Eljött a hétvége, és a csapat korcsolyázni indult. Nazli, Demir, Acelya, Ferman, Eylül és Çağrı az öltözők felé vették az irányt. Beliz és Doruk pedig leültek a lelátó első sorába.

- "Nem fázol?" - kérdezte Doruk.

- "Nem... Ferman nem hagyta, hogy addig elinduljunk otthonról, amíg fel nem vettem a fél ruhásszekrényt magamra... :)" - mondta Beliz.

- "Akkor jó... :)"

- "Lábad?"

- "Jól van. Az elmúlt néhány napban sokat pihentettem, de még pont annyira fáj, hogy nem tudnék korcsolyázni..."

- "Ahh.. Értem.. Tudod, Ferman mesélt arról, hogy féltékeny vagy Çağrıra..."

- "Mi?! Nemár.... Elmondta...?!" - mondta Doruk a fejét fogva.

- "Persze. Ha Fermannak elárulsz bármilyen titkot azt nekem és Eylülnek elmondja."

- "Mi?????" - dermedt le teljesen Doruk.

- "Nyugi. Mikor nekem elmondta, azt is hozzátette, hogy megkérted, hogy Eylülnek ne beszéljünk róla... Azt azért tudd, hogy ez nagy dolog tőle."

- "Úristen... Azt hittem, itt helyben kapok infarktust... Általában Ferman mindent elmond Eylülnek és neked?"

- "Igen... De azt nem tudom, hogy miért nem beszélsz erről Eylüllel..."

Eközben a társaság többi tagja alaposan felöltözött és felhúzta a korcsolyát, és kitotyogtak a jégpálya szélére.

Demir, Acelya és Nazli tudtak korizni, úgyhogy ők hamar bementek, és hárman mentek körbe-körbe.

Elül megfogta Ferman kezét, ránézett majd megkérdezte:

- "Mehetünk? :)"

- "Khm... Öhm... Aham..."

- "Ne félj... Itt vagyok." - mondta Eylül.

- "Ittvagy... Persze, ittvagy... De azt ugye tudod, hogy ha elesünk, és én rád esem... Te biztosan ottmaradsz..." - húzta a száját Ferman.

- "Ne aggódj! Ezért vagyok itt én is!" - lépett közéjük Çağrı, és átkarolta mindkettejüket.

- "Igaz. Na jó, akkor menjünk... - mondta Ferman Çağrınak, majd Eylül felé fordult - Eylül, ugye nem hagyod majd, hogy elessek, és beégjek a többiek előtt... Nagyon jónak kell lennem..." - suttogta Ferman.

- "Bátyám. Már most nagyon jó vagy. Itt leszek, és itt lesz Çağrı is. Menni fog. :)"

Ferman egyik oldalról Çağrıba, másik oldalról Eylülbe karolt, és óvatosan a jégre tántorogtak.

- "Okés... És most mondjátok... Mit kell csinálom...?" - kérdezte Ferman, még mindig erősen kapaszkodva a segítőibe.

- "Hm... Hogy is mondtad nekem kiskorunkban Çağrı, "SUHANJAK"?" - kérdezte kacagva Eylül.

- "Igen, igen...! Hát emlékszel?? Figyelj Ferman, képzeld azt, hogy nincs korcsolya a lábadon és csak suhanj...!"

- "Persze... Szerinted, ha két méter magas az ember, csak úgy lehet "suhanni"... Legfeljebb arccal a jégen fogok suhanni..." - vitakozott Ferman, és Eylül és Çağrı is hangosan felnevettek, amit Doruk elég furcsa szemmel nézett a lelátóról.

- "Ferman... Itt megyünk melletted, aztán majd ha úgy érzed elengedünk..." - mondta Çağrı.

- "Jó... Próbáljuk meg..." - mondta Ferman és elindultak.

Néhány percen keresztül így hárman haladtak előre, és Ferman nagyon hamar belejött.

- "Na jó... Azthiszem, menni fog. Engedjetek el..." - mondta tétovázva Ferman.

Çağrı elengedte Ferman karját, de Eylült nem győzte meg ez a kijelentés, úgyhogy továbbra is szorosan a bátyja mellett maradt.

- "Biztos, hogy elengedhetlek? Nem korai még?" -

- "Eylül, ne aggódj értem, nem lesz bajom... :)"

- "Jó, elengedlek, de csak óvatosan... Egyébként meg, már ne is haragudj, de a testvéred vagyok, annyit aggódok érted, amennyit csak akarok..." - mondta Eylül, és Ferman elmosolyodott, majd pár másodperccel később elengedték egymás kezét.

Eylül megállt és büszkén nézte, ahogy a bátya még tétován, de teljesen egyedül halad előre. Ferman Beliznek integetve botorkált tovább előre, és nagyon koncentrált, hogy el ne essen.

Eylül továbbra is a pálya közepén állva figyelte Fermant, amikor Çağrı odacsúszott hozzá, és megfogta a kezét.

- "Nézd, milyen hamar megtanulta! És milyen ügyes!" - mondta Eylül, miközben egymásba karolva elindultak Çağrıval.

- "Le se tagadhatnád hogy a testvéred! Ugyan olyan ügyesek vagytok! Emlékszem, nálad is ugyan ez volt. Életedben először pályára léptél, 10 perccel később pedig már egyedül mentél!" - mondta mosolyogva Çağrı.

- "Nézd Doruk, Ferman milyen gyorsan megtanulta!!!" - mondta Beliz.

- "Igen tényleg... De Çağrı miért fogja Eylül kezét?! Mindketten jól korcsolyáznak nem kéne hozzá fogni egymást..." - morgott Doruk.

- "Jajj, Doruk, ez semmit nem jelent... - mondta a fejét fogva Beliz - Korcsolyázás közben az emberek általában fogják egymás kezét... Nézd csak, ott, Demir Nazli és Acelya kezét is fogja..."

Doruk nagyot sóhajtott: - "Túlgondolom...?"

- "Egy picit..." - mondta barátságosan Beliz.

Ferman tényleg nagyon ügyes volt, már teljesen egyedül is tudott haladni, majd később Eylüllel fogócskázott a jégen, ahová aztán Nazliék is beszálltak. :)

Aztán a pálya széléhez mentek, és megkérték Belizt, hogy készítsen róluk néhány képet.

- "Öhm... Mindjárt jövök, nagyon fontos hívást várok, ki kell mennem egy percre!" - mondta Çağrı, és egy rövid időre kiment a folyosóra telefonálni.