Sebes a zsákba halmozta az elszórt üvegeket. Andor az egyik tölgyfának vetette a hátát és kérdőn figyelte a fiú heves mozdulatait. Sebes tudta, hogy mit akart kérdezni Andor, de szándékosan nem adott neki lehetőséget rá. Már így is zavarta, hogy az ő gondolatai is folyton Hanga körül táncoltak. Végül feladta a küzdelmet és ledobva a zsákot az avarra megadóan belenézett Andor égszínkék szemeibe, de ő nem kérdezett semmit. Elfojtott egy mosolyt és felkapva a két zsákot egyszerűen megindult az autók felé.

Megadóan követte és közben átkozta magát.

– Hanga csak megemlítette tegnap, hogy már egy hete kerülöd.

– Nem találkoztunk, elkerültük egymást... miért is számít ez kerülésnek? – túlságosan dühösen tette fel a kérdést és máris szidta önmagát. Tényleg nem értette mi ütött belé. Beletúrt a hajába és miután megtorpantak a fahéjszínű Trabant előtt megadóan huppant az anyósülésre.

Andor lógva hagyta Sebes költői kérdését, de belül jót szórakozott a fiú elkeseredett ábrázatán. Feljebb tekerte a recsegő rádió hangerejét és miután a palackokat a szemetesbe vágták, zsebre tett kezekkel várta be Sebest.

– Figyelj nem tudom mi van köztetek, de szerintem nem éri meg ennyit rágódni miatta.

Sebes felkapta a fejét, göndör fürtök kókadtak a szemei elé.

– Érted pont ez a baj. Semmi sincs közöttünk. Úgy kerüljük egymást, mint kettő idióta gyerek!

– Te kerülöd őt, Hanga szívesen találkozott volna veled, de te minden programot lemondtál valami szar indokkal! – vádlón húzta el a száját.

– De itt van ez a Mendel gyerek – súgta halkan, mintha még magának is csak most merné bevallani, hogy féltékeny volt rá.

– Mendel meleg.

– Mi van? – Sebesből hirtelen tört ki a kérdés. Nem akarta bevallani, de hatalmas megkönnyebbülés áradt szét benne. Elrejtette a vigyorát és belerúgva az egyik kavicsba kifújta a bent tartogatott levegőt, mintha mázsás súlyok gördültek volna le válláról. Ő pedig felszabadult, akár egy kósza porszem.

– Egyik nap mondta. Szóval miatta nem kell aggódnod.

Andor megpörgette a kulcsot az ujjai körül és egy suta intés mellett pattant az autójába, tudta, hogy Sebes ezúttal nem búskomoran fog elbújni a szobájába, hanem felkeresi Hangát. Legalábbis reménykedett abban, hogy ez fog történni.

. . .

Hanga elterült Tekla mellett a kertjükben. Szemeivel felfalta a cseresznyefa tetején himbálózó utolsó vérvörös szemet, félfüllel még hallotta, hogy Tekla valami afférjáról magyarázott. Ő tényleg nem értette, hogy honnan szedte össze ezeket a fiúkat. Tölgyeskerten alig találkozott velük egyidős sráccal, aki igazán jóképű lett volna. Mélyen talán mindig is irigyelte Teklát, ő talán megegyezett Dodival, égett benne a vágy a kalandok iránt, nem félt attól, hogy mit gondolnak róla mások és nyíltan beszélt a szexről.

Sóhajtva dörzsölte meg a homlokát és tekintetét a cseresznyéről visszavezette Teklára. A lány visszapillantott rá és megejtve egy mosolyt kisöpört egy tincset Hanga arcából. Talán mélyen mindketten irigyelték a másikat, Tekla szerette Hangának ezt a szende és ártatlan oldalát, szerette benne, hogy kedves volt és empatikus, egy biztos pont az ő hadakozó életében. Hanga sose volt erős a haragtartásban, megbocsátott az embereknek, mégha hatalmas bűnt is követtek el. Valamiért felszárnyalt benne a sajnálat, nem bírta, ha másokat szenvedni látott. Mégis volt benne egy harcias én, gyakran rejtegette, de igen nagyszájú és bunkóvá is tudott válni.

Míg én csak abban vagyok jó, hogy mindent tönkre vágjak az életemben. Sóhajtva hunyta le a szemeit.

– Nem akarsz egy csajos estét vágni? Csak mi, semmi fiú, semmi bonyodalom. Kezdek begolyózni ettől az egésztől. Ki szeretném engedni a gőzt, de nem megy. Lefekszem egy csomó emberrel, ez régen segített most meg... mintha már ez sem jönne be! Folyton veszekszem Izoldával és ez a fránya hallucináció se segít! – hadarta az eget kémlelve. Égette a szemeit a világosság, de ez az irritáció legalább annyival szolgált, hogy tudta, hogy életben van még.

– Hallucináció? – Hanga meg akart szabadulni ettől a hülye naplótól és a gondolatoktól, de nem ment neki!

Tekla felnyögve tornázta fel magát. – Hülyének fogsz nézni, de mostanában néha csak nézem a sötétséget és úgy látom a dolgokat mintha fényes nappal lenne! És úgy érzem, mintha elvesznék ebben a dologban, hogy senki se lát! – kelletlenül nézett Hangára, de ő addigra már talpon volt és idegesen rágcsálta a körmeit. Vörös haját egy lófarokba fogta.

– Én is látok dolgokat. Andor is, és Mendel pedig hall valami halandzsát. Nem tudom mi lehet ez! – kétségbeesetten rázta a fejét. – És megtaláltam Dodi naplóját, ugyanezekről ír benne. Mintha lenne itt valami több, amit először talán észre se vesz az ember! Egyenesen megőrülök tőle, folyton ezen kattogok!

Fáradtan dőlt el újból a puhára nyírt fűszálak között.

– Király, mind meghalunk. Egymás után fogjuk levetni magunkat a diófáról!

Hanga kimerülten felnevetett, de mindez addig tartott, míg a mamája meg nem jelent a teraszon.

– Vendéged érkezett! – Egy gyengére sikeredett kacsintás mellett lépett odébb és egy apró mosolyt küldött a megjelenő Sebesnek.

– Ezt nem hiszem el! – motyogta tehetetlenül, de Tekla vigyorogva bökte oldalba.

– Nos jó mulatást, toljuk azt a csajos programot! – susogta titokzatosan, majd egy puszival elköszönve Sebestől ugrálva hagyta el a kertet.

Egy pillanat volt az egész, az egyikben Tekla még mellette hevert a másikban pedig már üresen tátongott a kert és csupán az összenyomódott fűszálak rikoltották, hogy egykoron volt itt valaki. Átkozta a lányt, hogy kettesben hagyta Sebessel, de a másik fele pontosan erre vágyott már hetek óta.

Ülésbe tornázta magát, majd lesöpörve magáról a koszt egy gyenge mosollyal várta, hogy válasszal szolgáljon Sebes.

A fiú percekig csak figyelte Hangát. Gömbölyű arcát, a virító szeplőket és a telt, duzzadt cseresznyepiros ajkakat. Megköszörülte a torkát és lassú léptekkel közelítette meg a lányt.

Még sosem érzett ilyet. Sose érezte azt, hogy egy lány ennyire vonzotta volna. Volt dolga lányokkal, nem is eggyel, de Hangával minden más értelmet nyert. Tőle nem csak egy éjszakát szeretett volna, igazából azzal se volt tisztában, hogy mit szeretett volna.

Pedig ő mindig tudta mit akart, meg voltak a céljai, terveket szőtt hogyan érhette volna el őket és most mégis tehetetlen volt. Itt állt vele szemben és még a szavakat sem találta, csak figyelte őt. Meg akarta örökíteni, viszont látni ezt az arcot egy fényképen. Csak ennyit akarok! Mintha most először el akart volna szakadni attól, ami ő volt és elindulni egy furcsa, kitaposatlan ösvényen. Megrémisztette a tudat, hiszen ez pontosan olyan tett lett volna kívülről nézve, amit tőle már megszokhattak, de mélyen legbelül ez mégis egy új oldala volt. Az, ami még számára is ismeretlen volt.

Végignézett a lányon, egy egyszerű fehér trikó és egy rendkívül rövid, vérvörös szoknya fedte a testét, ez mégis annyira hangás volt. Alig ismerte, de azt már most tudta, hogy a lány öltözködése valahogy felfedte az igazi énjét. Tett egy tétova lépést felé és megejtett egy mosolyt.

– Szia! – hangja teljesen berekedt. Szent ég, ne már! Érezte, hogy a kellemetlen forróság lassan elárasztotta az egész arcát.

– Szia! Hát te? – Lelkesen pattant fel a helyéről.

– Andor állítása szerint egész héten kerültelek – csak úgy kiszöktek belőle a szavak.

– És nem ezt csináltad?

– Nem. – Sebes lomha léptekkel közelítette meg. Ujjai reszkettek a zsebében, de ő továbbra is tartotta a laza maszkot. Egyik tenyerét előkaparva megérintette azt a szeplőktől terhes arcot, Hanga levegőrét kapott, de mielőtt még elveszhettek volna egymás tekintetében a lány hátrébb lépett. – Csak sok dolgom volt.

– Értem. – zavartan a füle mögé tűrt egy tincset.

– Gondoltam tisztázom a helyzetet – zavartan köhintett egyet. – És mondjuk lenne kedved egy kicsit kocsikázni?

Végül a dörmögő Mercedes ülései között kötöttek ki, a rádióból halkan duruzsolt valami kellemesen retro zene, Sebes a kormányon dobolt az ujjaival, míg szemeivel falta a szerpentinutak kusza kanyarulatait. Imádta őket, a hatalmas fák lomjainak takarásából pedig egyre csak hosszabb és hosszabb utak tülekedtek elő. Sebes vetett egy óvatos pillantást a lányra.

– Nem is mondtad, van testvéred – Hanga megtörte a kínos csendet és kíváncsian lesett Sebestyén villámló szemeibe. A kazetta váltott, és még Hanga is felismerte Louis Armstrong karcos hangját.

– Nem kérdezted – vetett egy vigyort, mire Hanga csak a szemeit forgatta. –, de igen van egy bátyám. Ákosnak hívják és Szegeden él a barátnőjével, egy jól menő üzletet vezet. Pont most kérte meg a lány kezét, szóval valószínűleg nemsokára esküvőre leszek hivatott. – Keserűen felnevetett. Nem bírta elképzelni, hogy Ákos lehetett akkora barom és megkérte Barbi kezét. – Neked, ha jól tudom nincs tesód, ugye?

Hanga összeszorította az ajkait. – Örökbefogadtak. – Sebes hallgatott, nem tudta, hogyan kellene reagálnia, de Hanga megmentette a helyzetet. – Ami nem nagy dolog, igazából nem is érdekel kik az igazi szüleim, és nem is értem azt a sok filmet, ahol az örökbefogadott gyerek az igazi szüleiket keresik. Mármint én imádom a szüleimet, és nekem ők az igaziak!

Hanga egy pillanat alatt megnémult, mikor eljutott az agyáig, hogy éppen megnyílt Sebes előtt. Ismerkedtek egymással. És ez a tudat lángra pezsdítette, még többet akart róla megtudni.

Órákon át kocsikáztak a meredek szerpentinutakon, de egy pillanatra se unták meg, sőt még többet akartak. De miután a benzin lassan fogyatkozott az autóból, muszáj volt visszavonulót fújni. A közeli benzinkútnál álltak meg. Hanga a metálszürke kocsinak dőlve figyelte Sebes mozdulatait.

Fel sem bírta fogni, mennyire tetszett neki a fiú. Nem volt elég, hogy így nézett ki, de még a személyisége is megbolondította. Az ajkaiba harapva pislantott Sebes telt ajkaira, ujjaival hevesen kínozta őket. Hanga már ismerte ezt az apró mozdulatsort. Folyton az ajkaival babrált, talán így próbálta valamelyest féken tartani magát. Hanga gondolkodás nélkül lépett egyet és a csuklóját megfogva kényszerítette Sebest, hogy hagyja abba a cselekedetét.

– Bocsi, csak úgy ösztönszerűen jön.

Hanga oldalra döntötte a fejét és elmosolyodott, valahogy a fiú közelében nem bírta abbahagyni a mosolygást.

– Észrevettem.

Miután megtöltötték benzinnel a tankot a hangulat valahogyan feszélyezetté vált. Sebes kényszeredetten szorította a kormányt és amint áthajtottak az üdvözlő tábla mellett Hanga nem bírta tovább, lehunyta a szemeit. Dübörgött a szíve a mellkasában, egyenesen ki akart onnan törni, és Hanga tudta, hogy mind ez Sebes miatt történt.

A fiú leparkolt a kékre festett ajtók előtt, hatalmasat nyelve nézett Hangára de máris megbánta, mivel érezte, hogy a vére egyenesen forrni kezdett. Fáradtan birizgálta az ajkait és csak akkor kapta fel a fejét mikor Hanga megemberelve magát belenézett a szemeibe. Meleg, nugátszínű íriszek pillantottak rá vissza. Hosszú, göndör pillák mögött csücsültek. Mindketten kiszálltak az autóból, a friss levegő valamelyest kiszellőztette Sebes gondolatait, de végül elvetett mindent. Hevesen ragadta meg a lány csuklóját és magához rántva azonnal megérezte röpke zihálását. Vajon ő is érezte ezt a mérhetetlenül fojtogató vágyat?

Egyenesen belesajdultak a porcikái. Ujjaival leheletkönnyű simítást ejtett meg szeplős arcán, a lány ajkai elváltak egymástól, forró levegő tört elő belőle. Másik tenyerét pedig lomhán simította Hanga derekára, forró bőre egyenesen égette az övét, de semmi pénzért sem eresztette volna el. Minden olyan lassan történt, Sebes rettegett attól, hogy a lány megijed és elszakad tőle, de pontosan látta azt a tajtékzó vágyat a szemeiben. A vékony anyag alá nyúlt. Puha bőre megemésztette Sebest és már csak arra kapta fel a fejét, hogy mohón szorította magához a leheletfinom testet és az ajkaira bukva kiszívta belőle a forróságot.

Hanga egyenesen beleájult Sebes karjaiba. Tüzesen vezette tenyerét az arcára és máris elmerült a puha fürtök fogságába. Elernyedt, úgy érezte magát, mint egy szikkadt növény a sivatagon, melyet először érint meg az éltető eső. Magára sem ismert. Norbival sosem érezte ezt, nem érezte az alhasában lüktető vágyat, a fájón sajgó bőrét, hogy a fiú egyenesen megbénította volna a testét.

Elmerült az ajkai között, szenvedély lobogott kettejük között és Sebes érintése fellobbantotta azokat az érzékszerveit, melyekről már egészen megfeledkezett. Pihegve vált el az ajkaitól, de tenyereit nem bírta lehámozni fiú tarkórjáról.

Sebes ajkai csillámlottak, a fiú egy utolsó, édes csókot hagyott Hanga ajkain. Őrülten vert a szíve, sokszor volt dolga lánnyal, de ilyen csókot még senkitől sem kapott. Tenyerét kihúzta trikója alól és egy mosollyal ébresztette fel Hangát a révületéből. Kábán meredt Sebesre, arcát vörös rózsaszirmok lepték be. Égett a vágytól, de nem akarta átlépni a lány köré vetett falat. Várt.

Kikotort egy tincset az arcából. Nem bírt betelni a csókjaival. Az utolsó volt az összes. Hanga kuncogva tolta el magát tőle, az élet visszaköltözött belé, és mikor Sebes újból bele akart merülni, csak kihúzódott a karjai közül és szégyenlősen az ajkaiba harapott.

Felnőtt nő volt, de valahogy sose szokott bele az intimitásba. Lángoltak a tagjai, de érezte, hogy nem kívánhat hirtelen túl sokat.

– Majd találkozunk... valamikor – hangja megtépázódott a vágytól. Sebes hitetlenül felnevetve közelítette meg.

– Most komolyan így itt hagysz?

Hanga bólintani akart, de a fiú ajkai valahogy olyan hívogatóak voltak, hogy semmi sem bírta visszatartani. Sebes karjaiba vetette magát.

– Tubicáim!

Túlságosan ismerős volt ez a hang. Sebes nem akart a megszólítással foglalkozni, de Hanga erőtlenül lépett hátrébb és vörösödve fordult meg. Tincsei ziláltak voltak, míg apró szoknyája még inkább feljebb csúszott, Sebes hatalmasat nyelve nézett inkább a közelgő Almási nénire.

– Sajnálom, nem akartalak megzavarni, drágám! De édesanyád pont az előbb hívott. Péter tartja, de siess, mert nagyon türelmetlen! – Kuncogva cirógatta meg kipirult bőrét. – És te Sebestyén? Szeretnél bejönni?

– Ideje indulnom – nyögte ki rekedtesen. Hanga elnevette magát.

– Ugyan ne bolondozz már!

– Tényleg, köszönöm a meghívást. És Hanga majd találkozunk. Valamikor. – Szándékosa ismételte meg Hanga szavait, de végül engedett az eszének és elhajtott. De órákkal később sem bírt megszabadulni a gondolatoktól.

Hanga egy rövid beszélgetés után fáradtan dőlt el a kanapén. Kontaktlencséjében már kiszáradtak a szemei, de nem volt ereje kiszenvedni őket.

– Ezekben a Karnovszky fiúkban van valami! Folyton elcsábítják az Almási lányokat! – Papája zsörtölődve pödörgette a bajuszát.

– Azoknak a szemeknek senki sem tud ellenállni. Bevallom, őszintén ez a Sebestyén az eddigi legjóképűbb Karnovszky!

– Mama! – Hanga nem bírta tovább hallgatni, de azért szórakoztatta az egész kialakult szituáció.

Terézia mosolyogva hagyott egy csókot unokájának a homlokán, vörös tincseibe markolva véste emlékezetébe újból és újból ezt az arcot.

Akárcsak Dodi!

De gyorsan elhessegette a gondolatot és megcirógatva a bőrét hagyta, hogy a lány nevetve elmerüljön az emlékeiben.

Hanga az ajkaiba harapva szorította magához a díszpárnát, megpróbált nem Sebes csókjára gondolni, de a fiú elvette az eszét. Nem ezért költözött ide, nem akart belebonyolódni egy szerelmi afférba, önmagára szeretett volna koncentrálni, de az élete talán még inkább összegabalyodott az itt töltött idő alatt.

Vajon jobb lett volna, ha egyszerűen jelentkeztem volna egy random egyetemre? Már több százszor végigjátszotta ezt a darabot és ugyanott kötött ki. Válasz nélkül tengődve a szobájában. A tanárai nem hagyták békében, folyamatosan zaklatták a jelentkezéssel. Az ő szavaikat idézve: „Egy ilyen elme, mint te Hanga, nem veszhet kárba!". De akármennyire is hízelgő volt minden egyes szavuk ő nem érezte azt, hogy bármit is hivatásaként tudott volna művelni.

Olyan fiatal volt még! Hogyan dönthetett volna? Fel se fogta, hogy a többiek, hogyan dönthették el 18 és 19 évesen, hogy mit akarnak az életükkel kezdeni. Viszont az édesanyja mindenben támogatta, ha ő úgy döntött, hogy halaszt, akkor minden bizonnyal az a legjobb döntés számára. És végül itt kötött ki.

Az élete fenekestől felfordult és ez a fránya érzés sem hagyta békén, ami egyenesen szétfeszítette belülről.

Leejtette a karját és hagyta, hogy a nyitott terasz ajtóból beszökő szellő valamelyest enyhítse a tagjaiban izzó vérét, de nem bírt megfeledkezni a fiú csókmarta ajkairól. Ott derengtek az elméjében a képek és még az sem segített a helyzetén, hogy a gyomrában valami kellemes feszítést érzett.

Elvesztél.

. . .

Ujjaival felszántotta göndör fürtjeit, még szemeivel felmérte az előtte húzódó hatalmas rezidenciát. Átlépve a kapukon Morzsa csaholva ugrálta körbe. Sebes ujjai belevesztek a vizsla bundájába és mosolyogva hagyta, hogy hatalmas, nedves nyelvével egy nyálcsíkot hagyjon a vádliján.

Kamilla a teraszon ácsorgott. Mellkasa előtt összefont karokkal figyelte unokaöccsét és az arcán szétterülő boldog mosolyt. Morzsa hevesen nyalogatta a fiú egyre sötétedő bőrét, míg hatalmas szemekkel figyelte a fürge ujjakat melyek felszántották a kutyus bundáját. Kamilla ritkán látta Sebes ajkain ezt a mosolyt és máris érezte, hogy valami különleges történt a fiúval. Szerette volna megadni neki a kellő távolságot, de egyenesen izzott benne az elfojtott pszichológusi énje.

Gergő amint kilépett a teraszra megpillantotta a feleségét, és Sebestyént, aki nevetve játszott a felnőtt vizslával. Kamilla szeretetteljesen simult az egyik oszlophoz, és az ajkait rágcsálva figyelte a fiút. Gergő ismerte ezt a tekintetet. Már az egyetemi évei alatt is kísértette a nő túlbuzgó gondoskodása. Az asztalra helyezte a hűs limonádét, majd megindult felesége felé.

Sebes ebből semmit sem vett észre, figyelmét lekötötte az előtte hasaló kutya míg emlékeiben felrémlett az alig félórája elcsattant heves csók. Viszont mindez csak addig tartott míg felemelve a szemeit bele nem ütközött Gergő és Kamilla bensőséges csókjába. Ritkán látta őket kibontakozni.

Gergő ugyanolyan óvatosan szorongatta a nő arcát, mint, ahogy az édesapja az édesanyjáét. Viszont sose gondolt bele, hogy a szülei között valahogy hiányzott a romantika. Apja ridegsége mintha a kapcsolatukra is rátelepedett volna. Pedig biztos volt ő abban a szerelemben, hitt benne. De Gergő porrá zúzta az utolsó reményét is az apjával kapcsolatban.

Sóhajtva eresztette el Morzsát és zsebre tett kézzel közelítette meg a teraszt.

– Mi jót csináltál ma? – Kamilla kilábalva Gergő csókjából azonnal megközelítette a fiút. – Persze nem kell válaszolnod, ha nem akarsz.

Sebes megrázta a fejét, majd vetett egy gúnyos pillantást a nőre. Meg se kottyant már neki.

– Kicsit vezettem.

– Vezettél? Mégis merre... és kivel? – Kamilla kíváncsian követte Sebest, de mikor a fiú megtorpant a lépcső közepén, a nő érezte, hogy talán túlságosan megörült annak a felhőtlen mosolynak. A fiú arcán újból a jól ismert fáradt grimasz ült. – Jó téged boldognak látni, ennyi az egész.

– Nem is vagyok boldog! – Sebes nyöszörögve fordult meg.

– Nem tudod letagadni! Rád van írva!

– Kamilla kérlek hagyj már békén!

Kamilla hangosan felnevetett és oldalra döntve a fejét összeszorította a bensőjét a fájdalom. Hiányzott neki ez az érzés. Mindig is szeretett volna gyermeket, de a természet valahogyan nem ezt gondolta ki neki. Képtelen volt kihordani egyet, és mikor a szemébe köpte mindezt az orvos valami eltörött benne. Gergő mindenben támogatta és ugyan ott volt az örökbe fogadás lehetősége, valami mégis elszakad ilyenkor az emberben.

Kamilla látta, hogyan nőnek fel Endre és Júlia gyermekei és gyűlölte nézni, hogy Endre mit tett velük. Mennyivel jobb szülei lettünk volna mi! De sosem árulta el önmagát, mégis akárhányszor pillantott Ákosra vagy Sebestyénre úgy érezte, hogy részben a fiúk az ő gyermekei is.

– Ne is foglalkozz vele! – Gergő dörmögve vonta magához. A nő elmosolyodott.

– Egyértelműen szerelmes, legalábbis lány van a dologban! Láttad azt a mosolyt? Sebes eleve nem az a mosolygos fajta fiú! – Kamilla megpördült a férfi karjaiban, felfűzte sajátját Gergő tarkója köré és magához vonta. – Szerintem Hanga csavarta el a fejét. Az az Almási lány.

– Ónodi. Mária már Ónodi, nem Almási. – Gergő eleresztette Kamillát. – És mit gondolsz róla? Pszichológusi szemed mit lát?

– Egyértelműen kölcsönös a vonzalom, de szerintem Hanga még magában sem biztos, nem, hogy egy komoly kapcsolatra adja a fejét. Minden olyan kiismerhetetlen, nincsenek szilárd elképzelései, mintha csak sodródna, de még a sodródás gondolatától is megrettenne – súgta halkan majd vetett egy pillantást Gergőre. Ő is pontosan ugyanilyen volt, csak úgy lézengett, Kamilla húzta ki a gödörből. – Talán Sebes képes segíteni a lányon, de attól félek, hogy ennek az egésznek nem lesz kellemes végkimenetele. Az ilyen eltökélt lányok először szeretnék önmagukat rendbe kapni és csak utána kapcsolatot építeni.

Gergő merengve bólintott, majd felvezetve a szemeit a lépcsőn, halkan felsóhajtott.

Sebes pedig mindent hallott. A falhoz simulva szívta magába a levegőt, észrevétlenül rándult össze a gyomra. Ő még nem vallotta be magának sem, de Hanga valami olyan részét mozgatta meg, aminek létezéséről még csak nem is tudott. És ez megrémisztette, mégsem akarta mindezt kukába vágni, amiatt mert megijedt az érzelmeitől.

Kamilla szavai nem voltak kőbe vésve, Sebes arcáról a mosoly mégis lassanként leolvadt és sóhajtva terült el a szőnyegén. A tenyereibe temette az arcát. És tudta, hogy ezt a harcot elvesztette. Már késő volt.

Elvesztél.