Rövid információ: sokat késtem, de sajnos erre időközönként lehet számítani. Illetve kaptam egy díjat, amit majd pár nap múlva (remélhetőleg tényleg) kirakok :)

"Halála után lányai és felesége Japánban maradtak."
Csattanás.
Szétszóródó papírok.
Gyors léptek.
Kirohanok a szobából.

"Ryu-chan,
Remélem, minden rendben veled és a munkád is jól megy. Van valami újdonság, mióta eljöttem?
Körülbelül egy hete kezdődött meg a tanítás. A professzorok segítőkészek, diáktársaim már kevésbé. Egy nagyon beszédes brit fiúval barátkoztam csak össze.
Azt mondják, le kell tennem jövőre egy vizsgát, amiben számot adok arról, mit tanultam eddig. Elég nehéz lesz úgy, hogy nem ismerem a Roxfort követelményeit, de ez még a jövő zenéje.
Itt seprűn és thesztrálokon közlekednek és meglepődnek a taláromon. Már tűrhetően beszélek angolul is.
Tudom, hogy elfoglalt vagy, de adj hírt magadról.
Szeretlek:
Miyako

U.i.: ezzel a bagollyal küldd a választ.
U.u.i.: a húgodnak mondd meg, hogy még ráér a koszorúslány-ruhával.
U.u.u.i.: te tudsz arról, hogy nekem van lánytestvérem?"

"Anya,
Hogy tetszik London? Számomra Anglia kissé szeszélyes.
Ma találtam egy aktát apáról itt, a Roxfortban. Érdekes dolgokat írnak, így lemásoltam neked és elküldöm.
Remélem, néhány dolgot meg tudsz magyarázni nekem.
Várom válaszod:
Miyako"

Sárgás szag.
Baglyok huhogása.
Világosbarna, okos szemű madárra kötöm az egyik levelet.
Átrepül az óceánon.
Hollófekete bagoly anyámhoz megy.
- Capitulatus!
Repülő pálca.
- Stupor!
Sötétség.

"Menj vissza Japánba!"
Bordó tinta.
Dőlt, egymásba folyódó betűk.
"Nem tartozol ide."
Smaragdzöld.
"Muglikkal nem házasodunk"
Fekete.
Színes fecnik.
Engem innen senki nem üldöz el.