Másnap Eylül és Doruk munka után átmentek Fermanékhoz. Beliz nyitott ajtót.

- "Sziasztok!! Gyertek be!! :)"

Ahogy bementek Eylül megkérdezte:

- "Hol van a bátyám?"

- "A gyerekszobában. Kicsit mérges..." - forgatta a szemét Beliz.

- "Rád?" - kérdezte Doruk Beliztől.

- "Áh, dehogy... A kiságyra..."

- "A kiságyra?? Ugye most csak viccelsz velem??" - nevette el magát Eylül.

- "Nem vicc... Tényleg elég feszült... Azt szeretné, ha minden tökéletes lenne a baba érkezésére... De a kiságy összerakása nehéz feladatnak bizonyul..."

- "Nembaj. Ezért jöttünk, én majd segítek!" - mondta lelkesen Doruk.

- "Várj! Előbb hagy menjek fel én hozzá. Kicsit lenyugtatom, meg egyébként is beszélni szeretnék vele..."

- "Ez jó ötlet. Én pedig főzök nektek kávét... Doruk, addig tudnál figyelni Leylára?" - kérdezte Beliz.

- "Persze! - mondta Doruk, és elvette Leylát Beliz öléből - Gyere csak ide, kishercegnő!!!!"

- "Ha kész a kávé, mi is felmegyünk! Okés?" - kérdezte Beliz.

- "Persze!" - mondta Eylül és felszaladt a lépcsőn az emeletre Fermanhoz.

- "Fermaaan... Én vagyok..." - mondta, miközben nyitotta az ajtót.

- "Eylül, elég ideges vagyok, kérlek, ne cukkolj, és ne húzz fel jobban..."

- "Ne aggódj, nem cukkollak, békével jöttem. :)" - mondta Eylül és hátulról átölelte a földön üldögélő Fermant.

- "Jólvan, ha tényleg békével jöttél, gyere ülj le. :)"

- "Doruk is mindjárt jön, ő is segít neked, csak Leylára vigyáz, amíg Beliz kávét készít nekünk. Úgy érzem, szükségünk lesz a koffeinre." - mondta Eylül, és leült Ferman mellé.

- "Menni fog ez... És mondd csak, mi a helyzet?" - kérdezte Ferman.

- "Nos... Négyszemközt szerettem volna veled kicsit beszélgetni... Lenne itt valami..." - kezdett bele óvatosan Eylül.

- "Eylül nee... Már megint ezt csinálod... Minden héten felültetsz egy érzelmi hullámvasútra, és én ezt egyre rosszabbul bírom... A legutóbb azt mondtad, hogy elköltözöl... Azzal is nehezen barátkoztam meg..."

- "Ha ez vigasztal, most elől ülsz a hullámvasúton, ugyanis ahogy megígértem, te vagy most az első..."

- "Nagyon titokzatos vagy... Na várj! Ugye nem azt akarod mondani, hogy kisbabát vársz???😵"

- "Mi?? Nem!!! Látom, hogy még egy kiságy-összeszerelést nem bírna ki a családunk... 😂😂 Ennyire nem komoly a dolog, csak a véleményedre van szükségem..." - mondta Eylül.

- "Van egy nagyon jó barátom, még nem meséltem neked róla, ő is sportoló, Çağrınak hívják. Tényleg ő az egyik legjobb barátom, amikor Párizsban éltünk mindketten, még lakótársak is voltunk. Ugyanabban a gyerekotthonban nőttünk fel, és sokat utaztunk együtt. Én kosárlabdáztam, ő jégkorongozik. Régen mindig próbáltunk ugyanazokba az országokba igazolni, hogy sokat lehessünk együtt."

- "Értem. Ééés... Csak barátok vagytok... Vagy régebben volt valami más is...?? Nekem elmondhatod..." - mondta bizalmasan Ferman.

- "Nem. Sosem. Csak barátok vagyunk... Régebben is, de most meg nyilván... A lényeg, hogy néhány napja írt nekem, hogy ide, Isztambulba igazolt."

- "Majd mutasd be nekem, kíváncsi vagyok erre a srácra... De mihez kell a véleményem...? - pár másodperc csönd... - Ohhhh...!!" - esett le Fermannak nagynehezen. :)

- "Nos igen, Çağrı mindenképpen szeretné, ha nálam lakhatna..."

- "Értem... Tud Dorukról?"

- "Tud, persze, mindent tud."

- "És Doruk tud Çağrıról?"

- "Nem, semmit sem mondtam még..."

- "Eylül!"

- "Ferman! Inkább segíts! Nagyon szeretném ha Çağrı néhány hetet nálunk töltene, csak amíg megszokja a várost... De hogyan mondjam ezt el Doruknak? Habár semmi oka rá, tuti, hogy féltékeny lesz... És mind tudjuk milyen amikor féltékeny... Na ez az, amit most el szeretnék kerülni."

- "Hm... Légy kedves, de határozott, amikor elmondod... Amikor róla beszélsz ne adj neki okot arra, hogy féltékeny lehessen. Szépen, nyugodtan, higgadtan. Ha feljönnek, mondd is el, meglátjuk mit reagál, legfeljebb majd én is segítek valahogy..." - mondta Ferman.

- "Köszönöm... Te vagy a legjobb. Amúgy egészen profin beszélsz erről... Csak nem valami tapasztalat...?🤔" - kérdezte gúnyosan Eylül.

- "Erről majd egyszer mesélek..."

Ebben a pillanatban kinyílt a gyerekszoba ajtaja, és először Beliz lépett be, kezében a kávékkal, majd Doruk, az ölében Leylával, aki addigra már elaludt. 💕 Beliz lepakolta a kávékat, majd ezt mondta:

- "Doruk, nyugodtan tedd le Leylát az ágyába, mostmár ő reggelig aludni fog... :)"

- "Okés. :)"

- "Doruk, add át Leylát nekem, én leteszem őt aludni, te csak segíts Fermannak. - mondta halkan Eylül, majd finoman kivette Leylát Doruk kezéből - Mindjárt jövök..."

Eylül kiment Leylával Doruk pedig letelepedett Ferman mellé a földre.

- "Na, lássuk, mivel is van dolgunk..." - mondta Doruk.