Hétvégén, amikor Basak asszony megérkezett, hogy Leylára vigyázzon, Ferman, Beliz és Eylül autóba ültek, hogy meglátogassák Fatoşt.
Eylül már a kocsiban is nagyon izgatott volt, keze-lába mozgott, idegességében egy pillanatra sem állt meg.

- "Eylül, kérlek, hagyd abba az ugrálást! A tengely mentén esik szét az autó, mielőtt még odaérünk!" - fordult hátra Eylülhöz Ferman.

- "Jó na... Bocsánat, egy kicsit ideges vagyok..." - állt le Eylül.

- "Na nem mondod!?" - nevetett Ferman.

- "Ajj már! Inkább nyugtatnád! - csapta meg Ferman kezét Beliz - Eylül, drágám, nem lesz semmi gond. Ne aggódj, kérlek! :)"

Ebben a pillanatban Ferman leparkolt. Egy nagy, fehéres, kórház-szerű épület előtt voltak.

- "Gyertek, menjünk be!" - mondta Ferman.

- "Uhh... Okés, menjünk..." - mondta Eylül.

Amikor mindhárman beértek, a recepciós hölgy köszönt nekik.

- "Szia Ferman, Beliz kisasszony!"

- "Jó napot, Hayal asszony!" - mondta Ferman.

- "Vendéget is hoztak magukkal?"

- "Igen, üdvözlöm, Eylül vagyok!"

- "Üdvözlöm, gyertek, Fatoş már nagyon várt titeket!"

Amikor Fatoş szobájához értek, Fatoş már izgatottan várta őket.

- "Bátyáám!"

- "Szia Kincsem. Hogy vagy?"

- "Néézd, most fejeztem be az állatos kirakómat!!"

- "Nagyon ügyes vagy! Nézd, ma nem csak Belizzel jöttem, hoztam még valakit."

- "Kit hoztál? K-ki ez a lány?"

- "Szia Fatoş, Eylül vagyok."

- "Kincsem. Egy fontos dolgot szeretnék mondani neked... Eylül... Nos Eylül... Ő a mi testvérünk... Én is nemrég tudtam meg..."

- "A t-testvérünk??? Ferman bátyám, miről beszélsz?? Nekünk nincs is testvérünk..."

- "Fatoş szívem, eddig mi sem tudtuk. Tudod, a szüleitek eltitkolták őt előleltek, és nemrég talált ránk Eylül..." - mondta könnyes szemmel Beliz.

- "Fatoş... Én nem akarlak téged bántani... Tudod, azért kértem meg a bátyánkat, hogy hozzon el magával, mert meg szerettelek volna ismerni..." - mondta Eylül.

- "Nem!!! - kiabálta Fatoş - Nem! Nekem és Fermannak nincs testvérünk!!! Nem!!"

- "Fatoş, Fatoş, nyugodj meg! Eylül igazat mond!!" - mondta Beliz.

- "Neeem!! - üvöltötte Fatoş - Te, te nem vagy a testvérem!! Az én testvérem Ferman!! Ő vigyázott rám mindig, és én va-vagyok az egyetlen húga!!"

- "De Fatoş..." - mondta Eylül, és elkezdett sírni.

- "Nem vagy a tesvérünk!! És nem is leszel soha!!" - üvöltött még mindig Fatoş.

- "Nővér, nővér, kérem hozzon nyugtatót! Gyorsan!! - kiabálta Ferman - Fatoş, nyugodj meg kérlek!!"

Eylül megfogta Beliz kezét, és sírva ezt mondta:

- "Beliz, én, én most elmegyek..."

- "Ne, várj, hová mész??"

De Eylül elengedte Beliz kezét, és kiviharzott a szobából. Kirohant az épület elé, és sírt. Elővette a telefonját, és írt egy SMS-t Doruknak.

"Meglátogattuk Fatoşt.
Nekem ez nem fog menni.
Egyedül akarok lenni."

Elküldte az üzenetet, majd taxit hívott. Hazament, és összepakolta néhány dolgát, és kivett egy hotelszobát a városban.

Ezalatt Ferman a könnyeivel küzdve, de sikeresen le tudta nyugtatni Fatoşt. Nagynehezen elaludt. Ferman kijött a szobából, ahol a folyosón Beliz várta. Szorosan magához ölelte.

- "Eylül hol van?"

- "Elment."

- "Hová ment? Nem mondta?"

- "Semmit sem mondott. Nagyon rosszul esett neki ez az egész. Nem tudtam megállítani."

- "Beliz, mondd, most mégis mit csináljak?" - kérdezte Ferman, és elkezdett sírni.

Ebben a pillanatban megcsörrent Ferman telefonja. Doruk hívta.

- "Doruk, mi történt? Nem a legjobbkor hívsz..."

- "Mégis mi a fene történt?! - kiabált Doruk a telefonba - Miért kellett Eylült is vinned magaddal?"

- "Miről beszélsz??" - kérdezte Ferman.

Doruk elmesélte, mi állt az üzenetben, amit Eylül küldött.

- "Hol vagy most? Bent vagy a kórházban?"

- "Igen."

- "Rendben, azonnal odamegyünk, ott találkozunk!" - mondta Ferman, és letette a telefont.

Beliz és Ferman kisírt szemekkel ért be a kórházba, ahol Doruk már a bejáratnál várta őket.

- "Menjünk az irodámba." - mondta rögtön Beliz.

Ahogy beértek, Doruk egyből kiabálni kezdett.

- "Ferman! Hol van Eylül??"

- "Én sem tudom!" - kiabált Ferman is.

- "Minek kellett odavinned??" - üvöltött Doruk.

- "Elég legyen Doruk! Ő akart jönni!" - emelte fel a hangját Beliz is.

- "Nem akart menni! - mondta Doruk higgadtabban, de ugyan olyan mérgesen - Nem akart menni. Túlságosan félt, csak neked akart megfelelni..."

- "Vegyél vissza Doruk! Nem erőszakkal vittem oda! Beszéltünk róla, azt mondta átgondolja, és lánykérés estéjén azt mondta, jönni akar." - kiabálta Ferman.

- "Ezer darabra törted a szívét!" - üvöltötte Doruk.

- "Elég!! Nem kell bűnbakot keresni! Senki sem hibás! - mondta Beliz - Doruk, Eylül azóta sem írt, hogy hová ment?"

- "Nem. Csak annyit írt, hogy egyedül akar lenni. Azóta hiába hívom, ki van kapcsolva..."

- "Remek." - mondta Ferman.

- "Most egyedül akar lenni... Ez érthető... Fel kell dolgoznia, ami történt..."

- "Beliz, nem érted. Hol van a kedvesem? Megőrülök, hogy nem tudom, hol van..." - mondta Doruk.

- "Doruk, én is aggódok! A testvérem... Érted... A kishúgom, úgy, mint Fatoş... Csak csúnya dolgokat vágtak a fejéhez..." - mondta Ferman.

- "Türelmesnek kell lennünk. - mondta Beliz - De Eylül, egy elég önálló, felnőtt lány, biztos, hogy nincs semmi baja. Jelentkezni fog, ha lenyugodott."