Délután Eylül és Doruk elintézték a papírokat, és megkapták a kulcsokat. Doruk a házban fel-alá járkált, és a szobákat nézegette, Eylül pedig átugrott Belizékhez.

- "Megkaptuk a kulcsokat, gyertek át!" - mondta lelkesen Eylül.

- "Segítsek pakolni, ugye? :)" - kérdezte Ferman.

- "Ahaaam, de jönnek a srácok is, Demir is segít majd cipekedni, plusz itt vagy te is... Illetve, te leszel az, aki ráveszi Alit is, hogy pakoljon... :)" - mondta Eylül.

- "Én is menjek?" - kérdezte Beliz.

- "Igen, ugyanis szükség lesz a szépérzékedre... Én is pakolni fogok, nem lesz időm ezzel foglalkozni... De neked úgy sem szabad megerőltetni magad, viszont neked van a legjobb ízlésed a társaságban... Szóval ne hagyd, hogy a fiúk rendezzék be a házat. Otthont akarok, nem csatateret..." - mondta Eylül.

- "Megbeszéltük!" - mondta Beliz.

Átmentek a másik lakásba, ahol a nappaliban Acelya, Nazli, Ali, és Doruk, valamint rengeteg doboz állt.

- "Hol van Demir?" - kérdezte Ferman.

Ekkor Demir kivetette magát az egyik óriási dobozból.

- "Ittvagyoook!" - kiáltotta.

- "Látjátok, erről beszéltem..." - forgatta a szemét Eylül.

- "Eylül, mondd csak, lehetne, hogy itthagyjam? - kérdezte Acelya - Ha ezt a szép nagy dobozt kiteszed a kertbe, ő ebbe hazajár... Csak egy kicsit sokat eszik, és még többet beszél, de ingyen adom!"

- "Semmiképpen. Ő a tied. Dobozostól..." - nevetett Eylül.

- "Na fiúk, nyomás, gyerünk pakolni!! - mondta Ferman - Eylül, Doruk, vezessetek körbe, hogy melyik szoba melyik, hogy mind tudjuk, melyik doboz hová kerül, aztán én Eylüllel hazamegyek, és ketten áthozzuk a dolgait, Demir, ti Dorukkal a Doruk cuccait hozzátok, a többi lány azokból a dobozokból pakol ki amiket mi idehoztunk, mindent oda, ahová Beliz mondja. Világos?"

- "Uhh, nézzétek, a főnök úr irányít! - mondta Eylül nevetve - De egyébként igazad van, így csináljuk."

- "De mindenekelőtt menjünk, nézzük meg gyorsan, hogy melyik szoba melyik." - mondta Beliz.

Eylül és Doruk megmutogatták a szobákat. Nappali, háló, dolgozószoba, konyha, fürdők stb. Aztán ahhoz a szobához értek, ami az előző tulajoknál a gyerekszoba volt.

- "Nos, ez pedig..." - mondta Doruk.

- "Ez a gyerekszoba!!!" - kiáltott fel Acelya.

- "Nem!!!" - kiáltott egyszerre Eylül és Doruk, de Ferman kiáltotta a leghangosabban.

Erre a többiek felnevettek.

- "Acelya, azthiszem, ez nem a gyerekszoba lesz..." - mondta halkan, de nagyon komolyan Ali.

- "Ez... Ez a videójátékok szobája lesz... Berendezünk itt egy kisebb játéktermet! Aztán majd később gyerekszobát csinálunk belőle." - mondta Doruk.

- "Jó, rendben, ezt támogatjuk!" - mondta Ferman, akinek igazából mindegy volt, de hallani sem akart gyerekszobáról.

- "Meg még mit nem!! - mondta Eylül - Felejtsétek el, hogy itt fogtok naphosszat Xbox-ozni... Ide berendezünk majd egy kis edzőtermet... Mindkettem elég sokat sportolunk, és Ferman, te is átjárhatsz majd edzeni..."

- "Jó ötlet! Mindenesetre ezt hagyjuk utoljára, de kezdjünk el pakolni mert sosem végzünk..." - mondta Ferman.

Ezt a napot rászánták és ha nem is teljesen, de Eylül és Doruk cuccai is a helyükre kerültek, és a ház egészen otthonosra sikerült.

- "Nekünk mostmár indulnunk kell a kórházba." - mondta Acelya.

- "Rendben. Nagyon köszönöm hogy segítettetek. :)" - mondta Eylül.

Doruk egy gyors csókkal elbúcsúzott Eylültől, és ő, Demir és Acelya elindultak a kórházba, mert kezdődött az ügyelet.

Ali és Nazli is elköszönt, és elindultak haza. Eléggé elfáradtak, ugyanis Ali hősiesen pakolt egész nap. :)

Eylül, Beliz és Ferman még egy kicsit a lakásban maradt.

- "És, hogy érzed itt magad Eylül?" - kérdezte Beliz.

- "Egészen felfoghatatlan... Nagyon boldog vagyok!"

- "Mondjuk fél évvel ezelőtt, gondoltad volna, hogy ez lesz?" - kérdezte Ferman.

- "Hát ezt álmomban sem gondoltam volna... És mindent neked köszönhetek Ferman." - mondta Eylül.

- "Miért? Én nem is csináltam semmit..."

- "Dehogyisnem. Általad kaptam mindenkit az életembe, akik most világot jelentik nekem... Általad lett a rezidensedből a kedvesem, a szerelmedből a legjobb barátom, és belőled az én tökéletes bátyám..." - mondta Eylül.

- "Gyere ide, te..." - mondta Ferman, és megölelte a húgát.

Eylül Belizt is megölelte, majd átmentek a másik házba, elkészültek, és este vacsorázni mentek.

Eközben Demir, Doruk és Acelya az esti műszak szünetében beszélgettek.

- "Furcsa lesz nélküled otthon..." - mondta Acelya.

- "Én örülök. Végre lelép." - keménykedett Demir.

- "Hagyjad már magad! Szörnyen unalmas idők köszöntenek majd be nálatok! Ugyanis én, vagyis a legszórakoztatóbb és legviccesebb lakótársatok, már nem leszek ott!! Nagyon fogtok hiányolni engem, de már késő... Akkor én már a szerelmem mellett fogok boldogan és békésen aludni!" - mondta nagyképűen Doruk.

- "Haaahaaahaa!!! Na ne röhögtess! Szegény Eylül nem tudja, mit vállalt! Nézd meg, úgy fog visszamenekülni Fermanhoz, mintha kötelező lenne!" - röhögött Demir.

- "Mi-miről beszélsz?" - kérdezte zavartan Doruk.

- "Nem vagy túl jó lakótárs... Kupis vagy, makacs vagy... Nehéz veled..." - mondta Demir.

- "Demir ne vedd már el a kedvét. Eylül szereti őt, neki ez nem lesz probléma..." - mondta Acelya.

- "Szóval szerinted is ilyen vagyok??" - kérdezte Doruk.

- "Hát igen... De nagyon szurkolok Eylülnek, hogy kitartson melletted..." - mondta Acelya.

- "Kösz szépen srácok, tényleg, nagyon szépen köszönöm... Igazán kedvesek vagytok!" - mondta mérgesen Doruk, és otthagyta Demiréket és inkább elment megnézni a betegeit.

- "Fogadok, hogy 1 hét, és Eylül visszaköltözik Fermanhoz... :))" - mondta Demir.

- "Ajj, Demir, hallgass, ne legyél már ilyen gonosz!!" - mondta neki Acelya.

- "Nem gonosz vagyok, hanem reális! Ezt a majmot én is alig viseltem el, pedig nincsenek nagy elvárásaim..."

- "Mondjuk ez teljesen igaz!!! Veled aztán tényleg mennyivel könnyebb..." - mondta a fejét fogva Acelya.