Másnap reggel Eylül boldogan pakolta össze a dolgait, készülődött haza. Doruk segített neki. Beliz és Ferman gondterhelt arccal léptek be, de azt, hogy valami baj lehet, csak Eylül vette észre rajtuk.

- "Ferman, most járt le a műszakom, én szívesen hazaviszem Eylült hozzátok, ha nem probléma."

- "Nem baj, sőt, köszönöm, én most kezdtem, és nem is tudnék elszabadulni. Menjetek nyugodtan. Leyla és a bébiszitter otthon vannak." - mondta Ferman.

- "Néhány óra, és én is megyek." - mondta Beliz.

- "Doruk, levinnéd a cuccaimat az autódhoz? Én is mindjárt megyek, 1 perc." - mondta Eylül.

- "Persze kicsim, ott megvárlak." - mondta Doruk, és kiment.

Amint Doruk bezárta az ajtót, Eylül megszólalt.

- "Mi történt? Látom rajtatok, hogy valami nincs rendben... Esetleg köztetek van valami..?"

- "Köztünk minden rendben. Munka. Illetve, nem munka..."

- "Ferman, nem értem, kérlek, azonnal mondd el, mi a baj!"

- "Ma kaptam egy emailt. Engem, mint a kórház egyik tulajdonosát, megkerestek..." - kezdett bele Beliz.

- "Kik?"

- "Egy amerikai kórház vezetői..."

- "Mégis miért? Mondjátok már!" - mondta türelmetlenül Eylül.

- "Egy állásajánlat miatt... - folytatta szomorúan Beliz - egy nagyon jó ajánlat miatt."

- "Kinek szól?" - kérdezte Eylül ijedten.

- "Nazlinak." - mondta Ferman.

Eylül kicsit megnyugodott, legalább nem Doruk kapta. De ekkor hirtelen eszébe jutott...

- "Várjatok? Csak Nazli?"

- "Csak Nazli. Első naptól kezdve, amióta a kórházban dolgozik, erről az ajánlatról álmodozott." - mondta Ferman.

- "Jó ég! Rossz előérzetem van... Tudja már?"

- "Nem, még csak mi hárman tudjuk."

- "Szegény Ali. Tényleg sajnálom őt, de nem tudom, hogy döntenék Nazli helyében..."

- "Nekem az a megérzésem, hogy elfogadja majd." - mondta Ferman.

- "Mennyi időről van szó?"

- "3 évre hívják, de ha elégedettek vele, és ő is akarja, maradhat akár örökre is..." - mondta Beliz.

- "Nagyon kíváncsi leszek, hogy mi lesz a végső döntése. De mostmár mennem kell, Doruk már biztosan vár. Ha van valami, hívjatok fel. Később találkozunk." - mondta Eylül és megölelte mindkettőjüket.

Beliz és Ferman ketten maradtak a kórteremben.

- "Mit tegyünk?" - kérdezte Ferman.

- "Keresd meg Nazlit, és gyertek fel az irodámba, ott ketten beszélünk vele." - mondta Beliz.

- "Rendben." - mondta Ferman, megcsókolta Belizt és elindultak.

Eylül és Doruk Belizék házához értek, és kiszálltak az autóból.

- "Segítek mindent bevinni."

- "Leyla és a bébiszitter elvannak együtt, maradhatnál egy kicsit, ha szeretnél!"

- "Tényleg? Nagyon szeretnék! De Ferman nem lesz mérges?"

- "Nem, ne aggódj, megkell, hogy szokja..."

- "Valóban?" - kérdezte huncut mosollyal Doruk.

- "Bizony. :)" - mondta Eylül, és megpuszilta Doruk arcát.

Ferman és Nazli Beliz irodájának ajtaja előtt állt. Ferman kopogott, és bementek.

- "Gyertek, üljetek le."

- "Ferman professzor nem mondott semmit. Beliz, miről van szó?"

- "Nos Nazli, egy lehetőségről..."

- "Miféle lehetőség??"

- "Az amerikai kórház..." - mondta Beliz, de elcsuklott a hangja.

- "Tudod, az amerikai kórház, ahol én is tanultam egy rövid ideig... Szeretne átvenni téged, hogy ott dolgozz és tanulj néhány évig." - fejezte be Beliz mondatát Ferman.

- "Engem? És mennyi időre?"

- "Igen, csak téged. 3 évre szól a felkérés. Jövő hónaptól kezdhetnél. Tudjuk, mennyire szeretted volna ezt mindig is. Mi ketten régebben sokat beszélgettünk erről. Mikor ide kerültél, el is küldtük a pályázatodat..." - mondta Beliz.

- "De azóta 1-2 dolog megváltozott, tudjuk jól... - mondta Ferman - Ali miatt, mostmár nem hisszük, hogy el szeretnél menni innen, ezért gondolkodási időt kértünk az amerikaiaktól."

- "Elfogadom az ajánlatot." - mondta rezzenéstelen arccal Nazli.

- "Tessék?"

- "Hogy tessék?" - kérdezte meghökkenve Ferman és Beliz szinte egyszerre.

- "Elfogadom az ajánlatot."