Ezalatt Doruk, Ali és Nazli egy bárhoz érkeztek. Ali legnagyobb örömére nem volt nagy tömeg, bár a zene egy kicsit hangos volt. Ahogy beértek, Doruk egyből a pulthoz sietett, nem volt mit tenni, Ali és Nazli rohant utána.

- "Vodkát kérek! Duplát! - intett Doruk a csaposnak - Gyerünk, rendeljetek, most ti is inni fogtok..."

- "Doruk, mi csak azért jöttünk, hogy ha esetleg hülyeséget csinálnál, mi szépen leállítsunk..." - mondta Nazli.

- "Jó ég! Nem fogok hülyeséget csinálni. Ne kéressétek már magatokat, most bizony bánatunkban inni fogunk..."

Nazli látta, hogy muszáj rendelnie valamit. Természetesen nem akarta olyan komolyan tolni, mint Doruk, de ő is rendelt magának egy gyenge koktélt. Ezután ő is és Doruk is Ali felé fordult.

- "Ali nem fog inni, igaz?" - kérdezte Doruk halkan Nazlitól.

- "Egészen biztos, hogy nem." - mondta Nazli.

Ekkor Ali a csapos felé fordult.

- "Vizet kérek! De jéggel!" - mondta Ali hősiesen, és erre Nali és Doruk is elmosolyodott.

A következő 1 órában Ali és Nazli nem igazán rendelt semmit, de Doruk sorra gurította le az italokat. Nazli próbálta győzködni, hogy mostmár elég lesz.

- "Doruk mára tényleg elég volt, kérlek ne igyál többet. " - mondta Ali is.

- "Ne-em. N-ne-em érdekel. Egy idióta vagyok, nekem mo-mostmár mindegy." - dadogta Doruk.

- "Ugyan már Doruk, miért lennél idióta?? Lehet, hogy csak egy félreértés az egész, és meg fogjátok tudni beszélni ezt az egészet..." - mondta Nazli.

- "Pedig egy idióta vagyok, hát nem értitek!!? Hagytam magam, hogy teljesen beleszeressek! Meg akartam kérni a kezét!! Hogy mekkora egy hülye vagyok! De már ennyi, vége, felhívott, és én szakítottam vele!"

- "Hogy mit csináltál?? Telefonon?? Te megőrültél? Meg sem hallgattad? Mondd, kérlek, mondd, hogy csak viccelsz, mert már túl sokat ittál!!" - háborgott Nazli.

- "Nem. E-elmondtam neki, hogy ne keressen és hagyjon e-engem békén..." - mondta Doruk.

- "Sajnálom Doruk, ez esetben igazad van...TÉNYLEG EGY IDIÓTA VAGY!! - üvöltötte el magát Ali - Az a lány szerelmes volt beléd, és valamilyen különös oknál fogva, úgy szeretett téged, ahogy vagy! Pedig nehéz a természeted, és lobbanékony is vagy! Nehéz veled, de ő mégis téged akart... És azért mondom múlt időben, mert amilyen faragatlan vagy, valószínűleg egy félreértés miatt összetörted a szívét! Jól ismerjük Ferman mennyire makacs és határozott... Eylül is pont ugyan ilyen. Nem lepődnék meg ha tényleg nem keresne téged, és valóban békén hagyna... Mondjuk úgy örökre! Csak azért mert képtelen voltál felnőtt ember módján viselkedni, és inkább a magányba menekülsz!!!" - üvöltött még mindig Ali.

- "Azta... Nem tudtam, hogy te ilyet is tudsz..." - suttogta Nazli Alinak.

- "Elég ebből! Nincs igazad! Hívok egy taxit, hazamegyek!!" - kelt fel Doruk, és botorkálva a kijárat felé indult. Nazli lépett egyet Doruk után de Ali megállította.

- "Hagyd. Hagy menjen... Úgy is haza tud menni, és mostmár rám is mérges. Gyere, menjünk mi is haza..." - mondta Ali.

Nazli nem vitázott szó nélkül megfogta Ali kezét, és ők is hazamentek.

Másnap reggel Beliz és Eylül együtt reggeliztek a konyhában. Eylül elmesélte Beliznek a tegnap délutáni telefonhívást.

- "Szóval azt mondta, hogy te titkolsz valamit?" - kérdezte Beliz.

- "Hogy nem ő az aki nem mondd el dolgokat, hanem én."

- "Gondolod, hogy... " - kezdett bele Beliz, de Ferman félbeszakította.

- "Hogy valahogy rájött a kis játékunkra...? Nem hinném... Ebben a játékban gyakorlatilag én vagyok a harmadik fél kettőjük között. De én, mint a testvére, nyilván nem a szeretője vagyok. És ezt ő tudná, ezen nem haragudna meg ennyire... Egyszerűen nem logikus..."

- "Igazad van. Valami más dologról lehet itt szó... " - gondolkodott hangosan Beliz.

- "Ma bejössz a kórházba?" - váltott témát Ferman.

- "Nem hiszem. Ugye mondtam neked, hogy holnap délután meccsem lesz. Elmegyek edzeni, és aztán itthon pihenek. Ez a tegnapi nap elég rosszul esett, és ki kell tisztítanom a fejemet..."

- "Én már meg is beszéltem Nazlival, hogy mi megyünk holnap a meccsedre!" - mondta Beliz.

- "Én is megyek. Kezdésre nem leszek ott, de amint végzek majd a kórházban, egyből odamegyek." - mondta Ferman.

- "Szuper! Örülök mindkettőtöknek, és Nazlinak is. Legalább ti ott lesztek nekem, ha már Doruk nem..."

- "Drágám, nem lesz semmi baj..." - próbálta vigasztalni Eylült Beliz.

- "Megkérdezzem Acelyát és Demirt, hogy ők sejtenek- e valamit? Ők úgy is tudnak a játékról és jobban is ismerik Dorukot, mint én..." - mondta Ferman.

- "Nem kell. Nem akarom, hogy mindenki erről beszéljen. Ha Acelya és Demir bármit láttak volna ebből, azonnal szóltak volna nekünk." - mondta Eylül.

- "Akkor mit csinálunk?" - kérdezte Ferman.

- "Egyenlőre semmit. Majd megpróbálom valahogy elérni Dorukot. Nagyon lobbanékony, ha felkapja a vizet, nagyon nehezen fog lenyugodni. De legalább még egyszer, mindenképpen szeretnék beszélni vele."

- "Nagyon remélem, hogy sikerül. Viszont, ha olyan makacs vagy, mint a bátyád, nem lesz egy egyszerű az átbeszélés, vagy a kibékülés." - szórakozott Beliz.

- "Hogy micsoda?! Én makacs volnék?!" - sértődött be Ferman.

- "NAGYON." - válaszolt Beliz és Eylül tökéletesen egyszerre.

- "Hát ez szép! Igazán nagyon köszönöm!" - nyígott Ferman.

- "De ne aggódj szerelmem, mi így is nagyon szeretünk, és boldogan elviseljük, hogy makacs vagy. :)" - mondta Beliz.

Ferman elmosolyodott, és megcsókolta Belizt, majd így szólt:

- "Lassan indulnom kell, délelőtt műtétem van. Akkor nem kérdezek senkitől semmit Dorukkal kapcsolatban, de azért ha hallok valamit szólok."