Kiválasztottam a karaktert, aki legjobban tetszett. Ez nem jelenti azt, hogy a többi nem volt jó, csak épp benne láttam legtöbb lehetőséget számomra. Le szeretném szögezni, hogy mindegyik karakter nagyon tetszett, de Khaleesiben láttam a legtöbb lehetőséget, ehhez a storyhoz. Szóval a kiválasztott karaktert Rozalian csinálta. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki küldött karaktert!

Infókat azért adok a főszereplőről:
(Mindent meghagytam, de azért hozzáadtam pár dolgot a karakterhez, hogy kicsit jobban el tudjátok képzelni. A kinezetén nem változtattam semmit és azt pont azért hagytam meg így, mivel nem akarom teljesen lekötni a fantáziátokat. Azt gondolom, kicsit jobb, ha csak a szemszín, hajszín és testalkat van, mert így mind máshogy képzelitek el. )

Név: Khalessi Royal

Ház: Griffendél

Legjobb fiú barátok: Remus,Perselus

Legjobb lány barátok: Lily, Alice

Tulajdonságok: introveltált, vérbeli kalandor, kiváncsi, intelligens, bolondos (csak azoknak nyílik meg, akikben megbízík), könyvmoly, szorgalmas, furfangos, kiváló boszorkány, tehetséges

Kinézet: Karamell színű haj, teltebb alkat, mogyoróbarna szem

Szeret:

-Remussal éjjel olvasni a közös kedvenc könyvjüket, miközben csokit esznek

-Perselussal bájitalokon gondolkodni, vagy varázsigéket kitalálni,tesztelni

-Lily-vel és Alice-szel csajos estét tartani, fiúkról beszélni, hülye arcokat vágni, párna csatázni, sütiket lopni a konyháról és egymás arcára kenni a krémet a tortákról

-Jamessel éjjel kimenni a kviddicspályára és dobálni cél nélkül

-Zongorázni

-Olvasni a könyvtár egy eldugott zugában

-Sirius Blacket nézni, persze csak tisztes távolból, mert a világért se mondaná el a fiúnak, hogy tetszik neki

-bájitaltanon dicséretet kapni(de csak keveset, ne figyeljen rá mindenki, annyi pont elég, ha Lumpsluck elismerően néz rá, vagy elejt egy "szép munka"-t, mikor elsétál a főzete előtt)

-szemtanúja lenni a nagy dolgoknak, de a világért sem venne részt bennük

-szurkolni a kviddicsmeccseken Siriusnak- mármint a griffendél csapatának természetesen

-együtt örülni a többiekkel egy nyertes meccs után a lelátókon, de inkább kimaradni a buliból

-kimenni a rengetegbe és megsimogatni az összes állatot

-legendás lények gondozásán dicséretet kapni

-a csillagvizsgálóban nézni a csillagokat egy magányos éjjel, gondolkodni a felnőtté válásról és a Roxforton kívüli eseményekről

-óvatosan kibontani egy levelet és nem eltörni a pecsétet, majd leszedni azt és ezer kis darabra tördelni

-búvárkodni a fekete tóban egy buborékfej bűbáj segítségével és játszani az óriáspolippal

-legfőképpen pedig, a háttérben maradni

Nem szeret:

-bulikba járni

-a figyelem központjában lenni

-mágiatörin szétunni magát

-Lump-klub tagja lenni, de illetlenségnek tartja, hogy ne menjen el mindegyik összejövetelre

-a szemtanúja lenni, ahogy Sirius lányokat bolondít

-Lángnyelv Whisky-t inni, mivel az má tényleg kicsit erős

-McGalagonytól, Bimbától vagy Flitwicktől dicséretet kapni, mivel a három tanár mindig felhívja rá a figyelmet

-Tétlenül állni, mikor a négy tekergő Perselust szekálja, de a fiú a lelkére kötötte, hogy csak azért, mert ő,Per nincs jóban a fiúkkal, Khaleesi ne veszítse el a többi barátját.

-Hallgatni, ahogy Perselus a tekergőkre tesz megjegyzéseket, vagy fordítva

Rokonság:
-Potterek (James az unokatesója)
-Mardekár leszármazottja, de ezt nem mondja el senkinek
-Richard és Svanna Royal (szülei)

Vér:
-Félvér

Ennyit elöljáróban, kezdjük is!
□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□

Khalessi kalandjai 1.rész: A farkas karmol

~Khalessi~

Khalessi a Szellem Szállás emeleti szobájának egyik sarkában ült. A griffendél megnyert egy újjabb meccset, így a klubhelyiségben újra bulit rendeztek. A klubhelyiségben bulizott az egész griffendél, majdnem az egész hugrabug és a fél hollóhát. Mindenki ott akart lenni, mivel tényleg elég szép meccs volt. James a mardekár fogója elől halászta el a cikeszt, szinte az utolsó másodpercben. Most, fent a griffendéltoronyban biztos vagy öt lány ugrálja körül a szemüveges fiút. Az is biztos, hogy Sirius épp egy bombázóval smárol, mert ő is tündökölt a meccsen. Remus, valahol a buli szélén beszélget valakivel és próbált felnőttként viselkedni. Lily és Alice is buliznak, de ők nem fognak holnap úgy kinézni, mint James és Sirius. James és Sirius holnap úgy fognak kinézni mint két idióta, akik éjjel konkrét fogyatékossá itták magukat. Igen, biztos így van. Nem érdekli őket, hogy összevesztek vele. Mind fent buliznak és nem gondolnak rá. Khalessi nem akart bulizni, de barátai minden áron rá akartak kényszeríteni, hogy menjen velük. Így kezdődött az egész. Aztán mi lett belőle...
Khalessi bal lábát felhúzta a mellkasáig, bal kezét pedig a térdére helyezte. Aztán nekidőlt a falnak és behunyta mogyoróbarna szemeit.
-Na, gyere már! Khal, egy kis szórakozástól nem lesz bajod! Iszol egy pohár Lángnyelv-Whiskyt és ellazulsz, bulizol egyet és éjfél előtt ágyba dugunk. Holnapra semmit sem fogsz érezni!-kérlelte a kissé már részeg James.
-James, részeg vagy és ha ezeket komolyan gondolod, akkor nem ismersz!-Khalessi szúrósan nézett Jamesre. A portrélyuk előtt álltak. Már vagy tíz perce ott álltak és kérlelték őt, hogy menjen be bulizni.
-Egyet kell értenem Jamessel, egy kis szórakozás nem árt! Nem kell innod semmit, csak gyere be és táncolj velünk! Jó móka lesz!-mosolygott Lily is. Khalessi nem értette, barátai miért akarják ennyire meggyőzni. Nem akar bulini és kész! Miért nem tudták ezt elfogadni?!
-Gyere, Esi!-fogta meg Sirius Khallesi kezét és a portrélyuk felé húzta.
-Gyere már, Khal! Jó lesz! Igérem!-kérlelte Alice is. Sirius is részeg volt. Csodás! Ez az este nem is lehetne jobb!
-Menjünk, Esi!-húzta közelebb magához Sirius. Ez jól is esett volna, csak éppaz volt a probléma hogy, a fiú részeg volt. Khalessi kirántotta kezét a fiú szorításából és ránézett négy barátjára.
-Hagyjatok békén! Nem akarok bulizni! Menjetek, érezzétek jól magatokat, de hagyjatok ki belőle!-kiabált a többiekkel. Már rég óta zavarta, hogy a barátai próbálják a középpontba hozni. És ez volt az egyetlen dolog, amit Khalessi soha nem akart. Nem akarta, hogy mindenki bámulja, hogy mindenki végigmérje, hogy mindenki figyelme rá irányuljon. Ő az árnyékban akart maradni, úgy, mint Per, vagy legtöbbször Remus is.
-Velünk jössz, Khal!-fogta meg James a kezét. Khalessi a fiú barna szemeibe nézett és hidegen válaszolt.
-Én ma, nem megyek veled sehova, uncsitesó!- sziszegte a fogai közt Khalessi és kirantotta fájó kezét James szorításából.-És semmelyikőtökkel sem megyek sehova! Nem is ismertek! Elhitettétek velem, hogy számíthatok rátok, de fogalmatok sincs, ki vagyok! Elfordult és könnyek között elszaladt a folyosón. De a könnyei nem a sajgó karja miatt voltak, hanem a széttört lelke miatt. Azért, mert a "barátai" tovább mentek a kelleténél. Azért, mert elhitte nekik, hogy két hónap után számíthat rájuk. Hogy lehetett ennyire naív?! Hogy bízhatott meg ilyen könnyen Siriusban, Lilyben és Aliceben?! James miért volt ilyen?! És leginkább ő, miért volt ilyen?!
Kinyitotta a szemét. Egy pillanatig nem tudta hol van, aztán rájött, hogy a szellem szállásra jött a vitájuk után. Kiáltást hallott, felpattant a földről és a lepcsőhöz futott. Leszaladt a földszintre, de lent egy kifejlett vérfarkas várta. Azonnal rájött mi is történik. James egyik nyáron említette, hogy az egyik barátja vérfarkas. Khalessi, pedig azonnal rájött melyik tekergő az,mikor a Roxfortba lépett. Holdsáp. Nem értette, mások miért nem jöttek rá hamarabb. A név, a karmolások és az, hogy a fiú havonta egyszer eltűnik elég feltűnő. Igen, Remussal állt szemben. Pálcájáért nyúlt. Nem akarta bántani a fiút, de tudta, egy egyszerű kábító bűbáj nem tehet kárt a fiúban, de ő mégis megmenekül. A tervvel egy icipici probléma volt. Nem volt meg a pálcája! Jaj, nemár! Remus ebben a pillanatban elindult felé. A falnak szorította Khalessit. A szíve a torkában dobogott. Tudta, nem Remus áll vele szemben, mert a fiú a légynek sem ártana. Tudta, ha valaki átváltozik, nem uralja többé a testét. Tudta, Remus sosem bántaná. Nyelt egyet és beszélni kezdett.
-Remus, tudom, hogy nem tennéd meg! Tudom, hogy te jó ember vagy! Kérlek, ha valami bajom is lesz, vagy ha megölsz, ne gondold magad szörnyetegnek! És ne sírj, csak köszönj el! Nem vagy szörnyeteg! Nem vagy az Remus, érted? Nem vagy szörny! Jó ember vagy Remus Lupin, én pedig nagyon szeretlek! Te vagy a legjobb barátom, Remus! Emlékezz erre, kérlek.-Khalessi szemei könnyekkel teltek meg. Nem lehet! Nem Remus! Nem ölheti meg a legjobb barátja! Pont befejezte. A farkas karmai belemélyedtek a bőrébe. Fájt. Csípett, égetett,mart, mérgezett a karmolás. Oldala és jobb felkarja soha nem fájt meg ennyire. Igazából, semmi nem fájt még ennyire, ami fizikailag bántotta. Khalessi lecsúszott a fal mentén. Látása ködös lett. Látta, hogy a farkas sárga szemei, Remus barnáival változnak, ahogy a fiú meglátta a véres karmait. A farkas hátrálni kezdett, majd nyüszítve bebújt a sarokba. Khalessi behunyta szemeit és oldalra dőlt. Már csak abban reménykedett, hogy Remus minnél hamarabb visszaváltozik és ő addigra nem vérzik el. Igazából, meg is halhatott volna. De nem akart. Nem akart, mert tudta, mennyire fájna a szüleinek és, hogy Remus szörnyen érezné magát. Nem akarta, hogy Remus szörnynek érezze magát. Remus igazán csodás ember volt. Nagyon intelligens, bátor, de utálta magát. Utálta a karmolásokat, amik a testén vannak, utálta, hogy vérfarkas. Kevesebbnek érezte magát miatta, pedig nem volt az. Több is volt. Hátrányból indult, de mégis, mennyire kiváló varázsló lett belőle! Khalessi csodálta a fiút, amiért ennyire erős. A karmolások nélkül, soha nem gondolta volna, hogy Remus egy vérfarkas.
-Nem vagy szörnyeteg, Remus Lupin!-Khalessi suttogott, de tudta, a farkas hallja. Behunyta a szemeit és hagyta, hogy elnyelje a sötétség.

~Sirius~

James azt mondta, Esi-nek szüksége van egy kis magányra, így a csapat bement a buliba. James pár hatodikos lánynak produkálta magát. Persze az egészet Lilynek csinálta. Imádta a lányt, igazán. Sirius először azt hitte, James csak azért hajtott rá Lilyre, mert egy igazi kihívás, de idővel rá kellett jönnie, hogy a kócos fiú tényleg szereti az Evans lányt. Ő, Sirius kedvelte a lányt. Vicces, intelligens és határtalanul jószívű volt a vöröske. A tökeletes lány Jamesnek! Ő, Sirius igazán boldog lenne, ha összejönnének! Szorított Jamesnek. Tudta, James jó kezekben lenne Lilyvel.
Vigyorogva indult megkeresni Remust a tömegben, mikor rájött. Kiverte a víz. Egyszerre omlott rá minden. A felismerés, hogy nekik most Remus mellett kellene lenniük a szellem szálláson és hogy Esi három kedvenc helye a csillagvizsgáló, a rengeteg és a Roxfort udvara. A baj csak az volt, hogy nem lehetett látni a csillagokat, mivel az ég tele volt felhőkkel. Nagy valószínüséggel, Esi kiment és valahol a kertben sétálgat vagy a rengetegben bóklászik. Egyik sem túl biztonságos. Sirius átfurakodott Jameshez, megragadta a fiú karját és kivonszolta abból a buliból, amit miattuk tartottak.
-Mi az, Tapmancs? Épp szívem szép virágának mondtam, milyen is elkapni a cikeszt!-nyafogott James.
-Telihold van ès az unokatesód kint mászkál valahol!-emelte fel a hangját Sirius. Igazán aggódott a lányért. James elsápadt.-Menjünk, keressük meg!-James csak bólintott és a két fiú rohanni kezdett a folyosón. Pár perc múlva szúró tüdővel, de kiértek a kertbe. Már vagy hajnali három volt. Lehet kicsit többet buliztak, mint kellett volna. Egymásra néztek, majd a Szellem Szállás felé futottak. Sirius bedobott egy követ a járatba, mire a fa megfagyott és hagyta nekik, hogy bemenjenek. Az alagút elég szűk volt, de Sirius még így is sietett. A földszintre érve gyorsan átváltoztak és körül néztek. Sirius észre vette Remust a sarokban összegömbölyödve, a farkas halkan nyüszített. Sirius másodiknak a falnál fekvő Khalessit vette észre. Odarohant a lányhoz, és megbökdöste kezét orrával. Megismételte párszor, de a lány nem reagált. Kezdett pánikba esni, mikor meglátta a lány karján és oldalán a karmolás nyomait, azonnal tudta mi is történt. Visszaváltozott emberré, letépett egy darabot az ingjéből és szorosan a lány karjára kötötte. Tudta, ha Remus támadna, James megvédené. Letépett mègegy darabot, de azt sehogyse tudta felkötni a lány oldalára. Aggódva nézett hátra, de nem kellett mitől tartania. Remus elkezdett vissza alakulni. Megrázta a lányt, de semmi sem változott. Khalessi mogyoróbarna szemei csukva maradtak, azok a szemek, amikben Sirius el tudott veszni.
-Gyerünk, Esi! Tarts ki még egy kicsit! Kérlek!-Sirius szemei csípni kezdtek. A lány mellett térdelt és sírt.
-Ne!-Remus kiáltott. Odarohant Khalessihez és szörnyülködve nézte, mit tett a lánnyal.-Ne! Ugye nem öltem meg?-Remus sírt. Könnyei vérrel keveredve egy halvány pirosas csíkot hagytak arcán. Megint szerzett egy sebet.
-Nem. Nem lehet halott!-Sirius megrázta a fejét.
-Vigyük fel a gyengélkedőre!-tanácsolta James. Sirius óvatosan felemelte lányt és James nyomába eredt. Hátra nézett. Remus a padlón ült és csak bámult a semmibe. Tudta, hogy a fiú soha nem bocsájtaná meg magának, ha bármi történne Khalessivel. Nem volt ideje megvígasztalni barátját. Tudta, minden perc számíthat és azzal sokkal jobbat tesz Remusnak, ha nem hagyja elvérezni a lányt. Nem tudta elképzelni, mennyire összetörné-a már egyébként is széttört-Remust, ha megölné at egyik legjobb barátját. Remus nem lenne hajlandó élni, az azkabanba vonulna, mert azt gondolná oda való. Sirius nem értette, hogy lehet valaki ennyire becsületes. Pedig, Remus nem is direkt csinálta. Soha nem ártana senkinek. Remus a legjámborabb ember, akit Sirius ismert. Annyira tiszta lelkű volt a sápadt barátja, hogy Sirius néha elgondolkozott, mi van, ha az a fiú szent. Ha valaminek egy százalék esélye lenne, hogy megbánt másokat, Remus nem tenné meg.
Miközben ezen gondolkodott, észre sem vette, hogy már csak pár folyosó van a gyengelkedő és közte. Gyorsította lépteit és utolérte Jameset. A szemüveges benyomta az ajtót és odarohant Madam Pomfrey ajtajához. Sirius köhögni kezdett. Ilyenkor szétátkozta volna magát, amiért annyit cigizett. James dörömbölni kezdett a javasasszony ajtaján.
-Poppy néni! Remus, megkarmolta Khal-t!-James is pánikolt. Hangja kissé magas volt és látszott arcán az aggodalom. Madam Pomfrey gyorsan intett , mire Sirius lerakta az eszméletlen lányt. A javasasszony odasietett az ágyhoz.
-Jamie! Add ide a kötszert! Sirius, hozd a fertőtlenítőt!-adta ki a parancsokat Madam Pomfrey. James gyorsan leszedett a polcról egy kötegnyi fehér anyagot. Sirius csak tippelni tudott. Kinyitott egy fiókot és kivette belőle a legjobban fertőtlenítőnek kinéző üvegcsét. Megfordította és elolvasta a palackra ragasztott cetlit. Fertőtlenítőszer volt a cetlire írva. Gyorsan odavitte a javasasszonyhoz, aki épp Khalessi sebeit forrasztotta össze. Már amennyire lehetett beforrasztani egy vérfarkas karmolását. Madam Pomfrey elhúzta a paravánt, ezzel kizárta a fiúkat. Sirius nagyot sóhajtott és az alblakhoz sétált. Kinézett a tájra. Gyönyörű volt. Imádta a Roxfortot.
-Tapmancs?-kérdezte halkan James.
-Igen, Ágas?-fordult a kócos fiú felé Sirius.
-Szerinted, hogy van Remus?-James elhúzta a száját.
-Nem tom'. Szerintem elég rosszul. Soha nem bocsájtaná meg magának, ha Esi is vérfarkas lenne.-Sirius nem akarta, hogy Remus megint szörnyetegnek érezné magát. Már majdnem sikerült megértetni vele, hogy nem az.
-Hát ja.-James is lehangoltnak tűnt.
-De, Remus mindig annyira kedves. Három házba is beleillene. Lehetne Hugrás, Hollóhátas és a Griffendél is jó neki. Miért ennyire jószívű?-Sirius tényleg nem tudta. Remus mindig, mindenkivel kedves volt.
-Hát, fogalmam sincs. Lily egyszer azt mondta, hogy a legszomorúbb emberek, minden erejükkel próbálják a többieket boldoggá tenni, mert tudják, milyen érzés, mikor teljesen értéktelennek érzed magad és nem akarják, hogy bárki más is így érezzen.-James szavai igazak voltak. Siriusnak be kellett látnia, hogy Remus minden erejével próbálta boldoggá tenni a barátait. De nagyon sajnálta, ha Remus értektelennek gondolta magát. Ő, Sirius úgy gondolta, Remus sokkal többet ér, mint ő kétszer. Remus jószívű, önfelálldozó és feltétel nélkül megbocsájtó volt. Nem beszélve kivételes tehetségéről a bűbájokban, a vígasztalásban és az ügyességéről a bájitalkeszítés terén. Remus megfontolt fiú volt és kiemelkedően jó, minden tantárgyból. Sirius nagyra becsülte Remust. Tudta, a sápadt barátjuk tűzbe rohanna értük és azt is, hogy ő, Sirius is belerohanna a tűzbe Remusért.
-De ugye, Remus nem érzi magát értektelennek?-kérdezte félve a választól Sirius. James csak elhúzta a száját és szomorúan bólintott.
-Pedig, igazán többet ér kettőnknél is.-a két hatodikos fiú egyszerre mondta ezt a mondatot.
-Szented ő is farkas lesz?-bökött fejével Khalessi ágya felé James.
-Remélem nem. Mindenkit rosszul érintene. Remus bevonulna az azkabanba, Khalessi-t ez mégjobban elszomorítaná, mi hárman meg Peterrel két vérfarkasra vigyáznánk. Azért ez már kicsit nehéz lenne, nem?-Sirius bízott benne, hogy Khalessi nem lesz farkas. Persze a lánynak lenne a legrosszabb, de Remus sem bírná ki. Egyfolytában, azért utalná magát, mert megfertőzte az egyik legjobb barátját. Sirius valamiért irigy volt Remusra, amiért ennyi időt töltött a lánnyal. Mindig azt gondolta, a viharos éjszakákon lent csókolóznak a klubhelyiségben. Soha nem tudott elaludni és mindig felhallatszott a vidám nevetés. Egyik éjjel meglátta, hogy Remus lemegy a klubhelyiségbe. Aztán pár perc múlva már hallotta is, ahogy Remus és Esi hangosan nevettek. Azon az éjszakán valami késztette, hogy menjen le és nézze meg, mit csinálnak. Le is osont a csigalépcsőn és halkan, messziről nézte a két hatodikost. Az ablak előtt ültek, egy könyvvel a kezükben, egymásnak dőlve. Sirius szívesen ült volna Remus helyén. Aztán Remus a felemelt egy darab csokit és a szájához emelte. Leharapta az egyik végét és már harapott volna mégegyet, mikor Esi beleharapott a másik végébe. Mindketten nagyot nevettek ezen és folytatták a könyvolvasást. Sirius már fél órája nézte egy kanapé mögül a beszelgető párost. Kezdett elálmosodni, de azonnal kiment az álom a szeméből, mikor meglátta, hogy Esi kőzelebb hajol Remushoz. A lány a fiú füléhez hajolt és mosolyogva suttogott Remusnak valamit. Sirius elképzelte, milyen is lenne, ha a lány az ő fülébe suttogna. Remus nevetett, majd közelebb húzta magához a lányt. Khalessi a fiú vállára hajtotta a fejét és újra kezébe vette a könyvet. Sirius nem akarta tovább nézni. Visszament a hálókörletbe, igaz nem tudott elaludni.
Az eset után, nem is közeledett a lányhoz. Már egyértelműen Remusé volt. Pedig, Sirius több időt szeretett volna tölteni a lánnyal, de Remus és Khalessi is boldognak tűntek. Remus mindenképpen vidámabb volt. Többet mosolygott, mint azelőtt. Sirius ennek örült, de mégse. Örült, hogy Remus boldog, de vagy ő vagy Remus. Aztán arra is rájött, hogy Remusnak sok esélye van. Sokkal több, mint neki. Végül letett a lányról, azt akarta, hogy Remus boldog legyen és Esi is egyfolytában mosolygott, mikor Remus és ő, Sirius találkoztak vele. Remus egyfolytában hülyén mosolygott, mikor ő, Sirius is ott volt és Esi is hasonlóképpen nézett a fiúra. Siriust ez zavarta, nem is tagadta, de, ha Esi Remust szereti, akkor ő semmiképpen nem fog közéjük állni. Nem teheti. Nem teheti tönkre Remus és Esi boldogságát. Nem volt ennyire önző. Nem lehetett ennyire önző!
-Hé! Tapmancs! Hol jársz?-Sirius visszatért a valóságba.
-Itt vagyok! Mi van?-kérdezte Sirius.
-Aha, itt vagy. Madam Ponfrey elhúzta a paravánt. Nem néztem oda. Együtt?-kérdezte James.
-Együtt.-vonta meg a vállát Sirius és Jamessel odaléptek Khalessi ágya mellé. A lányon egy kék póló volt. Madam Pomfrey ezek szerint átöltöztette. A pólón át látszott a kötés, ami Esi egész mellkasát fedte. A lány jobb karján is hasonló. Sirius leült az ágy mellé és bámulni kezdte a karamell fürtöket. Esi haja kócos volt és eléggé összetapadt. Volt benne egy kis vér. Sirius mosolyogva szemlélte a lányt. Minden olyan nyugodt volt. Esi egyenletesen szuszogott.
-Én megyek és megkeresem Remust, mielőtt kinyírja magát.-vigyorodott el James. Sirius bólogatni kezdett. Minden vágya volt megfogni a lány kezét, de James előtt ezt nem tehette meg.
-Lilyt és Alicet is hívhatnád. Én maradok, ha felébred, küldök patrónust.-Sirius büszke volt. Hihető hazugsággal állt elő.
-Igen, jó ötlet!-James bólintott és kiment az ajtón. Sirius újra bámulni kezdte a Royal lányt. Olyan szép volt. Mikor először meglátta, tudta, meg kell szereznie ezt a lányt. És most, talán volt esélye. Mi lenne, ha elmondaná a lánynak? Nem! Hisz' Esi és Remus tökéletesek egymásnak. Persze a lány neki is tökéletes volt, de ő, Sirius nem volt tökéletes a lánynak. Remus illedelmes úriember volt. Ő is tudott az lenni, de valójában inkább egy cinikus hülye volt. Tenyerébe vette Khalessi kezét és kinézett az ablakon. Remélte, hogy ez a pillanat örökké fog tartani. De közben meg is ijedt egy kicsit. Sok lánnyal volt már együtt, de sosem érzett ilyet. Soha ezelőtt nem akarta megmutatni egy lánynak, hogy szereti. De nem tehette. Esi boldog volt Remus társaságában és ez fordítva is így volt. Hát nem volt esélye. Nem vitte volna rá a lélek, hogy elrontsa ezt Remusnak. Támogatnia kellett barátját, ha neki fájt is. Hisz' ezt teszik a barátok. Akkor is támogatják egymást, ha az fáj nekik. És Remus a barátja volt. Az egyik legjobb barátja. És ezt már végképp nem akarta elvenni a fiútól. Nagyon rossz gyerekkora volt szegény Remusnak, ennyi már bőven járt neki.
-Sirius?-Esi elhaló hangja törte meg a csendet.
-Esi!-fordult vissza a lányhoz Sirius.-Hogy vagy?
-Hát, még nem haltam meg. Nem volt ekkora szerencsétek.-vigyorgott Khalessi.
-Még ilyenkor is viccelődsz?-mosolygott Sirius.
-Józan vagy?-kérdezte Esi. Sirius bólintott. Esi tekintete, ekkor az kezeikre tévedt.-Miért fogjuk egymás kezét?
-Ó! Bocsánat!-kapta el a kezét Sirius.
-Nem! Mindegy!-vonta meg a vállát Khalessi.
-De te és Remus. Mármint neked Remus jön be! Mindig együtt vagytok és hülyén mosolyogtok egymásra. És-
-Sirius! Te azt hiszed, Remus tetszik, vagy én tetszem neki? Ha igen, fel kell vilagosítsalak, nem. Legjobb barátok vagyunk és nekem amúgy is más tetszik! Tudod, elmondjuk egymásnak ki tetszik nekünk és ez nem zavar egyiküket sem.- Siriust teljesen váratlanul érte.
-Megint viccelsz?-kérdezte Sirius. Reménykedett, hogy Esi azt mondja majd nem. Igaz, kissé önző volt, de ha Esi azt mondta, Remusnak más tetszik, akkor nem volt miért rosszul éreznie magát.
-Nem, Sirius. Tényleg. Remus olyan, mintha a bátyám lenne. És tényleg van, aki tetszik.-Esi elpirult. Sirius elvigyorodott.
-Biztos én vagyok az!-nem is értette, miért mondta ezt. Esi megforgatta a szemét és vigyorodott.
-Te mindig ennyire egoista vagy?-vonta fel egyik szemöldökét Khalessi.
Sirius elnevette magát, mire Esi is nevetgélni kezdett.
-Na jó, Jamesék pár perc múlva itt lesznek, használjuk ki az időt, amikor nem James felpercenkénti jól vagy kérdéseivel megy az idő.-Esi csak bólintott.
-Akkor, mi lenne, ha elmondanád, ki tetszik?-mosolygott angyalian Sirius. Igazából kíváncsi volt, de félt is a választól.
-Biztosan nem! Kiröhögnél!-húzta össze a szemeit Esi.
-Én drága Esim, nem ismersz te eléggé. Én nem röhögök, csak akkor, ha Peter, de úgyse ő, szóval mesélhetsz!-kacsintott Esire Sirius. A lány elmosolyodott és fejére húzta a takarót.
-Nem mondom el.-szögezte le Khalessi.
-Hát jó! Akkor megyek is és megnézem, mit csinált eddig James.-Sirius felállt és otthagyta a lányt.

~Khalessi~

Khalessi lehúzta a fejéről a takarót. Sirius tényleg nem volt már a gyengelkedőn. Dehát miért érdekli annyira, hogy ki az aki tetszik neki? Biztos nem fogja elmondani Siriusnak. A takaró is csak azért kellett, mert a fiú zavarba hozta és el is pirult. Azt pedig a fiú nem láthatta! Sirius tökéletes volt! Khalessi szerette a fiú minden porcikáját. Szerette a mosolyát, ami minden alkalommal elvarázsolta őt! A nevetését, az ugatós nevetését, amit Khalessi annyira szeretett hallani! A hangját, a mély, rekedtes hangját! Az illatát, az a jellegzetes illatot, ami a cigi és a drága kölni keveréke, mások azt mondanák furcsa, esetleg büdös, de Khalessinek csodálatos volt. A haját, a göndör, kócos, sötétbarna tincseit, amiken annyira szívesen vezetné végig az ujjait. Azt, ahogyan próbálja visszafojtani nevetését az órákon. Azt a bűnös vigyort, mikor éjfélkor Remussal, Jamessel és Peterrel térnek vissza a klubhelyiségbe, miután belopakodtak a mardekárosokhoz és ott is hagytak egy kis meglepetést a nekik másnapra. A hülye fejeket, amiket vág, mikor próbál felvidítani valakit. Mindent szeretett Siriusban és ezt már be kellett ismernie. Bármennyire tagadta volna, de sajnos mostmár igazán be kellett vallania, hogy ő, Khalessi Royal halálosan belezúgott Sirius Blackbe.

□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□

Ennyi lett volna az első rész! Remélem tetszett! Késtem vele egy napot, ezért bocsánat.
Innentől már ti írjátok, mi legyen a következő részben. Persze majd meg kell ejteni egy beszélgetést Remussal erről az egészről, de az nem foglal el egy teljes részt.

Másrészt, nem nagyon szeretném többet váltogatni a szemszögeket, de elég semmilyen lett volna ez a rész, ha valamelyik másik szereplő szemszögéből nem írok hozzá egy kicsit.(Jó, egy kicsit sokat...😂)

Szóval, innentől nagyon örülnék, ha megírnátok, mit képzeltek el a következő részre. (Azt is ti döntitek el, Khalessi vérfarkas legyen-e, bár én inkább a nem felé hajlok.)