Tanuljunk angolul.
Könyv az ágyamon.
Besurranó napfény.
Üres szoba.
Mindenki menekül előlem.

Macskás, szigorú szemek.
Szoros konty.
Idősebb nő.
Semmit nem értek az órájából.
Kattogó óra.
Kilencven perc telik el így.

Egy hét.
Egy hetet kaptam, hogy tanuljak meg angolul, mivel nem tudok aktívan részt venni az iskola életében.
Ezt mondta Minerva McGalagony, a macskás szemű professzor, Dumbledore fordításában.

Hatszáznégyezer-nyolcszáz másodperc.
Tízezer-nyolcvan perc.
Százhatvannyolc óra.
Hét nap.
Egy hét.
Csend.

*Egy héttel később*

- Szia, leülhetek?
Gesztenyebarna hang.
- A nevem James. James Dylan. Hetedéves vagyok. És Hollóhátas. Te tudom, hogy ki vagy, mindenki tudja. Miyako Taylor, a kimondhatatlan nevű japán testvériskolánkból. És nem mellesleg hatodéves hollóhátas. Nálatok is voltak RBF-vizsgák? Miért rózsaszín a talárod? Azt mondják, hogy a tanévnyitón még szürke volt. Az is egy mágikus tárgy? És a gyűrűd?...
Ti.
Magasságos.
Szellemek.
A fiú leállíthatatlanul hadar.
Sötét pillantások mindenfelől.
Suhogó talárok.
Összehajoló fejek.
Pletykák.
- Téged...nem zavarnak a többiek?
- Már miért zavarnának? Engem nem érdekel, mit gondolnak és téged sem kellene. Szóval? Válaszolsz a kérdéseimre? Igen, néha sokat beszélek, de remélem nem baj. Jó társaság tudok lenni.
Szeretsz kviddicsezni?...
Hátradőlök.
Dumbledore-ra pillantok.
Mosolyog.
Az ő műve.
- Nem tudom, mik azok az RBF-vizsgák. A talárom színe az iskolai teljesítményemtől függ. Rózsaszín a tanév elején. Aranyszínű, ha kitűnő vagyok. És fehér, ha súlyos vétséget követtem el. A gyűrű eljegyzési. Imádom a kviddicset. És nyugodtan beszélj.