1981. október 31. A nap, mikor James és Lily meghaltak. A nap, mikor Sirius Peter után ment. A nap, mikor Sirius Blacket börtönbe zárták.

Sirius gúnyosan, elkeseredetten nevetett. Lehet agyára ment a háború...
Peter megcsinálta. A kis Peter, aki mindig mindenben a legrosszabb volt. A csoport gyenge láncszeme. De most megcsinálta. Peter Pettigrew elárulta Jameséket és megúszta. Elmenekült. És most, ő, Sirius börtönbe kerül. Nem lenne értelme ellenkezni. Nem tudna elbánni ennyi aurorral. Meg nem is akar. Ő ugyan azért harcolnak, mint ő. Miért bántaná őket? De már mindegy volt. Sirius beletörődött. Marta a lelkét a bűntudat. Ő mondta, hogy Peter legyen a titokgazda. Miatta halt meg a legjobb barátja és a felesége, aki a legjobb lány barátja volt. Miatta történt. Ebben az évben, szinte mindent elvesztett. Fabian, Gideon, Dorcas, Marlene és most James és Lily is. Nem beszélve Peterről. És ne hagyjuk ki Alicet és Franket. Igaz, ők éltek, de valójában nem. Azt, amiben Alice és Frank éltek, Sirius nem tudta életnek nevezni. Hisz' nem emlékeznek semmire és nem is éreznek sok mindent. Addig kínozták őket, míg a saját fiukat sem ismerték fel. Sirius nem akarta ezt. Nem akart egy olyan világban élni, amiben mindenki, akit szeret halott.
Mire észbe kapott, már egy cellában állt az Azkabanban. Semmi tárgyalás. Nem mondhatott semmit. Elítélték. Sírva roskadt össze a rácsoknak dőlve. Mindenkit elvesztett. Remus azt hiszi róla, hogy áruló. Nagyon sajnálta Remust. A fiú egy normális életet érdemelt volna. Azt akarta, hogy a dementorok megcsókolják, csak ne kellene ezt éreznie. Üres volt. Mintha már megcsókolták volna, de mégsem. Csak egy érzés volt benne. A veszteség mardosó érzése. Nem maradt senkije. Harryt elvették tőle, pedig talán ő az, aki egy kicsit enyhíteni tudott volna a fájdalmán.  Már senkinek sem fontos. Akár meg is halhatna. Senki nem lenne ott a temetésen. De nem is lenne temetés, hisz' nem rendezné meg senki. Senkinek nem hiányozna. James, Lily, Marlene, Dorcas, Fabian és Gideon meghaltak. Franknek és Alicenek kikínozták az agyát. Peter elárulta őket. Az öccse, Reg már majdnem három éve meghalt. A szüleit utálta, ez kölcsönös is volt. Remus pedig már biztos utálja, mert azt hiszi áruló. Egyedül maradt. Egy piszkos, sötét cellában. Sirius kezdte úgy érezni, ide való. Sosem tartotta magát sokra, csak egoistának mutatta magát, mert úgy erősebbnek tűnt. Sosem mutatta meg az igazi énjét senkinek. Valójában egy csődtömegnek tartotta magát, csak jól színlelt. Mindig, amikor valami fájt neki, úgy tett, mintha nem érdekelné. Ezt csinálta kiskora óta. Mikor Reg a mardekárba került, mikor az öccse halálfaló lett, mikor a szülei kínozták, mikor Alphard bácsikája meghalt. Az egész élete egy nagy színjáték volt. Ő volt a rosszfiú, aki nem nyíl meg senkinek, akinek tragikus gyerekkora volt, aki cigizik, tetkói vannak és rock zenét hallgat, aki jól néz ki, aki utálja az életet. Ez volt ő, Sirius Black. Ha egy idegen hallotta volna róla mindezt, egy csődnek mondta volna az eletét és Sirius kezdte azt gondolni, igazuk lenne. Sirius mindig értetlekedett, mikor Remus szörnynek nevezte magát. Ő mindig többre tartotta a fiút, mint magát. Sosem hagyta annyiban, mikor a fiú ezt mondta. Úgy gondolta, vele jól kicsesztek. Arra lett teremtve, hogy szenvedjen. Mindig cinikus volt, szinte mindegyik második mondata szarkazmus. És ezt a lányok szerették. Nem értette miért, de ezt legalább élvezte.
Egy dementor jött. Sirius körül megfagyott a levegő. Mégrosszabbul lett. A bűntudta, veszteség érzete és fájdalma a kétszeresére nőtt, pedig Sirius nem gondolta, hogy ez lehetséges. A dementor ránézett, de nem jött közelebb, lassan ellebegett a cella mellett.

Így volt ez már sok éve. A dementorok jöttek, Siriusban kétszeresére nőtt a rosszullét, majd elmentek. Ő, Sirius kezdte elfogadni a történteket. Itt tengődött egy ideje. Sirius elvesztette az időérzékét. Sosem mehetett ki a cellából. A rácsok mögött pedig sötét, koszos és egyhangú volt minden.
-Mr. Caramel, lehet ez nem a legjobb ötlet. Itt őrültek vannak!-hallott Sirius egy férfit beszélni.
-Látni akarom a rabokat.-szögezte le Caramel. Sirius tudta, hogy az új mágiaügyi miniszter Cornelius Caramel lett. Régen, mikor egy kampányban vett részt, találkozott a férfivel. Emlékezett miért csinálta. Lily egyszer azt mondta, hogy nem olyan jó, mint James vagy ő, mert ők aranyvérűek. Sirius ekkor döntötte el, hogy harcolni fog a mugliszületesűek jogaiért. Pontosan emlékezett mit mondott. "Mint tudják, a nevem Sirius. Sirius Orion Black. Ahogy egyesek mondanák, a legnemesebb család elsőszülöttje vagyok, de sosem tartoztam a Blackek közé. Kitagadtak, mert szerintük, nem voltam elég jó. Hát, most itt állok és a mugliszületésűek egyenrangúságáról beszélek. Ezt neked, anya! Ebbe a világba egyenlőség kell! Nem pedig velünk születő jogok! És azt hiszem, életemben először hajlandó vagyok harcolni érte. Hajlandó vagyok meghalni érte. " Emlékezett Remus aggódó tekintetére, mikor a beszéde végére ők is odaértek. Lily könnyes szemére, mikor megemlítette és azt mondta, jobb boszorkány, mint ő varázsló valaha is lesz. James lelekes tapsára és üvöltésére. És a közönségben lévő gyönyörű lányra, aki zavarba hozta. Pedig őt, Sirius Blacket senki sem hozta eddig zavarba. Ez zavarta, de nem mert odamenni. Ilyen is akkor fordult elő először.
-Ne menjen ilyen közel, miniszter úr! Itt a legőrültebb rab van. Bellatrix Lestrange.-Sirius felkapta a fejét a névre. Tehát Bella is itt raboskodik. A gondolatra mosolyognia kellett. Bella őrült volt, mindig is utálta őt, és Sirius is utálta Bellatrixet. Ilyen egyszerű volt. Utálták egymást, egészen az óta, mióta Siriusnak személyisége lett, azaz majdnem, azóta, mióta Sirius megszületett.
- Erre van Sirius Black.-hallotta megint az idegen férfi hangját.
-Ó! Nem is értem, hogyan lehetséges ez! Mr. Black nagyon szímpatikus volt. Az egyenjogúságért harcolt. És aztán, halálfaló lett. Felettébb különös. Felettébb különös.-csóválta a fejét Caramel. Sirius már látta a férfit, aki egy ötvenes éveiben járó, kopasz varázslóval közeledett a folyosón. Sirius nem fogta fel, hogyan csináltak  belőle halálfalót a Reggeli Próféta szerkesztői. Hiszen a mugliszületésüek egyenértékéségért harcolt, auror volt, kitagadott Black és még a sötét jegy sincs a karján! Hogy képzelhette bárki azt, hogy ő halálfaló lett?! Siriust ez mindig is idegesítette. Csak egy dolgot remélt. Hogy Remus nem hiszi el az újságnak, hogy ő képes lenne ilyesmire. Remus jobban ismeri mint bárki. Tudja, mennyire utálja Voldemortot és a haláláig küzdene, hogy a sötét varazsló eltűnjön. Az emberek azt mondták, Voldemort meghalt, de valójában senki sem hitte el. De egyszerűbb volt abban a tévhitben ringatni magukat, hogy Voldemort nem létezik többé, de mind tudták, hogy ez nem így van. Sirius is tudta, azt is tudta, hogy Remus is tisztában van ezzel és ő harcolni fog. Minden nap, mikor megjelent egy ember, aki kapcsolatban volt a külvilággal megkérdezte, tud-e valamit Remus John Lupinról. Senki sem tudott. Ez pedig némiképp megnyugtatta Siriust. Ha haláleset történik, akkor azt az emberek tudják, mert van dolog, amiről lehet pletykálni. A különös halálokat megírja az újság. Reus pedig nem fog csak úgy meghalni, mert már öreg. Sirius emlékezett az egyik látogatóra még aznapról, mikor őt is behozták. A férfi nagyon boldog volt, hogy Voldemort- egyenlőre- eltűnt, Sirius pedig jól leordította a fejét, mert nem gondol bele, hogy James és Lily meghaltak. A férfi nem tudta, ki is ő, de Sirius annyira kiakadt, hogy a férfi bocsánatot kért és lehajtott fejjel kullogott el. Sirius utálta, hogy az emberek ünnepeltek. Ünnepeltek, mert ők megmenekültek, de egyikük sem gondolt bele, hogy a kis Harry Potter, miért tudta megállítani Voldemortot. Senki sem gondolt bele, hogy két fiatal, csodás ember meghaltak aznap a fiuk megmentéséért.
-Mr. Black! Hogy érzi magát?-kérdezte egy hamis mosollyal Caramel. Sirius feleslegesnek tartotta a kérdést.
Nagyon jól vagyok, köszönöm! Csak éppen több, mint tíz éve itt rohadok egy dementorokkal teli börtönben egy koszos, kibaszott cellában!
-Ahhoz képest, elfogadhatóan Mr. Caramel.-mondta Sirius. Kezdett elszokni a beszélgetésektől. Nem nagyon jártak itt emberek. Ki akarna egy olyan helyre járni, ahol dementorok szívják ki az emberből a boldogságot? Érthető volt tehát, hogy évente egy-két ember járt csak az Azkabanban.-Elkérhetném az újságát? Tudja, szeretem kitölteni a keresztrejtvényt!-Sirius persze hazudott. De a Weasley család volt a címlapon, azt pedig megtudta, hogy Harry összebarátkozott az egyik legkisebb Weasley fiúval. Ő pedig a legapróbb Harryről szóló információtól is boldog volt. Caramel meglepődött, de benyújtotta a rácson az újságot.
-Megtarthatja, Mr. Black!-mosolygott hamisan Caramel.-Most, ha megbocsát, mennem kell.
-Elfelejtettem! Gratulálok a kinevezéshez, miniszter úr.-mosolygott hamisan Sirius. Mindenki jobb miniszter lett volna, mint Caramel. A férfi könnyen befolyásolható volt és túl fontos volt neki a "tiszta vér". Caramel biccentett, majd elment. Sirius gyorsan felemelte az újságot és olvasni kezdte.
A Weasley család nyerte a-Sirius átugrotta a felesleges dolgokat. Szemei csak úgy falták a betűket, de nem nagyon figyelt. Aztán megakadt a szeme egy szón. A tekergők. Mi a fene? Sirius megkereste a bekezdés elejét.
A Weasley család interview-t is adott a Reggeli Prófétának. Fred és George Weasley azt nyilatkozták, hogy a Percy nevű bátyjukat megpróbálták bezárni egy piramisba.-Ezek meg kik? És ez neki miért nem jutott eszébe? Sirius elképzelte, amint a szülei megpróbálják kiszabaditani Reget egy piramisból.- Ezen felül, azt, hogy a példaképeik egy bizonyos Tekergők nevű csoport, akik valamikor a Roxfortba jártak és egy hatalmas örökséget hagytak hátra a jövő csínytevőinek. A két fiú a csínyeikről híresek és arról, hogy már termékekkel is kísérleteznek.-Menő.- A két fiú még elárulták, hogy nagyon nagyra tartják a Tekergőket és nagyon örülnének, ha megismerhetnék őket, mivel ahogy mondták, egyszer olyanok akarnak lenni, mint ők.
Sirius elvigyorodott. A térképről beszéltek. A Weasley ikreknél van a térképük! Ők a példaképeik. Siriust büszkeség öntötte el. Ha egyszer kiengedik erről a helyről, biztos megkeresi majd őket. Ezután még a többi Weasley nyilatkozotának leírása és egy kép. Sirius csak tippelni tudott, melyik a Harryvel egyidős fiuk. A neve valami Don vagy Ron. A vörös hajú fiú vállán egy patkány volt. Sirius szokásává vált, hogy, ha talál valahol egy patkányt, megszámolja az ujjait. Most is ezt tette. A patkánynak csak négy ujja volt a jobb első lábán.
Peter...

□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□

Hoztam egy ilyet. Nem tudom, mit mondhatnék róla. Remélem tetszett! Köszönöm, ha végigolvastad. Ha tetszett Vote-old légyszi, mert ebből tudom, hogy tetszett.(vagy írj kommentet, ha mindkettőt csinálod, annak csak örülök)

Az építő jellegű kritikának nagyon örülök!

Helyesírási hibákért elnézést kérek!

Van egy olyan ötletem, hogy megírom Sirius teljes beszédét egy másik Oneshot-ba, amiben a te szemszögedből írnám az egészet.(te lennél az a lány, akitől Sirius zavarba jött. Ha fiú vagy, előre is elnézést.😳)

Gondoltam arra is, hogy csinálok egy afterlife oneshot-ot, amiben a három tekergő a mennyben megismerik Fredet.

Mit gondoltok?

(Amúgy...ha valaki néz Radics Petit és látta a Potter Albert sorozatot, akkor érti a "Don vagy Ron" utalást.😅[igen, jól látod. Idéztem magamtól. Nem tudom, mit kéne mondanom.] )

Láttam egy olyat a neten, amitől elsírtam magam. Az pedig:
A roxforti csata után a tekergők térképének vissza kellett volna változnia egy darab pergamenné, mivel a tekergők utolsó tagja is meghalt, de ehelyett onnantól örökké azt mutatta, hogy A Csíny Letudva.

Ez egyszerűen széttörte a szívem! Miért? Bár, szerintem ez nem így volt, de akkor is! Ez tiszta kínzás!😭

Kb fél évvel ennek a valaminek a megírása után, még mindig nincs meg ez a beszéd és valószínű nem is lesz soha, ezért elnézést is kérek. Másrészt, miből gondoltam én arra, hogy Siriust zavarba hozta egy lány? Mármint, egy férfi talán, de nem egy lány!
He' gay, honey...