Fermant sürgősen egy esethez hívták, úgyhogy néhány órára el kellett mennie. Addig a két lány nagyon jót beszélgetett egymással.

- „Annyira örülök, hogy a bátyám ilyen csodálatos párt talált magának! Beliz, gyönyörű vagy, erős és okos. Bár, hogy eddig láttam, te is és Ferman is elég határozottak vagytok... Mindenesetre biztos szórakoztató lesz a vitákat hallgatni..." – nevetett Eylül.

- „Nagyon jól ráéreztél, néha tényleg elég komolyan össze tudtunk veszni technikailag bármin. Najó, nem néha, igazából eddig majdnem minden hétre jutott valami vita..." – nevetett Beliz is.

- „Eddig? Miért, mi változott?"

- „Hááát..." - somolygott Beliz.

Ekkor visszaért Ferman, és leült Beliz mellé.

- „Itt is vagyok, nos kedvesem, mi a véleményed a húgocskámról?"

- „Imádom, szerintem legjobb barátok leszünk..." – kacsintott Eylülre Beliz.

- „Hát ez nyilvánvaló volt, hogy imádni fogod. Hisz pont olyan, mint én, engem pedig köztudottan imádsz..." – dőlt hátra nagyképűen Ferman.

- „Ohh, kedves bátyám, nem vagy semmi... – kacagott Eylül – ha ennyire tudsz mindent, akkor válaszolj te. Mielőtt bejöttél, azt mesélte Beliz, hogy régen mennyit vitáztatok. És én rákérdeztem, hogy ha mostanság nincs ilyen, akkor mi változott?"

Erre Ferman és Beliz egymásra néztek és elmosolyodtak.

- „Mondjuk úgy, hogy néhány hónap múlva, egy másik kisbabának is a nagynénje leszel..." – mondta meghatottan Ferman.

- „Komolyan? Beliz, Ferman ezt el sem hiszem! Gratulálok! – mondta Eylül boldogan – el sem hiszem... idejöttem, hogy megtaláljam a testvéremet, amitől nagyon tartottam, és most, nemhogy rátaláltam a tökéletes bátyámra, egy gyönyörűséges családot is kaptam mellé..."

- „Jajj, gyere ide, te..." – mondta Beliz meghatottan, és átölelte Eylült.

Ezalatt, mikor Adil bácsi már elment, és tiszta volt a terep, a lányok elkezdték az előkészületeket az estére.

- „Elég lesz ennyi lufi Gülin?"

- „Szerintem igen Nazli, ha még teszünk fel fényeket is rá sem lehet majd ismerni a helyre..."

- „Nem úgy volt, hogy Beliz is lejön segíteni?" – kérdezte Acelya, miközben egy kis kocsin betolta az italokat és az ennivalót.

- „Azt mondta, de szerintem történt valami... fent van az irodájában, és Ferman egész álló nap hozzá szaladgál, ha még el is kell mennie ha hívják, amint végez hanyatt-homlok rohan vissza. Meg napok óta egy Eylül nevű lány kereste Fermant, és ma nagynehezen megtalálta, lehet ő is velük van..." – mondta Gülin.

- „Egy lány keresi magánügyben Fermant napok óta, és azok ketten még nem vesztek őrülten össze?" – szórakozott Acelya.

- „Nem, sőt kifejezetten Ferman is Beliz is a fellegekben jár... nagyon boldognak látszanak."

- „De akkor ki ez az Eylül?" – gondolkodott hangosan Nazli.

- „Nazli, kérdezd meg Alit!" – mondta Gülin.

- „Alit? Ali mégis honnan tudná?"

- „A napokban többször beszélgetett Eylüllel, ma is ő kísérte fel Fermanhoz. Habár én kértem meg, még mondta is, hogy egyébként is ő szeretné felkísérni, mert kérdezni akar tőle valamit..." – mondta Gülin.

- „Komolyan? Na jó, kezd érdekelni a dolog... Ki lehet, ez a lány, ha Fermanhoz van köze, de Beliz nem féltékeny, és Ali közvetlen vele, pedig nem is ismerheti..." – mondta Acelya.

- „Amúgy, lányok, ne pletykáljunk, ha valami fontos dologról van szó, valószínűleg Fermanék beszámolnak róla. Lehet, hogy pont ma este..." – zárta le a témát Gülin.

Adil bácsi ékezése előtt nemsokkal már minden és majdnem mindenki a helyén volt. Acelya és Gülin az utolsó simításokat végezték. Ali és Nazli kettesben beszélgettek. Demir és Doruk szokás szerint csak szórakozott. Egymás hajának dörzsölték a lufikat, szelfiztek és jókat derültek magukon. Acelya lépett oda hozzájuk.

- „Drágáim, egész nap, minden szünetünkben idejöttünk, és ezen dolgoztunk, ha tönkreteszitek a díszítést, ha megjön Ferman megkérem, hogy dobjon ki titeket az ablakon...:)"

- „De hát szerelmem, a 4. emeleten vagyunk..." – mondta Demir.

- „Pontosan." – mondta gonosz mosollyal Acelya és elvette a fiúktól a lufikat.

Ekkor érkeztek meg Fermanék. Beliz az ölében hozta Leylát, Eylül pedig a bátyába karolva lépett be. Senki nem értette, mi történik, teljes csend volt.

- „Sziasztok srácok, ígérem nemsokára mindent megértetek, de meg szeretném ezzel várni Adilt és Selvit is." – jelentette ki Ferman.

Nemsokkal később befutott Tanju is, és mondta, hogy Adilék most értek be a kórházba, és perceken belül beérnek.

- „Oké, akkor fények le, és mindenki a helyére!" – mondta Nazli.

Pár perc múlva kinyílt az ajtó, Adil és Selvi belépett felkapcsolódtak a fények, és mindenki elkiáltotta magát: „MEGLEPETÉS!"

Adil nagyon meglepődött, és egyből könnyek szöktek a szemébe.

- „Gyerekek..."

- „Isten hozott Adil bácsi, örülünk, hogy jobban vagy!" – mondta Beliz.

A parti nagyon jól sikerült. Halk zene szólt, és mindenki remekül érezte magát.

- „Emberek! Egy kis figyelmet kérek! – szólalt meg Ferman – Srácok, mint ahogy láthatjátok, nem csak Belizzel és Leylával érkeztem a családból. Hanem magammal hoztam még valakit" – mondta és az éppen Alival beszélgető Eylülre mutatott.

Ekkor Eylül odalépett Ferman mellé és fejét a vállára hajtotta.

- „Szeretném nektek bemutatni a húgomat, akinek a létezéséről a mai napig is nem tudtam... De ő megtalált engem és tudom, hogy mostantól soha nem fogom őt magára hagyni."

- „Sziasztok, Eylül vagyok. Néhányótokat már egy kicsit ismerem, de remélem idővel mindenkit sikerül majd."

Az egész csapat hihetetlenül lesokkolódott, de örültek a hírnek, mind nagyon kedvesnek és szimpatikusnak találták Eylült.

- „És mivel foglalkozol Eylül?" – kérdezte Adil bácsi.

- „Hivatásos kosárlabdázó vagyok. Sokat utaztam az utóbbi években, a sport miatt sok országba eljuthattam. Múlt héten a városi csapat igazolt, és ezt egy jelnek vettem, hogy itt maradjak."

- „Én is kosárlabdáztam a gimi alatt – mondta Ferman – de mivel az orvosit választottam, abba kellett hagynom."

- „Komolyan?? Nos, akkor egyik nap, megmutatom, hol edzek... játszhatnánk is egy kicsit, bár már biztos berozsdásodtál..." – nézett végig a bátyán Eylül.

- „Aha, persze, simán lemoslak a pályáról drága hugicám..." – mondta Ferman és együtt nevetett Eylüllel.

Beliz szintén ott állt velük, majd megérintette Ferman vállát, a többiek felé fordult, és ezt mondta:

- „Valamint, azt hiszem, itt az ideje, hogy még valamit megosszunk veletek... Hamarosan újabb taggal bővül a családunk! Kisbabát várok!"

Mindenki ismét nagyon meglepődött.

- „Gratulálunk Beliz!!" – ujjongott Acelya.

- „Gratulálunk nektek, és sok boldogságot kívánunk!" – mondta Nazli.

- „Én már sejtettem!" – kacsintott Ali Fermanra.

- „Gondoltuk, Ali..."

- „Úgy tűnik, ez a meglepetések napja!" – mondta könnyes szemmel Adil.

- „Nos Adil, azt hiszem igazad van és ha már ez a meglepetések napja, akkor azt is elárulom, hogy kisfiunk lesz!" – mondta ünnepélyesen Beliz.

- „K-komolyan?" – fordult felé hirtelen Ferman.

- „Igen, tegnap voltam Melek asszonynál, és ő mondta, hogy mostmár biztos a dolog."

- „Tudtam, tudtam, tudtaaam!" – kiáltott Ferman és majd kiugrott a bőréből.

Ekkor kinyílt az ajtó, és betántorgott valaki a többiekhez, akinek a láttán mindenki ismét lesokkolódott. De ez nem azt az önfeledt boldogságot jelentette, mint eddigi meglepetéseknél az este folyamán.

A titokzatos személy Ferda volt, láthatóan ittas állapotban.

- „F-Ferman, beszélem k-kell v-veled..." – mondta.

/ez az eddig leghosszabb rész, mi a véleményetek róla? remélem tetszik nektek. :)/