Ferman és Eylül visszajöttek a tetőről.

- "Én most megyek, Dorukkal ebédelek, velünk tartasz?"

- "Majd legközelebb. Azthiszem bemegyek Belizhez, és mielőbb bocsánatot kérek tőle is, és Adiltól is. Illetve Tanju már vagy 100-szor hívott, mióta kiküldött a műtőből, nem tudtunk beszélni."

- "Jólvan, vigyázz magadra. Adil bácsival beszélj arról az utókezelésről, amit említett. Mihamarabb kezdd el. És Ferman..."

- "Na?"

- "Én foglak felfüggeszteni a sebészet vezetése alól. Határozatlan időre."

- "..."

- "Bárki más tenné, megint felrobbannál a dühtől. Reggel majdnem ráborítottad az asztalt két olyan emberre akik nagyon fontosak neked... Ezért teszem én..."

- "Mert terhes vagy, és rád nem borítok asztalt...? :)" - kérdezte mostmár mosolyogva, nem dühösen Ferman.

- "Nem... :) Mondjuk de, akár ezért is... :) De viccet félretéve, én teszem meg, és határozatlan időre, és minden héten fogok erről veled is beszélni és Adil bácsival is. Amint rendbejössz, abban a pillanatban visszahelyezlek a sebészet élére. Megfelel? :)"

- "Meg... Kösz Kicsi... :) - mondta Ferman, és megölelte a húgát - Olyan felelősségteljes felnőtt vagy, hogy nem is hiszem el... :))"

- "Te meg olyan humoros vagy, mint senki..." - mondta mosolyogva Eylül, majd ő elindult ebédelni, Ferman pedig Belizhez ment. Bekopogott.

- "Zavarok?"

- "Nem, gyere..."

- "Szóval csak bocsánat a reggeliért... Tudod, hogy mennyire szeretem a munkám..."

- "Megértelek, tudom, hogy te is megijedtél, de én is..."

- "Tudom... És sajnálom. Éppen ezért, a mai nappal nem én vezetem a sebészetet..."

- "Mi?? Adil éppen erről akart veled beszélni... Én féltem volna ezt mondani neked."

- "Eylül megtette. De rendben van. Nem haragszom senkire, nem vagyok dühös. Eylül felfüggesztett, de konzultál velem és Adillal hetente, és amit lehet, visszavonja a felfüggesztést."

- "Oh! Ez remek! Mármint..."

- "Igen, tényleg így lesz a legjobb."

- "Büszke vagyok rád szerelmem..." - mondta Beliz, és megölelte Fermant.

- "Köszönöm..." - mondta Ferman, és ő is szorosan ölelte Belizt.

Közben Doruk és Eylül a büfében ebédeltek.

- "Szerelmem, mikor lesz már elég a cukrozott spagettiből? 🤢"

- "Ne csináld már, a fiad kívánja... Egyébként is ma megérdemlem!" - mondta büszkén Eylül.

- "Na miért...? Mi történt ma?"

- "Felfüggesztettem a bátyámat."

- "Hogy mi??? - nyelte félre a vizet Doruk - Hogy tessék?"

- "Nem műthet... Nem áll még rá készen fizikálisan..."

- "Okés, ő a testvéred, imád téged, értem... De megmondtad a bátyádnak, a naaagy Ferman professzornak, hogy nem műthet...?"

- "Meg. Egyébként is, nekem ő nem a "naaagy Ferman professzor", hanem az édes, aranyos kis bátyám... Jó, nem mondom, hogy könnyű volt, de belátta, hogy így lesz a legjobb..."

- "Ah, remélem mihamarabb rendbejön... Akkor most Tanju a főnök?"

- "Tanju a főnök... Egy rövid ideig..."

- "Apropó főnök... Ki lesz bent a szülésnél? Ő...?"

- "Melek asszony."

- "És én és Ferman." - egészítette ki Doruk.

- "Nem. Melek asszony, ő az orvosom."

- "Igen, és én és Ferman."

- "Nem tudom, hallottad-e, de Ferman fel van függesztve... Ő nem léphet a műtőbe, és te is kint leszel..."

- "Melek asszony mellé kell még valaki..."

- "Nazli. Akkor Nazli lesz bent."

- "De én is végig ott leszek. Rendben, ha nem szeretnéd, nem megyek be a műtőbe, de kintről figyelek, és ha vége, azonnal veletek leszek."

- "Természetesen, Doktor Doruk.❤️"

- "Így megegyeztünk. :)"

A délután folyamán a srácok szünetben az asszisztensek szobájában beszélgettek.

- "Képzeljétek! Én leszek az asszisztens orvos Eylül szülésénél!" - újságolta el boldogan Nazli.

- "Ahh! Én is ott akarok lenni!" - csattant fel Demir.

- "Még mit nem..." - mondta Doruk.

- "Senki nem hívott... :))" - hencegett Nazli.

- "Lehetne, hogy a kisfiam születéséről ne úgy beszéljetek mint valami buliról...?! - mondta Doruk - Eylül döntött, még én sem avatkozom bele..."

- "Ahh... Jólvan..." - mondta Demir.

Teltek, múltak a napok. Ferman minden nap gyakorolt Adillal és Alival, bár még továbbra sem műthetett, de boldog volt, mert sokat fejlődött. Minden nap próbálta ő is és Doruk is lebeszélni Eylült a munkáról, de Eylül nem igazán hallgatott rájuk. Egyik nap éppen erről vitatkoztak, amikor...

/Srácok! Sajnos közeledünk a könyv végéhez, még terveim szerint 2 rész várható. Olvassátok, szeressétek, és várjuk együtt a történet végét! /