Beliz csodálatosan feldíszítette a házat, Ferman pedig hangulatos fényeket szerelt fel mindenhová. Amikor Eylül lejött az emeletről, csak ámult, minden milyen szép lett.

- "Azta, hát ez valami gyönyörű lett!"

- "Nos igen, minden készen áll, jöhetnek a vendégek." - mondta Beliz.

Ebben a pillanatban csengettek. Ferman nyitott ajtót, elsőként Ali és Nazli érkezett meg.

- "Jó estét!" - mondták mindketten.

- "Sziasztok, gyertek beljebb!" - mondta Ferman.

- "Nagyon szép lett a díszítés, Beliz." - mondta Nazli.

- "Köszönjük, gyertek, érezzétek otthon magatokat."

- "Eylül, Beliz, nagyon csinosak vagytok!" - mondta Ali.

- "Köszönjük. Ti is nagyon jól mutattok együtt. :)" - mondta Eylül, és Nazlira kacsintott.

Ekkor megint csengettek. Demir, Doruk és Acelya jött, Eylül nyitott nekik ajtót.

- "Sziasztok! Kerüljetek beljebb!"

- "Szia Eylül!!" - mondta Acelya, és megölelte Eylült.

- "Azta, Kicsim, gyönyörű vagy!" - mondta Doruk.

- "Köszönöm szépen. :)" - mondta Eylül, és megcsókolta Dorukot.

Néhány perccel később megérkezett Gülin, Adil, Selvi, Tanju és Vuslat is.
Az este elejét a kertben töltötték, és halk zene társaságában vacsoráztak. Vacsora után együtt beszélgettek.

- "Emberek, szeretnék veletek egy csodás hírt megosztani. - mondta Beliz - Bizonyára már mind tudjátok, hogy Eylül abbahagyta a versenysportot... Valami egész másba kezdünk bele együtt, éppen ezért szeretném bemutatni nektek az új asszisztensemet!" - mondta Eylülre mutatva.

Mindenki nagyon meglepődött.

- "Nos igen... Mostantól minden nap láthatjuk majd egymást a kórházban. :)"

- "Ez fantasztikus!" - mondta Acelya.

- "Gratulálunk!" - mondta Demir.

- "Így van. Mi szorosabban fogunk együtt dolgozni, és így végre lesz alkalmam jobban megismerni téged!" - mondta boldogan Vuslat.

- "Köszönöm szépen." - mondta Eylül.

- "És miért döntöttél úgy, hogy abbahagyod a kosarazást?" - kérdezte Gülin.

- "A legutóbbi sérülésem mindenkit nagyon megijeszett. Rájöttem, hogy mostmár sokkal jobban kell vigyáznom magamra...  A sport volt az életem, de sokkal jobb dolgok váltották fel a helyét... - mondta Eylül, és megfogta Doruk kezét - Szeretnék sok időt a szerelmemmel, a családommal, és a barátaimmal tölteni. "

- "Ez abszolút érthető, örülünk a döntésednek." - mondta Adil.

- "Ha már itt tartunk... - állt ki Doruk középre a társaság alkotta körből - Nos, én is szeretnék mondani valamit. - mondta, és Eylül felé fordult - Eylül. Nagyon szeretlek. Szeretlek, az első perctől kezdve, hogy megláttalak.  Előtte soha nem éreztem még ilyet, és amióta velem vagy, boldogabb vagyok, mint valaha. "

- "Én is nagyon szeretlek." - mondta meghatva Eylül.

- "Éppen ezért... - mondta Doruk, és letérdelt Eylül elé - Szeretnék kérdezni tőled valamit. Szeretném, ha ez a boldogság örökké tartana... Szeretném, ha a szemed mindig így csillogna, amikor rám nézel... - mondta, és kinyitotta a gyűrűt rejtő kis dobozkát - Eylül Eryiğit, leszel a feleségem?"

Eylül nagyon meglepődött, letörölte a könnyeit, és válaszolt.

- "Igen!"

Mindenki meghatva tapsolt. A lányok mind sírtak. Doruk óriási mosollyal az arcán felhúzta a gyűrűt Eylül ujjára, és megcsókolta.

- "Szeretlek..." - mondta.

- "Nagyon megleptél Kicsim. Ezt a pillanatot sosem felejtem el." - mondta még mindig sírva Eylül.

Mindenki gratulált nekik. A lányok Eylült ölelgették, míg Ferman Dorukhoz ment.

- "Gratulálok. Sok boldogságot kívánok nektek. Gyere, ölelj meg, te!" - mondta Ferman.

- "Köszönöm szépen Ferman! Tényleg, mindent köszönök!" - mondta Doruk, és megölelte Fermant.

Ekkor Eylül lépett oda hozzájuk.

- "Én drága testvérem, jól sejtem, hogy te mindent tudtál...?"

- "Jól bizony. :) - mondta Ferman, és megölelte a húgát - Ajj Kicsi, gyönyörű felnőtt nő lettél. Kívánom, hogy legyél mindig nagyon boldog."

- "Köszönöm."

Doruk visszament Demirékhez ünnepelni, Ferman és Eylül pedig leültek a kertben az egyik padra. Beliz jött oda hozzájuk, és Ferman vállára hajtotta a fejét.

- "Figyelj csak Ferman, szeretnék még veled beszélni valamiről..." - mondta Eylül.

- "Mondd csak."

- "Nos, sokat gondolkodtam azon, amit Fatoşról mondtál múltkor..."

- "Valóban?"

- "Igen... És szeretném, ha legközelebb elmentek hozzá, engem is magatokkal vinnétek, és bemutatnál neki..."

Fermannak ismét könnyek szöktek a szemébe.

- "Komolyan?" - kérdezte Beliz meghatva.

- "Igen. Habár tartok egy kicsit a dologtól, de ezt szeretném."

- "Ne félj. Ne félj semmitől." - mondta Ferman, és megölelte a testvérét.

Az asztalnál Doruk Demirrel, Tanjuval és Vuslattal beszélgetett.

- "Komolyan mondom fiam, egy kicsit irigy vagyok rád, nagyon szerencsés vagy!" - mondta Tanju.

- "Tudom, uram. :)"

- "Tanju, csak gondoljon bele... A fiúnak Ferman lesz a sógora... Egy rossz lépés, és a fiú halott." - mondta nevetve Vuslat, és Demir nevetve megütögette Doruk vállát.

- "Jó rendben, igaz, így már nem is vagyok olyan irigy... Barátom, légy óvatos, a fickó legalább két méter magas..." - nevetett Tanju.

Belizt elvitték a lányok, akik egyből koszorúslány-ruhákat kezdtek el nézegetni. Eylül és Ferman továbbra is a padon ülve beszélgetett.

- "Le kéne zárnunk ezt a Ferdás cirkuszt mostmár..." - mondta Eylül.

- "Igen, tényleg itt lenne az ideje..." - mondta Ferman.

- "Holnap beszéljünk vele, jöjjön Beliz is, és elmondunk neki szépen mindent."

- "Rendben. Tisztán elmagyarázzuk neki, hogy a kisfiam néhány héten belül megszületik, és szálljon le rólam..."

- "Így van."