Néhány nappal később Adil és Beliz még mindig azon dolgoztak, hogy Nazli hazajöhessen. Adil nem tudott a Ferdás dologról, mert Fermanék remélték, hogy anélkül is végig tudják vinni ezt az ügyet, hogy ezzel különösebben nagy port kavarnának. Egyszer csak kopogtattak Beliz irodájának ajtaján, és Ferman lépett be.

- „Bocsánat a zavarásért, Beliz, beszélhetnénk négyszemközt?"

- „Persze. Adil bácsi, mindjárt visszajövök." – mondta Beliz.

- „Rendben lányom, menjetek csak."

Ferman megfogta Beliz kezét, és az irodája felé indultak.

- „Ferman mi a baj?"

Ahogy beértek az irodába, Ferman rögtön belekezdett.

- „Szerelmem, azt hiszem, van egy kis baj..."

- „Ferman..."

- „Az imént beszéltem a barátaimmal az amerikai kórházból, kérdeztem, hogy tudnak-e segíteni Nazlinak. Azt mondták, megoldható lesz a dolog, de a kórházukban azt hírlik, hogy Ferda csak akkor írja alá Nazli felmondását, ha ő is jöhet vele, és őt is visszavesszük..."

- „Tehát tulajdonképpen ez az ára Ali és Nazli boldogságának?" – kérdezte könnyes szemmel Beliz.

- „Azt hiszem, igen. Ferda csapdát állított nekünk, amibe tökéletesen belesétáltunk." – mondta szomorúan Ferman.

- „Nem! Nem fogom hagyni, hogy az ő szabályai szerint játszunk! Ha ez kell, akkor aláírom mindkettőjük jelentkezését! Ha tényleg hazahozza Nazlit, jöhet ő is."

- „Kicsim, biztos vagy benne? Nem szeretném, ha félnél tőle itt, a saját kórházadban..."

- „Nem. Bízom magamban, és benned is. Tudom, hogy nem árthat nekünk. Ferda nem tud kétségeket támasztani bennem, mert itt vagy te, Leyla, Eylül és a kisbabánk. Nem félek semmitől. És nem fogom hagyni, hogy Ali és Nazli boldogsága az ő kezében legyen."

- „Igazad van. Nagyon szeretlek Beliz." – mondta Ferman, és megölelte kedvesét.

Eközben Eylül a sportcsarnokban edzett a csapatával. Hosszú idő után először edzhetett, aminek már nagyon örült. Doruk is a csarnokba ment, most ő akarta meglepni Eylült. Leült a lelátón, és keresni kezdte a pályán a szerelmét. Hamar meglátta, és onnantól le sem tudta venni a szemét róla.

Amikor vége lett az edzésnek, a csapat elment az öltözőbe, és Eylül nem sokkal később már végzett is, és ekkor meglátta Dorukot.

- „Doruk, hát te?" – szaladt oda Eylül mosolyogva Dorukhoz.

- „Csak estére vagyok beosztva, de a kórházban kerestelek, Beliz mondta, hogy itt leszel... Nem volt baj? Ugye jól vagy?"

- „Nem volt baj, persze, jól vagyok. Örülök, hogy jöttél." – mondta Eylül és megcsókolta Dorukot.

- „Arra gondoltam, elviszem valahova enni a szerelmemet..." – mondta Doruk.

- „Az remek ötlet, ugyanis a szerelmed farkas éhes!"

- „Akkor menjünk :)" – mondta Doruk, és elindultak.

- „Én egyébként reggel beszéltem Belizzel utoljára, van valami új hír Nazliról?"

- „Jajj, na igen, képzeld! Azt mondták, hogy Nazli és Ferda ugyanabban a kórházban dolgoznak, Ferda lett Nazli főnöke, és csak akkor fogja hazaengedni, ha ő is visszakapja az állását nálunk..."

- „Hogy mii? Nem mondod komolyan??"

- „Sajnos de. Ugyanakkor nagyon furcsa volt, mert Ferman és Beliz is nagyon nyugodt volt, miközben ezt mesélték. Beletörődtek volna a dologba?"

- „Áhh, azt nem hiszem. Sokkal inkább szerintem Ferman annyira megnyugtatta Belizt, hogy már nem húzza fel magát rajta. De ajj, éreztem én, hogy ettől a Ferdától még fog fájni a fejünk..." – mondta Eylül.

- „Na! Kicsim, a te fejed csak ne fájjon semmiért! Épphogy csak felépültél. Fejfájásról hallani sem akarok!"

- „Jólvan, jólvan, ne aggódj. De ki kell találnunk valamit. Ha Ferda visszajön, biztos, hogy fel fogja kavarni az állóvizet. De a baba nemsokára megszületik, szóval le kell majd őt állítanunk valahogy. Lehet, hogy pont én leszek az ütőkártya ebben a játékban..."

- „Mi? Mire gondolsz?" – kérdezte értetlenül Doruk.

- „Hát, habár én és Ferda már találkoztunk, nem tudja, hogy ki vagyok. Mindenesetre, nem tetszett neki, hogy Ferman körül voltam. Én, egy ilyen fiatal lány..."

- „Riválist látott benned?" – kérdezte Doruk.

- „Lehet..." 

- „Adil buliján sem tudta meg, hogy Ferman a bátyád?"

- „Nem bizony. Csak belémkötött, hogy mit keresek ott közöttetek..." – mondta Eylül és Doruk leparkolta az autót az étterem előtt.

- „Meg is jöttünk. Hagyjuk Ferdát, és ezt az egészet, koncentráljunk mostmár kettőnkre." – mondta Doruk.

- „Igazad van." – mondta Eylül, és Doruk magához húzta, és megcsókolta.