Hihetetlen, srácok, de ez már a 100.rész! Teljesen véletlenül alakult így, de egy izgalmas résszel fogjuk ezt most "megünnepelni" Hamarosan a könyv végéhez érünk, eredetileg 100nál meg szerettem volna állni, de kicsit hosszabb részeket írtam, mint terveztem. A vége néhány részen belül várható, addig is néhány izgalmas és vicces pillanat még lesz, azért még szeretném megírni az Eylül és Doruk kisbabájának születését. :)

De a lényeg, hogy most még a nyaralóban vagyunk, ahová Fermanék éppen csak betoppantak, ahol egy érdekes párbeszéd fogadja őket...

- "Gyönyörű reggelünk van..." - mondta mit sem sejtve Beliz.

- "Olyan, akárcsak te... Mindig gyönyörű..." - mondta Anil.

- "Anil, mi ez a sok bók? Amióta találkoztunk, mást sem csinálsz, csak engem dícsérgetsz..."

Eközben a nappaliban:

- "Najó, én kimegyek és letépem a fejét!" - mondta Ferman, és éppen nagy lendülettel indult volna, amikor Eylül elé lépett.

- "Shh! Szerintem várjuk ki a végét..."

- "Igen... Nos... - folytatta Anil - Nem is tudom, hogy mondjam..."

- "Micsodát?"

- "Én... Beliz... Amikor 2 nappal ezelőtt megláttalak a parton, minden emlék újra előjött bennem... A közös emlékeink... A kedvességed, a szépséged, a hangod, az illatod... És... Azt hiszem, még mindig érzek irántad valamit..."

- "Állj Anil, ne is fejezd be. Kérlek. Nagyon sajnálom, ha így gondolod, de számomra csak Ferman létezik a világon... Senki más." - mondta határozottan Beliz.

- "De mi régen..."

- "Igen, régen. De oka volt annak, hogy külön utakon folytattuk tovább. Az én okom Ferman volt, szinte rögtön beleszerettem, ahogy elkezdtem vezetni a kórházat... Volt már, hogy szakítottunk, de rájöttem, hogy soha nem tudnék nélküle élni... Soha."

A nappaliban konkrétan majdnem hallható volt a kis közönség megkönnyebbült sóhaja... :)

- "De Beliz..."

- "Semmi de... Ezt a beszélgetést nem szeretném folytatni..."

- "Márcsak azért sem mert itt vagyok!" - sétált ki az erkélyre Ferman, és Eylülék.

- "Oh, a francba..." - mondta halkan Anil.

- "Kicsim? Merre voltatok?" - kérdezte Beliz.

- "Az mindegy. Anil..." - kezdett bele dühösen Ferman, de Doruk félbeszakította.

- "Anil, szerintem most menned kéne..."

- "Megyek, igen, azthiszem megyek, az lesz a legjobb..." - mondta Anil.

- "Szerintem is..." - tette hozzá Ferman.

Amikor Anil elment a többiek még az erkélyen maradtak.

- "Hát ez... Jó kis napkezdés volt..." - mondta Eylül.

- "Sajnálom, hogy hallottátok..."

- "Én nem. Mert most megbizonyosodtam valamiben..." - mondta Ferman.

- "Miben?" - kérdezte Beliz.

- "Abban, amit most tenni fogok... - mondta Ferman, elmosolyodott, és letérdelt Beliz elé - Mindig is tudtam, hogy ez a helyes döntés... Te vagy a legszebb és legcsodálatosabb nő akivel valaha találkoztam... Hátralévő életemben soha nem akarok egyetlen napot sem nélküled tölteni... Beliz Boysal, leszel a feleségem?"

- "Istenem Ferman... - mondta Beliz könnyek között - Igen, Igen!!!"

Ferman felállt, és mosolyogva Beliz ujjára húzta a gyűrűt, majd megcsókolta.

- "Annyira szeretlek!!" - mondta sírva Beliz.

- "Én is téged... Naa ne sírj már... :)" - mondta Ferman, és átölelte.

- "Ááhhhh!!!!" - kiáltotta Eylül, és mostmár ő is odalépett hozzájuk, és megölelte mindkettőjüket.

Ferman és Beliz is felnevettek.

- "Gratulálok!!!" - mondta Doruk, és ő is megölelte őket.

Erre az éppen akkor felébredt, kócos Demir császkált ki az erkélyre.

- "Mi folyik itt?"

- "A bátyám megkérte Beliz kezét, és ő igent mondott!!!" - mondta könnyes szemmel Eylül.

- "MIII? MIIIIIII??"

- "Ugye???" - mondta Doruk boldogan.

Demir elszaladt, vissza a házba.

- "EMBEREK, KELJETEK FEL!!! FERMAN MEGKÉRTE BELIZ KEZÉT! FERMAN MEGKÉRTE BELIZ KEZÉT!!!"

Ali mint a villám, úgy száguldott le a lépcsőn.

- "Ferman?!?"

- "Igent mondott. :)" - mondta büszkén Ferman.

- "FERMAN, TE MEGKÉRTED BELIZ KEZÉT!!!" - kiabálta körbe körbe szaladgálva Ali.

- "Ali, nyugiii..." - nyugtatták.

- "ÁH FERMAN!! FERMAN, FERMAN!!!"

A többiek is lejöttek a hangos kiabálásra.

- "Mi történik itt?!" - kérdezte Vuslat.

- "Lánykérés... Ferman megkérte Belizt!!" - mondta Ali, bár igazából kiabált, és össze-vissza rohangált közben.

- "Ah, ez fantasztikus!" - mondta Nazlı.

- "Ferman, azt hittük már sosem léped meg... :)" - mondta Vuslat.

*folytatás következik*