- „Örülök, hogy jobban vagy...- mondta Doruk - tudod, amikor betoltak a hordágyon, és megláttunk téged, mind nagyon megijedtünk. Fermannak Tanju nyugtatót is adott, teljesen kivolt a sokktól."

- „Nagyon sajnálom, hogy rátok ijesztettem. A meccseken gyakran ütközünk egymással, de nem támasztottam ki jól és nem bírtam megtartani magam a lökéssel szemben. Rosszul estem."

- „Azért kérlek, többet ilyet ne csinálj. Nem sokon múlott, hogy ne történjen tragédia."

- „Nem csinálok, tanultam ebből, nem fogok többet ilyen veszélyes szitukba beleállni."

- „Egyébként láttam, hogy délelőtt, elég rosszul esett, hogy Ferman nemet mondott neked..."

- „Nos, hogy őszinte legyek igen. A csapattársaimnak mindig a pálya széléről szurkol a családja, nekem pedig soha senki nem járt el a meccseimre, és ezért fájt annyira, hogy a bátyám nem fog látni. De ezt kérlek ne mondd el neki, nem akarom fájdítani a szívét. Még vele is beszélnem kell, gondolom magát okolja a történtekért."

- „Az jó ötlet, ha valaki, akkor te tudsz segíteni neki, hogy feldolgozza, hogy mi történt. Figyelj csak, ha újra pályára lépsz, a következő meccsedre én is elmehetek?"

- „Komolyan eljönnél?" - kérdezte meglepetten Eylül.

- „Hát persze, nagyon szeretnék!"

- „Nagyon örülnék neki."

Eylül és Doruk hosszan egymás szemébe néztek. Doruk feleszmélt, nem akarta, hogy feltűnően viselkedjen, így azt kérdezte:

- „Nem fáj semmid? Vagy nem vagy szomjas? Esetleg álmos? Hozok vizet!" - hebegett-habogott Doruk.

- „Nem fáj most semmin, de egy kicsit álmos vagyok. Biztos te is álmos vagy, ez egy elég durva nap volt, aludj nyugodtan, ha gondolod..."

- „Ne viccelj... - tette le a vizet az asztalra Doruk - megígértem, hogy egész éjjel vigyázni fogok rád. És..."

- „És, mi?" - kérdezett vissza óvatosan Eylül, és ivott egy kis vizet.

- „És nekem az is pihenés, hogy veled lehetek..."

Eylül elmosolyodott.

- „Köszönöm szépen, hogy itt maradtál velem." - mondta már félálomban Eylül, és lassan becsukta a szemét. Nemsokkal később el is aludt.

- „Igazán nincs mit Eylül." - mondta nagyon halkan Doruk és óvatosan simogatni kezdte az alvó Eylül kezét.

Hajnali 2 óra volt, amikor Ferman telefonja csörgésére riadt fel. Beliz is felébredt. Ferman rémülten nyúlt a telefonjáért.

- „Haló Doruk, mi történt, baj van?" - mondta és kihangosította a telefont, mert Beliz is nagyon aggódott.

- „Nem történt baj, illetve, Eylül nemsokkal ezelőtt rohamot kapott. Aludt már, arra gyanakszom, rémálma lehetett. Adtam neki nyugtatót, mostmár jól van. De azért gondoltam felhívom, hogy tudjon róla."

- „Jól tetted. Bemegyek, 10 perc és ottvagyok. Várj még meg aztán leváltalak. Mostmár pihenj te is." - mondta Ferman.

- „Rendben van, itt találkozunk."

Doruk letette a telefont és Eylül felé fordult.

- „Hiába nézel ilyen kis morcosan, hiába fogsz hisztizni. Nem tehetem meg, hogy nem szólok erről Fermannak. Ő a főnököm, aki egyébként 10 perc múlva ittlesz."

- „De miért kellett? Már jól vagyok. Szegény semmit nem fog tudni pihenni."

- „Nem tudhatjuk, nem lesz-e még ilyen rohamod... Mondtam, hogy vigyázni fogok rád, és megígértem bátyádnak, hogy bármi történik, felhívom."

- „Uff... jól van, igazad van..."

- „Szokj hozzá Eylül, nekem mindig igazam van!" - hajolt közelebb Doruk.

- „Na arra kíváncsi leszek, szerintem te fogsz meglepődni!" - hajolt közelebb Eylül is Dorukhoz.

Mindketten mosolyogtak, és hosszan egymás szemébe néztek. Eylülnek Fermanéhoz hasonló tengerkék szeme volt, ami Doruknak rettenetesen tetszett.

- „Khm-khm! - köhintett fel mérgesen az ajtóban Ferman - Remélem nem zavarok! Eylül, kicsim, hogy érzed magad?"

Doruk megijedt, és egyből hátrébb lépett Eylül ágyától. Félt Ferman esetleges haragjától, próbálta kerülni a szemkontaktust, így inkább lehajtotta a fejét.

- „Jobban vagyok Ferman, rosszat álmodtam."

- „Elmondod majd nekem, amire emlékszel?"

- „Hát, igen..." - mondta félve Eylül.

- „Köszönöm, hogy vigyáztál a húgomra Doruk, nyugodtan elmehetsz, reggelig én maradok vele." - mondta Ferman Doruk felé fordulva.

- „Rendben uram! Jobbulást Eylül! Holnap bejövök hozzád." - mondta komoly arccal Doruk, nem akarta mutatni, hogy legszívesebben maradt volna még.

- „Figyelj csak Eylül, én itt leszek veled reggelig, reggel pedig bejön hozzád Beliz és vele leszel ebédig, lehet tudja hozni Leylát is. Jó lesz így?"

- „Nagyon jó. Belizzel is szeretnék már beszélgetni..."

- „Valóban? Miről, amiről velem nem lehet? Hm?"

- „Ajj Ferman, ez ilyen lányos dolog, te nagyon nem értesz az ilyesmihez..." - mondta gúnyos mosollyal Eylül.

- „Na jólvan, rendben, ne avasd be a bátyádat..." - játszotta a sértődöttet Ferman.

- „Hidd el, ha olyan dologról lenne szó, amiről tudod kell, csak neked szólnék. Benned bízom a legjobban ezen az egész világon."

- „Ne aggódj, csak vicceltem. Nyugodtan beszélgethetsz Belizzel bármiről, én csak örülök, hogy ennyire jóba lettetek. Tudod, nagyon szeret téged. Bízom benned, és tudom, hogy ha bármi olyan történik, amiről tudnom kell, arról tudni fogok." - mondta Ferman, és megsimogatta húga arcát.