A titokzatos személy Ferda volt, láthatóan ittas állapotban.

- „F-Ferman, beszélem k-kell v-veled..." – mondta.

Teljes csend volt.

- „Ferman! Azt mondtam, beszélnem kell veled!"

- „Tessék? Hogy velem?"

- „Ferman, szerelmes vagyok beléd!" – szaladt ki Ferda száján a hirtelen mondat, de már így is alig állt a lábán.

Mindenki ledöbbent. Senki nem tudott megszólalni. Ferda azelőtt ment el, hogy Ferman és Beliz újra összejöttek volna, nem tudott semmit.

- „Ferda! Kifelé!" – üvöltött rá Ferdára Adil.

- „Hogy tessék?"

- „Ferda, azt mondtam, tűnj el innen!" – kelt ki magából Adil.

Tanju és Nazli megfogták Ferdát, és kivitték a szobából. Eylül utánuk rohant. Habár Ferman volt a legjobban lesokkolódva, mégis rögtön a síró Belizhez fordult. Kezei közé vette Beliz arcát, megcsókolta és ezt mondta:

- „Szerelmem, nincs semmi baj, nyugodj meg... Nagyon szeretlek, ne félj semmitől."

Odakint Tanju és Nazli próbálták Ferdát összekaparni, és közben Nazli magyarázta Eylülnek a történetet, hogy megértse, mi is történt az imént.

- „Te mégis ki vagy?" – kérdezte kissé udvariatlan hangsúllyal Ferda.

- „Miért kellett ezt tenned mindenki előtt?" – kérdezett vissza számonkérően Eylül, figyelmen kívül hagyva Ferda kérdését.

- „Nem tartozok neked magyarázattal, nem vagy az apám!" – kezdett komolyabban beleállni Ferda.

- „Valóban, mert akkor már régen elhagytalak volna, pont úgy, ahogy te megtetted Adillal!" – lépett egy határozott mozdulattal Ferdához Eylül.

- „Elég legyen! – kiáltott fel szigorúan Tanju – Dr. Ferda, nem tűröm ezt a minősíthetetlen viselkedést a kórházban! Kérem azonnal távozzon! Eylül, te meg nyugodj le kérlek. Komolyan nekimennél egy részeg embernek? Azt sem tudja miket beszél!

Ferda eltűnt, de nagyon meglepődött, hogy Tanju és Nazli is ennyire bizalmasan viselkedett ezzel az általa még sosem látott Eylül nevű lánnyal. Tanju, Nazli és Eylül szó nélkül visszamentek a többiekhez. Ekkor Adil bácsi így szólt:

- „Gyerekek, annyira sajnálom!"

- „Ugyan, Adil bácsi, tudjuk jól, hogy ez nem a te hibád! Felejtsük is el!" – mondta Nazli.

- „Azt hiszem, Nazlinak igaza van." – mondta Ferman, és újból magához húzta Belizt, és megpuszilta a homlokát.

- „Ferman!" – lépett oda Fermanhoz és Belizhez Tanju és Nazli.

- „Történt valami odakint?" – kérdezte Beliz.

- „Semmi komoly, csak azt szeretnénk mondani, hogy utólagos engedelmetekkel, nagy vonalakban elmondtuk Eylülnek a Ferdás történet előzményeit, hogy megértse mi történt." – mondta Nazli.

- „De azért kérlek, Ferman beszéljetek vele ti is, nyugtassátok meg őt is... - kezdett bele Tanju – mert az imént látottaktól ő is megrémülhetett, és majdnem nekiment odakint Ferdának."

- „Nekiment?? Mármint majdnem megverte?" – kérdezte Ferman.

- „Szívem, csak téged akart védeni. Fordított esetben te pontosan ugyan ezt tetted volna." – mondta Beliz, és Ferman vállára hajtotta a fejét.

- „Igazad van, szegény biztos megijedt, hogy elveszít minket; rendben, beszélünk vele, köszönöm, hogy szóltatok."

A bulit végül is tudták folytatni, és Ferda magánszámától eltekintve, mindenki nagyon jól érezte magát. A csapat megismerte Eylült, és Eylül is a többieket. A buli vége felé Leyla elaludt Beliz ölében, ezért úgy döntöttek elindulnak haza.

- „Gyere kicsim, Leyla is alszik már, Eylül is biztos fáradt, induljunk haza." – mondta Ferman Beliznek.

- „Srácok, nekünk mostmár mennünk kell, nagyon örülök, hogy együtt lehettünk, holnap találkozunk!" – intett Beliz a többieknek.

Az alvó Leylát Ferman vette az ölébe, Beliz és Eylül pedig egymásba karolt, és úgy indultak el az autójukhoz. Az autóban Beliz hátra ült Leylához, Ferman vezetett, és Eylül pedig mellette ült. Egy kis idő után Ferman megszólalt.

- „Eylül, azt hiszem, még egy kicsit beszéljünk a bulin történtekről. Tanju mondta, hogy kicsit kiakadtál Ferdára..." – kezdett bele.

- „Miért, te talán nem? Érzéketlenül és bunkón viselkedett. Nem számít, hogy kinek a lánya, akkor sem viselkedhet így! Legszívesebben neki is mentem volna! Normális felnőtt ember nem viselkedik így!"

- „Persze, hogy nem, nem is azt mondom, hogy nincs igazad, és hidd el, először én is kiakadtam..."

- „Aztán? Hogy tudtál nyugodt maradni?" – kérdezte Eylül.

- „Nézz hátra..."

Eylül megfordult és a hátsó üléseken már az addigra alvó Belizre és Leylára pillantott, és elmosolyodott.

- „Érted? :)"

- „Értem. :)"

- „Nincs az az ember, vagy az az ajánlat, ami miatt lemondanék róluk. Imádom a családomat és bármit megtennék értük, és ezt Beliz is pontosan tudja. Ő a szerelmem, ha Ferda fejreáll, akkor is. Ne aggódj. A családom az első számomra. A gyerekek, Beliz és te."

- „Nagyon szeretlek Ferman és büszke vagyok rád, hogy te vagy a testvérem."

a következő részben, ismét vicces és komoly pillanatokból sem lesz hiány... :)