2. rész

Beliz azt mondta: - „Uram, beszélnem kell veled valamiről."

- „Hallgatlak, de ugye semmi rossz nem történt, igaz?"

- „Adil, azt hiszem tudod, hogy körülbelül egy hete szakítottunk Fermannal."

- „Igen, tudom." - mondta Adil.

- „De én, ma ..." - és nem tudta folytatni.

Adil ijedt hangon, kissé félve kérdezte:

- „Beliz mi történt, mi vagy ma? Mondd már, kezdesz nagyon megijeszteni!"

- „Uram, ma megtudtam, hogy kisbabát várok." - mondta Beliz.

Megkönnyebbülést érzett. Adil viszont nagyon meglepődött, egyáltalán nem számított ilyesmire. Ugyanakkor örömteli is volt, tudta, hogy egyfajta nagypapa szerepbe kerül, de ekkor eszébe jutottak a körülmények. Feleszmélt a döbbenetből, és megkérdezte:

- „Tudja Ferman?"

Beliz megrázta a fejét, és beszélni kezdett.

- „Uram, tényleg nem tudom, mit tegyek, hogyan fogok vigyázni két gyermekre? Ferman és én most nem vagyunk együtt, sőt, egyáltalán nem is beszélünk."

- „Oké, Beliz, kérlek nyugodj meg. Mindent át fogsz gondolni, ne aggódj. Ezenkívül te és Ferman korábban sokszor szakítottatok és mindig visszataláltatok egymáshoz. Végül megint így lesz. „ - „Uram, ezúttal nem így van, nem hiszem, hogy újra együtt leszünk Fermannal. Sosem távolodtunk még el ennyire. Úgy értem, nem is biztos, hogy szeretné ezt a babát." - mondta Beliz szomorú hangon.

- „Beliz, ne beszélj már butaságokat, persze, hogy fogja szeretni. Hát nem ismered Ferman gyerekek iránti szeretetét? Láthatod, hogyan bánik Leylával. Nem így gondolod? De természetesen erős lány vagy, egyedül is megoldod a problémáidat, ne aggódj." - válaszolta Adil.

Beliz hazament, miután beszélt még egy kicsit Adillal. Miután Başak asszony hazament, Beliz Leyla szobájába ment. Odahúzott egy széket a kiságy mellé, és leült. Abban az időben Ferman is hazajött. Ferman ugyan elköltözött otthonról, és egy szállodában lakott, de Belizzel abban maradtak, hogy nem jelent problémát, ha eljön és meglátogatja Leylát, akkor, amikor csak akarja. Ezért volt Fermannak még mindig a kulcsa a házhoz. Ferman azt hitte, hogy Beliz nincs otthon, és csendesen felment Leyla szobájába. Az ajtó résnyire nyitva volt, és amikor éppen belépett, látta, hogy Beliz Leylával beszélget. Beliz a bölcsőre hajtotta a fejét és sóhajtott. Aztán felemelte a fejét, és Leylára ​​nézett.

- „Ó, Leyla, hogy fogom ezt elmondani, huh, hogyan fogom elmondani Fermannak?"

Amint Ferman belépni készült, megtorpant Beliz ezen mondatánál, és hallgatózni kezdett.

- „Szeretne? - nem hinném. Nem tudom, hogyan rakjam rendbe a dolgokat, vagy hogy hogyan mondjam el Fermannak." - mondta Beliz.

A hangja szinte sírt. Mikor Ferman benézett, látta, hogy Beliz némán sír, és kezével eltakarja az arcát. Be akart menni, de az utolsó pillanatban mégsem tette. Csendesen lement a földszintre, és elhagyta a házat. Ferman összezavarodott, mit akart mondani neki Beliz? Kétségbe esett, és az érzelmei még inkább kavarogtak. Düh, aggodalom, büszkeség és szerelem érzései egyszerre voltak szívében. Most mihez kezdjen...?