- Eljegyzési gyűrű? Férjnél vagy, hülye kérdés, menyasszony vagy? Istenem, mondd, hogy nem a naponta ötször edzőterembe járó típus, mert akkor inkább menekülök. Tudod, szemüveges vagyok és kocka, és ha egy kósza feltételezés miatt meglendül a karja, kidőlök.
Elnevetem magam.
- Nem jár edzőterembe. Ő inkább az a...kutató típus. Asztrofizikus. Mugli. És ő is határozottan kocka.
- Mugli sráccal jársz? És tudja, hogy...érted, bármikor elvarázsolhatod, meg ilyesmi?
Trollszerű léptek.
Sárga illat.
Elfintorodom.
Recésszürke nevetés.
- Dylan, nem világosítottad fel a csajt? Picim, mi nem járunk muglikkal. Mi szórakozunk rajtuk. És velük, ha jó arcok.
- Ti nem. Én viszont igen.
- Angyalom, ez nem így megy. Vagy közénk tartozol...vagy akár már most pakolhatsz.
- Nem üldözhettek el innen.
- Ó dehogynem, bogaram. Addig cseszünk ki veled, míg sírva menekülsz.
- Nem félek tőletek.
- Drágám, akkor jegyezd meg: Theo Azzurri, mostantól az ellenséged.
Kitör belőlem a nevetés.
Újra.
Akár egy komédia.
Picim, angyalom, bogaram...
Eltúlzott szóvirágok.
Összeszűkülő szemek.
Fekete.
Gonosz.
Sziszegés.
Magasságos szellemek.
Mi a franc baja van ennek a gyereknek?
Közvetlenül az arcom előtt van.
James szótlan.
Túl közel.
Túl sok.
Túl gonosz.
Csattanás.
Fájdalom.
A tenyeremben.
Vöröslő folt.
Az ő arcán.
Megütöttem.
Tejfehér csend.
- Tizenöt pontot levonok a Hollóháttól.
Éles.
McGalagony.
- Illetve büntetőmunkára ítélem, Miss Taylor. A Roxfortban nem alkalmazunk fizikai erőszakot. Ha ez a testvériskolánkban másképp lenne, amit erősen kétlek, szokjon hozzá. Várom Önt ma este nyolckor a szobámban.
- Tanárnő, Theo fenyegette Miyakot.
James.
Azzurri elhúzza a torka előtt az ujját.
Te is halott varázsló vagy.
- Fenyegette Miss Taylort, Mr Azzurri?
- Tanárnő, Dylan félreértette...
- Fenyegette? Miss Zhen, ön hallott valamit a beszélgetésből?
Angela Zhen, a mellettünk ülő lány. Világoslila szemek. Mályvaszínű, félénk hang.
- A sárvérű elfogult!
- Harminc pont a Mardekártól. Jelentkezzen Piton professzornál büntetőmunkára. Nekem nincs időm a maga aranyvérű bolondságaira. Kíváncsi lennék, mit szólna az anyja, ha megtudná mi a véleménye a kicsi fiának a mugliszármazásúakról.
Azzurri arca falfehér.
- Tanárnő, kérem, csak az anyámnak ne szóljon...
Halvány mosoly.
- Akkor menjen!

Kopogás.
Hangtalan ajtónyitás.
Világosbarna szoba.
Napsütötte.
Nagy ablakok.
Kis bútorok.
Szigorú rendezettség.
Egy üres pergamen az íróasztalon.
- Miss Taylor? Ha befejezte a nézelődést, segíthetne rendet rakni az akták között.
Kinyit egy fiókot.
Poros, régi pergamenek.
Kiemeli az összeset.
- Rakja betűrendbe és válogassa szét, melyik akta melyik házhoz tartozik. Ha végzett, tegye vissza.
Bólintok.
Egy emberhez négy pergamen.
Az első a születési adatok.
A második a tanulmányok.
A harmadik a roxforti eredmények, büntetések.
A negyedik a Roxfort utáni életük.
Tizenháromezer-nyolcszázharmincnégy akta.
Lassan válogatom.
102.
Jacob Taylor. Griffendél.
Taylor.
A negyedik oldalra lapozom.
"Jacob Taylor, miután elvégezte az aurorképzőt, a londoni minisztériumban kezdett el dolgozni. Feleségül vette Keiko Harukit, a japán pálcakészítő-mestert és kiköltöztek Tokióba. A 6589.bűneset során meggyilkolták. Halála után lányai és felesége Japánban maradtak."
Az apám.