- "Nem hiszlek el, menj már haza!!" - vitatkozott Ferman és Eylül a folyosón.

- "Ferman, mondtam már, minek, hogy utána visszajöjjek?"

- "De itt csak dolgozol, fáradt vagy!"

- "Nem vagyok fáradt, Ferman, nekem van igazam!"

- "Nincs igazad! És igen, most szembeszállok a terhes éned haragjával! Komolyan mondom, ha az ebédszünetem után meglátlak, foglak, beteszlek a kocsimba és hazaviszlek!"

- "Bolond vagy..."

- "Nem viccelek, Eylül Eryiğit! Felejtsd el, hogy orvos vagyok, a bátyád vagyok, aki nagyon mérges lesz, ha nem mész haza!!!"

- "Jólvan, jólvan, nyertél. Nem ér annyit a makacsságom, hogy dühös legyél... Kísérj fel az irodámba, elhozom a cuccaim, és hazamegyek!"

- "Komolyan?"

- "Most viccelsz velem?! Most meg nem hiszed el?? Akarod, hogy visszavonjam??" - mondta Eylül és mindketten beszálltak a liftbe.

- "Nem! Csak hihetetlen, hogy nyertem a dühös, makacs éned ellen..."

- "Csak ismételni tudom magam... Bolond vagy!!"

- "De ha én bolond vagyok, akkor te is az vagy! Hahaha... Milyen szép is a testvériség..."

Ebben a pillanatban egy pillanatra kihagyott a lámpa fénye, majd visszakapcsolódott, de a lift megállt.

- "Oh-oh... Mi történik?" - kérdezte Eylül.

- "Fogalmam sincs..." - válaszolta Ferman, és össze-vissza nyomogatni kezdte a lift gombjait.

- "Ferman, ne nyomkodd már! Beragadtunk!" - mondta bepánikolva Eylül.

- "Oh, a francba!" - pánikolt Ferman is.

- "Ahhh! - kiáltott Eylül, és leült a földre - Ferman, akkor most szedd össze magad..."

- "Mi? Miért?"

- "Azthiszem szülni fogok..."

- "Eylül, most ne szórakozz, nem vagy vicces!" - förmedt rá Ferman.

- "Ferman, SZÜLÜNK!!!"

Fermannak leesett, hogy Eylül ezúttal nem viccel. Gyorsan leült a húga mellé, és megfogta a kezét.

- "Jól van, jól van, nyugodj szépen meg, itt vagyok, veled vagyok, nem lesz semmi baj..."

- "FERMAN, HOGY NYUGODJAK MEG?! BERAGADTUNK A LIFTBE, ÉN MEG MINDJÁRT SZÜLNI FOGOK!!"

- "De itt vagyok, azonnal hívom Belizt, hogy szereljék meg a liftet! - mondta Ferman, és a telefonjáért nyúlt - Te csak lélegezz mélyeket, és fogd meg a kezem!"

- "Haló, Beliz, AZONNAL HÍVJ SZERELŐKET A LIFTHEZ! EYLÜL ÉS ÉN BERAGADTUNK, ÉS EYLÜLNÉL BEINDULT A SZÜLÉS!!"

- "Hogy mi?!?!"

- "Beliz, csak csináld!!!"

A háttérben hallani lehetett, hogy Beliz nincs egyedül. Doruk és Tanju mellette pánikszerű kiabálásba kezdett.

- "Ferman, nincs áram az egész főépületben!! Nem tudom, meddig fog tartani, Tanju már intézkedik!"

Ekkor Eylül szinte kitépte Ferman kezéből a telefont.

- "BELIZ, ÉN PEDIG NEM TUDOM MEDDIG BÍROM BENT TARTANI EZT A GYEREKET! CSINÁLJ VALAMIT!!" - üvöltötte.

- "Intézem, drágám, intézem! Tarts ki!" - mondta Beliz, és ekkor az ő kezéből pedig Doruk tépte ki a telefont.

- "Drága szerelmem, csak lélegezz, ahogy megbeszéltük!! Egy perc és ott vagyok, ne pánikolj, majd én pánikolok helyetted is! Egy perc, és ha kell, a saját kezemmel tépem fel a liftajtót!!!" - mondta Doruk, és el is rohant a lifthez.

A háttérben meghallattszódott Tanju hősies - "Én is megyek, és együtt feltépjük!!" - felkiáltása. :)

Eylülnek addigra már erős fájdalmai voltak. Könnyes szemmel azt kérdezte:

- "Ferman, ugye segítesz?"

- "Drágám, itt vagyok, lélegezz... De tudod, hogy most én nem műthetek, fel vagyok függesztve... Nem biztos, hogy le tudok vezetni egy szülést... Felfüggesztettél..."

- "FERMAN!! - mondta Eylül, és dühösen megragadta bátyja orvosi köpenyét - Te vagy a legeslegjobb orvos ebben a kórházban, te fogod levezetni a szülést! Értetted?!"

- "Ezt akartam hallani édesem... Persze, itt vagyok, sehová sem megyek. Együtt megcsináljuk!"

- "Azt mondod?" - kérdezte fájdalmas hangon, félve Eylül.

- "Azt bizony... Ne félj...❤️"

Ekkor hangos dörömbölés hallatszott az ajtó túloldaláról. Megérkezett Doruk és Tanju.

- "Hahó! Szerelmem, minden rendben???" - hallatszott Doruk kiabálása.

- "Igen drágám!!! :))" - válaszolt vissza a kellemes, jó mély hangján Ferman.

- "Ferman, ne szórakozz, mondj már valamit!!"

- "Doruk, egyetlen dolgotok van, elintézni, hogy kinyíljon az ajtó. Én itt ura vagyok a helyzetnek, ne idegeskedj, mert Eylült is csak megijeszted!"

- "Áhhh!!! - kiáltott fel Eylül - Abbagynátok a bájcsevejt ha megkérlek titeket!!?"

- "Eylül, te csak a légzésedre figyelj!" -
mondta Ferman.

- "Úton vannak a szerelők, pár perc!" - kiabálta be nekik Tanju.

Nagyjából egy óra telt el, mire a liftet sikerült megjavítani, és kinyitották az ajtót. Már mindenki ott topogott a loft előtt. Acelya, Nazli és Melek asszony már odakészítettek egy hordágyat. Kinyílt az ajtó, és Ferman rögtön ölébe kapta Eylült és feltette a hordágyra.

- "Utat! Utat kérünk!" - mondta Ferman.

- "Melek asszony, Ferman is bent lesz..." - mondta Eylül.

- "Én és Ön vezetjük a szülést!" - mondta Ferman.

- "Rendben van! Hány percenként jönnek a fájások?"

- "Már egy percenként. Célegyenesben vagyunk!"

Elindultak. Nazli, Doruk, Melek asszony, Ferman és Acelya rohantak Eylüllel a szülészetre.

- "Szerelmem, ügyes legyél, hamarosan találkozunk!❤️" - mondta Doruk és ő már nem ment be, hanem kint maradt a folyosón a többiekkel.

A következő néhány órában a csapat a folyosón várakozott. Doruk iszonyatosan izgult. Ali és Vuslat próbálta benne tartani a lelket.

- "Minden rendben lesz..." - mondta Vuslat.

- "Igen, biztos nemsokára vége... Hamarosan láthatod őket! :)" - tette hozzá kedvesen Ali.

Nem sokkal később Ferman lépett ki az ajtón. Mindenki természetesen rögtön megrohamozta.

- "Minden remekül zajott. Eylül egy hős volt. A baba gyönyörű és egészséges. Mindketten jól vannak!!" - mondta boldogan Ferman.

- "Ahhh! Köszönöm! Köszönöm!!!" - mondta Doruk, és a nyakába ugrott.

Ferman is megölelte Dorukot, majd Belizt. Ferman után Nazli és Acelya jöttek ki.

- "Gratulálunk, Doruk."

- "Köszönöm!!"

- "Az apuka bemehet, a többieknek még egy kicsit várni kell..." - mondta Nazlı, és Doruk hanyatt-homlok be is szaladt, a többiek pedig még kint hallgatták Acelya beszámolóját.

Eylülnél még nem volt bent a baba, elvitték megvizsgálni, amikor Doruk beért.

- "Szerelmem..." - sietett be Doruk, és gyorsan megcsókolta Eylült.

- "Szia..." - mondta fáradtan Eylül.

- "Jól vagy, ugye?"

- "Csodásan..."

Doruknak könnyek szöktek a szemébe.

Ezután Melek asszony lépett be, kezében a babával. Átadta Eylülnek.

- "Gratulálok, a kisfiú teljesen egészséges! :)" - mondta.

Doruk sírni kezdett, ahogy meglátta a babát.

- "Szia életem..." - mondta sírva, és megsimogatta a baba arcát.

- "Ugye milyen gyönyörű?" - kérdezte Eylül is sírva.

- "A legszebb dolog, amit valaha láttam... Eylül... Család lettünk...❤️"