Igen, nem voltam képes kitalálni egy jobb címet ennek.

De mivel mindjárt itt van Halloween, ezért úgy gondoltam, írok egy ilyet.

□□□

Sirius a legjobb barátjától "kölcsönvett" láthatatlanná tévő köpeny alól figyelte, nem jön-e senki, majd miután megbizonyosodott erről, bal kezével lehúzta fejéről az anyagot, hogy több levegőhöz jusson. Lihegve állt meg a hideg és kihalt folyosón, amit az alkalomhoz illően töklámpások, pókhálók és különféle ijesztő lényeg miniatűr másának tömege díszített. Szétnyitotta táskáját, hogy lecsekkolja, minden nála van-e. Megkereste a nyolc féle csokoládét, a gumicukor pókokat, az elvileg "rémisztő ízekkel" teli Bagolybertit, a fehércsokiból készült csontvázakat, a fogakra emlekeztető pezsgős cukrokat, a vámpír és zsombi alakú sós rágcsálnivalót -konkrétumokban beszélve két kilót- és azt a piros üdítőt, ami- Sirius megállapítása szerint már majdnem, de csak majdnem- olyan volt, mint a vér. Vigyorogva indult a griffendéltoronyba, hogy Remussal elfogyazthassák ezeket a finomságokat. Úgy tervezte, áthívja Lily-t, hiszen csak ők hárman maradtak az őszi szünetre a kastélyban az ötödikes griffendélesek közül.
Felérve a kövér dámához bemondta a jelszót, majd felsietett a hálótermükbe, hogy két perccel később Remus kezét fogva elhúzza a fiút a lányokhoz. Persze Sirius már ismerte a játékszabályokat, könnyen átjutott a bűbájon, ami eredetileg nem engedte volna be a fiúkat. Dörömbölni kezdett Lilyék szobája ajtaján, ahonnan hamarosan egy kiáltás szűrődött ki.

-Sirius, én esküszöm megátkozlak, ha tovább vered az ajtómat!- Sirius lépteket hallott, majd egy morcos Lily nyitott nekik ajtót.

-Honnan tudtad, hogy én vagyok?- kérdezett rá egy angyali mosollyal. Lily csak megforgatta a szemét és elindult a klubhelyiség felé.

-Az egyetlen mód, hogy kiengesztelj, az az, hogy-

-Adok a cuccomból. Meglesz, Evans! Kb hét kiló kaját hoztam, lesz elég mindenkinek.- kacsintott Sirius, majd megtorpant. Most vette csak észre, hogy már vagy öt perce Remus kezét szorongatja. Gyorsan elengedte a fiút, és ledobta magát az egyik vörös kanapéra, beletemetve arcát az egyik párnába, hogy eltakarja annak pirosságát. A klubhelyiség is a Halloween lázában égett, a kandalló mellett és az ablakokban is töklámpások világítottak, az asztalokon a gyertyákról vörös viasz csordogált a fehér helyett, az egyik falon hatalmas pókháló díszelgett, rajta elvarázsolt műpókokkal, amik még mozogtak is, de a meleg, otthont adó, sárgás tűz ugyanúgy lobogott, kellemes melegséget hozva magával. Sirius elmosolyodott és felült, majd kibontotta a táskát, hogy kipakolja az asztalra szerzeményeit. Remus és Lily csakugyan helyet foglaltak, a fiú mellé telepedett le, a lány viszont lábát lógatva üldögélt az egyik nagy karosszékben.

-Szereztem fehércsoki csontvázakat, gumicukor pókokat, ilyen sós akármit- vette ki a táskájából a halloweeni ételeket- iható művért, vagy ki tudja, lehet nem mű.-vont vállat vigyorogva- Van még itt rémisztő Bagolyberti is, ne kérdezzétek miért rémisztő, még én sem jöttem rá, meg, ha jól látom, Remus kedvence is akad!- dobta a sápadt ölébe a nyolc ízű csokoládét.

-Sirius, ez mennyibe került? Merlin, ez meg mi?!- hüledezett a fiú, amire Sirius csak nevetett.- Figyelj, hárman ezt nem tudjuk megenni...

-Remus, te egy igazi zseni vagy, de komolyan!- nevetett Lily barátjuk egyértelmű megállapításán.- Sirius, neked nincs itt az öcséd? Áthívhatnánk, mit szólsz?

-Okés! Megyek, összeszedem, ti addig varázsoljatok elő poharakat, meg pár tálat valahonnan, rendicsek?- állt fel Sirius és barátaira nézett, akik csak bólintottak. Így ő újra elindult a folyosókon, most éppen a mardekárosokhoz. Két folyosóval arrébb nekiment Regulusnak, aki ugyanolyan megszeppent lehetett, mint ő. Szerencséjéhez híven fellökte a- valahova nagyon siető- öccsét.

-Bocs! Te meg hogy kerülsz ide?- vonta fel egyik szemöldökét Sirius, miközben kinyújtotta a kezét, hogy felsegítse a fiút.

-Hát, ami azt illeti, meg akartam kérdezni, hogy tölthetném-e a szünetet veled, te?- porolta le talárját Reg, így nem láthatta, ahogy Sirius szélesen elmosolyodik.

-Én, kedves öcsikém, téged mentem megkeresni, mert meg akartam kérdezni, kérsz-e a kajából, amit szerváltam.- kacsintott Sirius és fél kézzel átkarolva testvérét visszaindult a klubhelyiségbe. Bent Lily és Remus már négy tányérral és pohárral kezükben ültek le az asztalhoz. Sirius újra leült Remus mellé, érezte, hogy a lába éppen összeér a fiúval. Regulus a szőnyegen, törökülésben helyezte kényelembe magát, majd mohón az asztalon lévő édességekre nézett.

-Egyetek már!- nevetett Sirius és egy csontvázért nyúlt, kibontotta, majd egy jó nagyot harapott belőle. Regulus magához vett egy gumicukor pókot és rágcsálni kezdte, Remus maradt a megszokott csokolédánál, de nagyot nézett, amikor az egyiket kibontva egy zöld színű nyalánksággal találta szemben magát, ezen a többiek jól elszórakoztak, Lily megkóstolta a rémisztő drazsékat, amikről a véleménye az volt, hogy: "Azt írják, zombi ízűek, de szerintem egy megrohadt almára hasonlítanak." Ezen a kijelentésen is sokat nevettek.

-Szomjas vagyok.- közölte Reg, mire Remus odadobta neki az üdítőt.

-Nem, nem, nem! Az nagyoknak való, te csak vizet ihatsz, mivel még tizennégy vagy!- vigyorgott Sirius, mire Regulus felvonta az egyik szemöldökét, töltött magának az italból és egy húzásra kiitta az egész pohár tartalmát.

-Siri, ez borzasztó! Hol vettél ilyet?!- fintorodott el Regulus és fixírozni kezdte az üveget.

-Lehet, Sirius nem viccel azzal, hogy nem mű...- nevetett Lily, majd töltött magának is és belekortyolt az művérbe.-Nem, ez tényleg borzalmas!

-Nem lehet annyira rossz!- emelte a szájához Remus is a poharát, majd ivott egy kicsit, de arckifejezéséből látható volt, hogy megbánta az előbbi cselekvését. Sirius jóízűen nevetett barátain, egészen addig, amíg Regulus meg nem fogta az üveget és az arcába borította azt. Sirius köpködve állt fel, majd dobott egy kis sós kekszet öccsére, aki visszatámadott egy csokiszelettel. Sirius viszont elhajolt, így a szelet Remus karját találta el. A fiú csak nevetett, ellentétben Lilyvel, aki felmarkolt egy adat gumicukrot és Sirius arcába hajította. Ő viszont a következő csatát Remus ellen indította, hasba dobva a fiút egy kis drazséval. Ekkor már Remus is beszállt, a vámpírfog alakú cukrokat vágta bele Sirius arcába.

-Várj! Várj! Várj!- emelte fel mutatóujját Sirius, odarohant a takarókhoz, a nyakába kötött egyet köpenyként, majd visszafordult a többiekhez, amire azonnal hasbavágták egy adag csokival.- Na most, mehet! Kaja csata!!!

-Unatkozom.- szólalt meg Sirius, fél órával később, mikor Remusnak dőlve nézte Regulust, amint az próbálja kiszedni a szőnyegből, kanapéból és párnákból a löttyöt, amit eredetileg neki szánt. Vigyorogva Remusra pillantott, aki ugyanúgy ránézett. Remus ajkaira vándorolt a tekintete, de Lily hangja még időben megállította, mielőtt megmozdulhatott volna. Érezte, ahogy elvörösödik, de inkább kibambult az ablakon, hátha nem veszik észre.

-Faragjunk tököt!- élénkült fel Regulus. Sirius nem emlékezett, hogy valaha kipróbálták volna.- Vagy, inkább hagyjuk. Hülye ötlet volt, bocsi.

-Szerintem viszont nem! Én szívesen faragok veled tököt!- mosolygott kedvesen a fiúra Remus, majd felállt és várakozóan felé nézett.- Sirius, jössz? Kérünk tököt a manóktól!

-Persze!- állt fel Sirius és Remus után sietett. Kiértek a folyosóra, csendben haladtak egymás mellett, nem volt egyiküknek sem mondanivalója. Sirius érezte, ahogy ujjai találkoznak Remuséival. A fiú nem kapta el a kezét, hagyta, hogy Sirius mutatóujját az övébe akassza. Így mentek tovább a kellemes csendben, mindketten ügyelve arra, hogy nehogy elengedjék egymást. Sirius a földet bámulta, elveszve a gondolataiban, Remus azonban megtorpant és másik kezét kinyújtotta, majd megcsikizte a körtét és belépett a konyhába, maga mögött húzva őt.

-Mit óhajtanak az urak?- vették körbe őket a válaszukra váró házimanók, lesve minden vágyukat.

-Négy sütőtököt szeretnénk, amiket kifaraghatunk. Ehhez késeket is, ha lehet.- kérte udvariasan Remus, mire öt manó azonnal elrohant, majd visszatértek egy-egy tökkel a kezükben, az ötödik pedig tokban hozott négy kést.

-Köszönjük... öhm, mi is a nevetek?- nézett a nagyfülű lényekre Sirius és kínosan elmosolyodott.

-Dinky, Danky, Grumpy, Lolly és Kurky, uraim.- hajoltak meg a házimanók, majd átadták Siriusnak a tököket. Remus éppenhogy el tudta kapni a legfelső tököt, ami már gurult volna le a karjaiból. A sápadt fiú elővette a pálcáját és egy gyors intéssel el is intézte, hogy a tökök maga előtt lebegjenek. A két fiú egész úton nem engedték el egymás kezét- valójában ujjait. Beérve a klubhelyiségbe meglátták Regulust és Lilyt, akinek egy könyv volt a kezében és magyarázott valamit a fiúnak, aki láthatóan élvezte a dolgot.

-Meghoztuk a tököket!- kiáltotta Remus és elengedve Siriust, lerakta őket az asztalra. Regulus azonnal magához vett egyet, így tett Lily is.

-Ezt még megbeszéljük! Hihetetlen, hogy ugyanaz a kedvenc könyvünk!- lelkendezett Lily, majd megviszgálta az ölében lévő zöldséget.

-És hoztunk késeket is!- vigyorodott el Sirius és azokat is az asztalra tette. Az egyik markolata bőrrel volt befedve, így azonnal érte nyúlt és magához vette az eszközt. Elvette az utolsó tököt az asztalról és Remus példáját követve belevágott a tetejébe, majd azt leemelve elkezdte kivarázsolni a belső részeket. Miután ezzel megvolt, maga felé fordította és belemélyesztette a kést. Vágni kezdett, de keze megcsúszott, így a hideg acél egyenesen a tenyerében végezte.

-Siri! Jól vagy?- hallotta meg maga mellől Regulus aggodalmas hangját, a csípő érzés-, mivel egy kis töklé is jutott a sebbe- ellenére magára erőltetett egy mosolyt és bólintott, de öccsét ezzel nem győzte meg. Erre már Lily és Remus is felnéztek. A lány megrökönyödve nézett a már jócskán véres baljára, Remus viszont azonnal a kezeibe vette azt.- Siri, csinálni kéne vele valamit! De úgy gyorsan.

-Hű, Reg, te egy géniusz vagy!- forgatta a szemeit Sirius, majd Remusra nézett, aki pánikkal a szemeiben nézegette a kezét.

-Sirius, Regulusnak igaza van. El kéne látni.- húzta el a száját a vörös és előrehajolt a székében.  Siriusnak már tényleg elege volt abból, hogy mindenki túlreagál egy kicsiny vágást, így kihúzta a karját a sápadt enyhe szorításából. Felemelte a holmiját, de az ahogy tenyeréhez ért, megnyomta a sebet, ezért akaratlanul is felszisszent. Pár csepp vér a tökre hullott, amit gyorsan letörölt, de nem elég gyorsan, hogy barátja ne láthassa meg. A fiú azonnal elvette tőle a kezében lévő tárgyakat és jobbját megfogva a hálótermek felé kezdte húzni.

-Bekötöm. Jövünk, csak öt perc!- kiáltott még vissza a többieknek és felráncigálta Siriust a hálójukba.- Ülj le az ágyra. Nagyon fáj?

-Hát, ment bele egy kis töklé, de semmi bajom sincs, Remy! Ez csak egy kis vágás, túl lehet élni!- tiltakozott, mikor Remus elővette az elsősegély dobozt. A fiú letette mellé az ágyra és megkeresett valami lilás színű löttyöt.- Az meg mi?

-Fertőtlenítő.- válaszolta egyszerűen a sápadt, majd egy kis gézlapra csepegtetett egy keveset és Sirius tenyerére nyomta. A fertőtlenítő csípett, égetett és még büdös is volt, de Sirius rezzenés nélkül tűrte.- Ennek csípnie kéne.

-Csíp is.- vont vállat egyszerűen Sirius és egy szomorkás mosollyal Remusra nézett. A fiú is ráemelte tekintetét és le sem tagadhatta volna, hogy ez mélyen érintette.- Remy, mi a baj?

-Ez az egész! Az, hogy ilyen jól tűröd! Peter zokogott, de még James is bekönnyezett erre, te meg egy kis jelét sem mutatod bármilyen fájdalomnak!- fakadt ki a barátja.

-Volt már rosszabb is.- vigyorodott el keserűen, mire Remus megsemmisülve kezdte bámulni az ágy szélét, majd hirtelen magához húzta Siriust. Gyorsan viszonozta a fiú ölelését és beszívta a csokoládé illatot, ami mindig Remust jelentette. Végül a sápadt húzódott el, hogy beköthesse Sirius kezét, amikor ez kész volt, Remus színpadiasan megpuszilta a kötést és kinyújtotta a kezét. Sirius felpattant, visszakapva az energiáját közel hajolt a fiúhoz, aki fülig pirult.

-Találkozunk lent, Lupin.- suttogta szinte a másik ajkaira, majd egy hirtelen mozdulattal egy gyors puszit lehelt Remus arcára és már szaladt is le a csigalépcsőn, mintha semmi sem történt volna.

-Mármint a klubhelyiségben vagy a pokolban, Black?- kiabált utána a fiú és egypillanattal később már hallani lehetett a siető lépteit, ahogy lefele szaladt a lépcsőn, annak reményében, hogy utolérje az jóval előtte járó barátját.

□□□
Nem mondom, hogy egy részére is büszke lennék, de ez van.😅
A legutolsó párbeszéd tetszik és ennyi! Ne öljetek meg, ez igazán nem lett jó. Valahogy nem találtam meg Sirius jellemét ebben a szituációban. Jamiehez már hozzászoktam és ez most kicsit nehezebb is volt.
Bocsánat, de ennyit telik tőlem most.