Doruk már éppen a cuccait pakolta össze, amikor megcsörrent a telefonja.

- "Szia Beliz! Mondd, mi a helyzet?"

- "Szia! Ferman említette, hogy szeretnétek nálunk egy kis összejövetelt szervezni. Csak szólni akartam, hogy beszéltem Acelyával is, és vele elintézünk mindent."

- "Oh, szuperek vagytok!! Köszönöm szépen!"

- "Semmiség... De mondd csak, van valami különleges oka, hogy ilyen hirtelen kell megszerveznünk?" - kérdezte gyanakodva Beliz.

- "Ez legyen meglepetés..."

- "Rendben... Nem kíváncsiskodom... Akkor holnap este ünneplünk!"

- "Holnap este ünneplünk!" - mondta Doruk is boldogan, és letette a telefont.

Néhány órával később Doruk megkapta a zárójelentést, és minden cuccát szépen összepakolta. Nem sokkal később Eylül meg is érkezett hozzá.

- "Mehetünk drágám?"- kérdezte izgatottan Eylül.

- "Naná!!"

- "Mondd csak, a te autód itt van?" - kérdezte Eylül.

- "Igen, menjünk azzal."

- "Szuper. Kérem a kulcsokat." - mondta mosolyogva Eylül.

- "Hoppá hoppá! Eylül kisasszony, miért is szeretné vezetni az autómat?" - kérdezte Doruk.

- "Borzasztó egyszerű. Te meg nem gyógyultál meg teljesen plusz kettőnk közül én tudom, hogy hová megyünk... Ha te akarsz vezetni, legfeljebb valamelyikőnkhöz haza mehetünk..."

- "Uff... Rendben, te vagy a főnök szerelmem. Tessék a kulcsok."

- "Köszönöm... Ja, és azt kihagytam, hohy sokall jobban vezetek, mint te! - nevetett Eylül, és előreszaladt a kocsihoz - Gyereee!"

- "Áhh! Tudtaaam! Nagyon vicces vagy, mondhatom!!" - mondta Doruk, habár meg akart sértődni, de elnevette magát.

Útközben Doruk a holnapi partiról mesélt Eylülnek.

- "És ezt komolyan te és a bátyám találtátok ki?"

- "Igen, de miért vagy ennyire meglepve?"

- "Csak furcsa, nem hittem, hogy ennyire jóba vagytok..."

- "Ne is mondd... Azzal cukkol, hogy mennyire elpuhultam..." - sóhajtott Doruk.

Eylül hangosan felnevetett.

- "Ne aggódj, csak magáról akarja elterelni a figyelmet. Ő is rengeteget változott. Hallottam történeteket, hogy a kórházban mennyire egy kemény fickó volt, főleg régen. A rezidensek és a nővérek is féltek tőle. Amióta Beliz babát vár, és én is velük vagyok, szó sincs ilyesmiről. Ez az ember, amikor babázik Leylával otthon, olyan, mint egy édes kis maci. Nem is tudom elhinni, róla azokat a régi történeteket."

- "Pedig tényleg rettegett volt, ha mérges volt, vagy felidegesítette valami, senki nem tudta megállítani." - mondta elgondolkodva Doruk.

- "Hát mára már ez teljesen elmúlt..." - mondta Eylül.

- "Igen, és ez neked és Beliznek köszönhető... :)" - mondta Doruk.

Ekkor Eylül lekanyarodott az útról, és leparkolt.

- "Nos megérkeztünk... Gyere, menjünk sétálni. :)"

Gyönyörű helyen voltak. Az autót a parthoz közeli parkolóban hagyták, és elindultak a mólón sétálni.

- "Kicsim, fantasztikus ötlet volt, hogy ide jöjjünk sétálni. Olyan békés és csendes itt minden." - mondta boldogan Doruk.

- "És erre a nyugalomra van most szükségünk..."

- "Szóval mi az a hír, amit el akartál mondani reggel?" - kérdezte Doruk, és lehuppant a homokba.

- "Nos a napokban több fontos döntést hoztam... Az utóbbi időben nagyon sok változás történt körülöttem, és úgy éreztem, hogy a karrieremben is változtatnom kell."

- "Várj, kitalálom... Nem akarsz többé kosárlabdázó lenni..."

- "Dühös vagy?" - kérdezte óvatosan Eylül.

- "Dehogy is. Minden döntésedben támogatni foglak. Ha ezt érzed helyesnek, és csak örülni tudok neki..."

- "Nos... Akkor azt is elmondom, hogy a kórházban fogok dolgozni, Beliz mellett!"

- "Hogy micsodaaa? Komolyan???" - kérdezte meghökkenve Doruk.

- "Igen. Érdekelnek az új kihívások, és nem mellesleg téged is és a bátyámat is gyakrabban láthatom majd. :)"

- "Nagyon örülök, hogy ezt mondod."

- "Remélem nem lesz belőle köztünk baj, hogy egy helyen fogunk dolgozni..." - mondta Eylül.

- "Mire gondolsz?"

- "Beliz mesélte, hogy a baba előtt állandóan veszekedtek a kórházban, és többször szét is mentek emiatt..."

- "Ugye nem azt akarod mondani, hogy nekünk is kellene egy kisbaba..." - szórakozott Doruk.

- "Nem, te bolond! Ha baba kell, itt van nekem az unokahúgom, és nemsokára megszületik az unokaöcsém... Illetve a szerelmem is egy nagyranőtt gyerek, úgyhogy köszönöm, de nem."

- "Hogy tessék? Azonnal vondd vissza! - sértődött be Doruk, miközben a homokba teperte Eylült, és föléhajolt - Szerelmem, azonnal vondd vissza."

- "Sohaa! Anélkül is megoldom, hogy kiszabaduljak a csapdádból..."

- "Igen? És mégis hogyan...?" - kezdett a mondatába nagyképűen Doruk, de nem tudta befejezni a mondatát, mert Eylül magához húzta, és lassan és hosszan megcsókolta. Doruk nem tudott ellenállni, és a csók közben szép lassan elvette kezeit Eylül mellől, és az arcát simogatta.

- "Látod? Ki is szabadultam." - mondta büszke mosollyal Eylül.

- "Látom... Nos, ha így oldasz majd meg minden problémát, külön megkérlek, hogy vitázz velem sokat a kórházban..."

- "Nagyon vicces. Na gyere, menjünk mostmár haza, neked pihenned kell."

- "Rendben. Köszönöm, hogy elhoztál erre a gyönyörű helyre... Gyere, majd én hazaviszlek." - mondta Doruk.

- "Rendben, menjünk :)"