil és Melek asszony bent vannak a kórházban, a többiek pedig jönnek ahogy tudnak." - mondta Ferman.

- "Beliz, nagyon fáj?" - kérdezte Eylül, aki még mindig pánikolt.

- "NEM, EYLÜL, DEHOGY... CSAK ISZONYATOS!!! OLYAN GYORSAN HAJTS, AHOGY CSAK BÍRSZ!" - kiabálta Beliz.

- "JÓ!!!! Ne haragudj. nagyon gyorsan megyünk!!" - kiabálta Eylül is.

- "Ne kiabáljatok! - próbálta nyugtatni őket Ferman - Szerelmem, figyelj, lélegezz, fogd meg a kezem, és ha jön a fájás, szorítsd meg!"

Beliz megfogta Ferman kezeit, és teljes erejéből szorította, ahogy jöttek a fájások. De Ferman is kiabálni kezdett, nem hitte, hogy Beliz ilyen erősen tud szorítani.

- "Ferman, kérlek ne kiabálj... :)" - mondta cinikusan Eylül.

Ferman megsimogatta Beliz pocakját, és azt mondta:

- "Kisfiam, kérlek, mondd meg te a nénikédnek, hogy vezessen, mert nem értékelem nagyra a humorát..."

- "Ferman, csak vigyázz, mert Eylül amint azt mondta, hogy látni szeretné a babát, mielőtt elmegy, abban a pillanatban elkezdődtek a fájások!" - mondta lihegve Beliz.

- "Nem mondjátok komolyan! 😵"

- "Ugyan, én már mikor lebeszéltem a picivel ezt, hogy így fogjuk csinálni!😂❤️" - mondta büszkén Eylül.

Amint beértek a kórházba, Belizt elvitték, Ferman pedig ment vele, Adillal és Melek asszonynal.

Eylül pedig Tanjuval leült a folyosón.

- "Hallottam, mi történt, Eylül, igazán sajnálom..." - mondta Tanju.

- "Köszönöm."

- "Mihez kezdesz?"

- "Néhány hétre elutazom. Úgy gondolom, jót fog tenni..."

- "Igazad van. És hová mész?" - kérdezte Tanju.

- "Nem mondtam el senkinek. Nem akarom, hogy esetleg keressenek, tényleg egyedül akarok lenni. De azthiszem, neked elmondom. Ha valami baj történne, mégis kell valaki, aki tudja merre vagyok."

- "Jólvan, mondd csak el, ne aggódj nem mondom el senkinek, pláne nem Doruknak." - mondta Tanju.

- "Igen, azt sejtettem... Párizsban leszek...Nézd, a címet felírom neked egy cetlire... - mondta Eylül, és miközben írni kezdett, folytatta - Ott már éltem korábban, ismerős lesz a terep. De kérlek, ne beszélj erről senkinek, ha van valami, akkor is csak Fermannak mondatod el."

- "Rendben. Ne aggódj, nem beszélek róla senkinek." - mondta Tanju, és megölelte Eylült.

Ebben a pillanatban befutottak a többiek is.

- "Eylül, Eylül, hát itt vagy!!" - rohant oda Acelya, és megölelte.

- "Itt vagyok. Éreztem én, hogy nem mehetek el addig, amíg nem látom az unokaöcsémet. :)"

- "Miről van szó, Eylül elmész?" - kérdezte meglepve Nazli.

- "Igen, ha megszületett a pici, elbúcsúzok Fermantól, és megyek."

- "De hová?" - kérdezte Ali.

- "Azt nem mondja el senkinek. És talán így lesz a legjobb." - mondta Eylül mellé lépve Tanju.

- "Megértjük. De kérlek, gyere vissza hamar. Azt tudnod kell, hogy nagy  szükségünk van itt rád." - mondta Demir.

- "Doruk nem jött. - mondta Ali - Hazament."

- "Így lesz a legjobb. Most a baba a legfontosabb." - mondta Eylül.

Néhány órával később, kinyílt a szülőszoba ajtaja. Ferman lépett ki rajta, a kisfiával a kezében. ❤️

A srácok boldogan rohantak oda hozzá.

- "Istenem! Mennyire gyönyörű!" - mondta sírva Eylül.

- "Gyerekek... Szeretném bemutatni nektek a kisfiamat, ő itt Hakan Eryiğit."

- "Milyen édes! Gratulálok Doktor Ferman!!" - mondta Nazli.

- "Gratulálok, Ferman!" - mondta Tanju.

- "Soha életemben nem láttam még ilyen szépet!" - mondta Eylül.

- "Gyönyörű nevet választottatok!" - mondta Ali.

- "A nagyapánkról kapta a nevét." - mondta Ferman, és Eylülre nézett.

- "Valóban?" - kérdezte Eylül.

- "Fantasztikus ember volt, nagyon okos, és bátor. Pont olyan, mint te, Eylül. Egy nap majd mesélek róla neked."

Eylül nagyon meghatódott.

- "Beliz is jól van?" - kérdezte Acelya.

- "Igen. Csodálatosan csinálta végig egészet, nagyon elfáradt, most pihen."

- "Egy percre bemehetnék hozzá?" - kérdezte Eylül.

- "Persze, gyere. Acelya, gyere te is, visszaviszem a fiamat, viseld a gondját."

- "Örömmel, uram. :)"

Mindhárman visszamentek az osztályra. Eylül Belizhez ment, Acelya és Ferman pedig Hakannal. :)

- "Beliz, drágám, szia..." - mondta Eylül, és leült Beliz ágyának szélére.

- "Szia... Bemutatkozott neked Hakan?"

- "Bizony, Beliz, és soha életemben nem láttam még ilyen szépet, mint ő..." - mondta Eylül, és megsimogatta Beliz arcát.

- "Köszönöm... Te most elmész?"

- "Igen... Azért jöttem, hogy elköszönjek."

- "Nagyon vigyázz magadra. Ha bármi baj van, azonnal hívj minket. De ha nincs baj, akkor is, keress minket gyakran..."

- "Rendben, és nem lesz semmi baj. Beliz, nagyon szeretlek... De most mennem kell, pihenj. ❤️"

Eylül kiment Beliz szobájából, ahol az ajtó előtt Ferman várta.

- "Bátyám, még egyszer gratulálok." - mondta Eylül és megölelte Fermant.

- "Nagyon fogsz nekünk hiányozni."

- "Ti is nekem. De minden nap felhívlak, és sok képet küldjetek nekem Hakanról!"

- "Rendben. :)"

- "Most viszont megyek. Menj be Belizhez..."

- "Okés. Nagyon szeretlek." - mondta Ferman.

- "Én is téged. ❤️" - mondta Eylül, és megpuszilta Ferman arcát, és kiment a többiekhez.

Mindenkitől elköszönt, majd taxival kiment a reptérre.

Ezalatt Doruk hazaért. Amint belépett az ajtón, rögtön észrevette, hogy Eylül dolgai nincsenek a helyükön. Bement a nappaliba, és amikor a kisasztalra pillantott, meglátta a gyűrűt és a levelet.

- "Ne..." - mondta halkan.

Egyből felhívta Demirt.

- "Doruk..." - szólt bele a telefonba Demir.

- "Eylül ott van?" - kérdezte.

- "Nincs. Együtt megnéztük a babát, aztán elbúcsúzott tőlünk, és elment..."

- "Mivan??"

- "Elment... Doruk, hiába Ferman, Beliz, vagy a baba... Elment..."

- "De hová???"

- "Senkinek sem mondta el."

- "Demir, kérlek beszélj, hát nem érted!? Visszaadta a gyűrűt...!"

- "Doruk. Tudjuk. De mostmár hiába akarnál rendbehozni mindent. A legjobb, amit most tehetsz, hogy elengeded, és akkor egy nap talán visszatér hozzád..."

Ekkor Ferman kijött a többiekhez, mert Beliz elaludt. Látta, hogy Demir telefonál, és biztos volt benne, hogy Dorukkal beszél, úgyhogy elkérte a telefont.

- "Doruk!" - szólt bele Ferman.

- "Ferman?"

- "Ne kerülj a szemem elé..."

- "Ferman..."

- "Nem tudom, hogy képes leszek-e valaha megbocsátani neked. Gyermekem született. Végtelenül boldognak kellene lennem, de mégsem vagyok, mert a testvérem éppen ma elment, és nem tudom, hogy hová, és azt sem, hogy mikor jön vissza... De a lényeg, hogy nincs ma itt velem... Miattad!"

- "Annyira sajnálom. Nem tudom, mi történik velem. Elvesztettem az irányítást..."

- "Akkor szedd össze magad. De ami fontosabb, hogy hagyd békén Eylült. Mivel nem vagy vele őszinte, folyamatosan sebeket okozol neki. Azt ígérted, hogy ha megbízok benned, vigyázni fogsz rá..."

- "Sajnálom, hidd el, nagyon sajnálom. Az lesz a legjobb, ha nem láttok most engem egy darabig... Gratulálok nektek a babához." - mondta Doruk és letette a telefont.

Ferman gondterhelt arccal visszaadta a telefont Demirnek.

- "Mit mondott?" - kérdezte Acelya.

- "Azt mondta, az lesz a legjobb, ha őt sem látjuk egy darabig..."

- "Mi??" - kérdezte Demir.

- "Gyerekek, ez engem nem érdekel. Visszamegyek a babához." - mondta Ferman.

- "Mehetek veled?" - kérdezte Ali.

- "Persze, gyere." - válaszolta Ferman, és elmentek.

/Vélemények?/