Miután elhagytuk a könyvtárat, Linda és Vivi elváltak tőlünk, mondván, hogy dolguk van. Szokás szerint egyedül maradtunk Timmel, mivel Éjfél perceken át magyarázta, hogy találkozója van, és Amethyst is úgy döntött, kicsit elmegy kóborolni. Így végül ketten, bár kisebb félelemmel, hogy valaki meglát minket, de sétáltunk a lehető leghosszabb úton, amerre Tim terelt el. Mikor megkérdőjeleztem, hogy miért pont a legtöbb időt igénylő útvonalat választotta, csak a tarkóját vakargatta, és tőle távolabb eső vállamat magához húzva haladt mellettem.
-És most? - néztem fel égkék szemeire - mit kéne csinálnom?
-Nos, ami azt illeti, lehet a legjobb az lenne, ha Elizabethet nem feltűnően, de elkezdenéd kikérdezni Gretaról. Semmit se tudunk szinte róla, és ő az, aki a legjobban ismerheti, és biztos, hogy mellettünk áll. Illetve Fripp... ő a kettes számú jelölt ilyen téren - mondta, miközben nekem remény csillant a szememben, de ez a hatásszünetig tartott - viszont nem tudom, mennyire akarna Fripp beszélni, Elizabethel pedig vigyázni kell, hogy ne törjük darabokra a lelkét, szegény így is elég stresszes most. Legyél ott mellette, mert kellesz neki, rendben? - kérte, mire egy aprót bólintottam.
-Gondolod, hogy Greta is benne van ebben?
-Nem is kicsit. Lily, idefigyelj - fordult az én irányomba, majd vállaimnál fogva maga felé forgatott - semmi, de semmiképpen se legyél egyedül sose. Most, hogy tudjuk, bármikor lecsaphatnak, legalább egy valaki legyen melletted. Akár még Éjfél is. De ne. Legyél. Egyedül. Amikor tudok, itt leszek, de ez nem mehet örökké. Kérlek, csak had maradjak nyugodt - nézett mélyen szemeimbe.
-Persze.. megteszem.. - feleltem kicsit kínosan, miközben sóhajtva oldalra pillantottam. Tim a mozdulatsoromra reagálva összeráncolta a szemöldökét, és visszafordította a fejem.
-Minden okés? - fürkészte arcomat. Hogy őszinte legyek, én se tudtam teljesen eldönteni, szóval inkább csak teljes erővel Timhez csapódtam, és olyan erővel szorítottam, hogy csoda, ha levegő maradt benne.
Nem tudtam egyértelműen és érthetően válaszolni arra, hogy mi a baj. Mondanám, hogy az esetleges halálom, de az egyátalán nem érintett meg. Egy furcsa, és megmagyarázhatatlan érzés kavargott bennem. Elveszettnek éreztem magam, és üresnek. Rettentő üresnek. Mintha senki se lenne mellettem, pedig tudtam, hogy ez nincs így. Tim mellettem sétált, és úgy szorította a kezem, mintha ezzel mindentől meg tudna védeni. Valahol a világban ott sétált Vivi, aki úgyszint bármikor mellettem termett Éjféllel együtt, nem is beszélve Elizabethről. Normális esetben pedig ide tartoznának Alexék is, viszont ezt most hanyagolnom kellett, mert jelen esetben nem éppen az én oldalamon harcoltak, vagy ha mégis, nem ugyanabban a csatában.

*

Ballagtunk egy jó ideig, viszont egész hamar kirajzolódott a kis házikó ajtaja.
-Én azthiszem, beszélek Frippel - emeltem tekintetem a nalam egy fejjel magasabb fiúcskára.
-Felkísérjelek? - kérdezte, én viszont csak mosolyogtam.
-Innen megoldom, köszi - öleltem át. Ennél többet nem mertem, mert éreztem Elizabeth tekintetét az ablakból. Ez egészen addig tartott, még el nem indultam Fripphez a szokásos útvonalon. Eléggé tartottam attól, hogy mit fog válaszolni ha egyátalán fog, viszont próbáltam ezt az érzést elrejteni, és nyugodtan sétálni.
Az idő és a tér tényleg egybeolvad, amikor átlépek a kapun, ugyanis az alapból is pocsék időérzékem oda, és el is felejtem, hogy mit csináltam az utóbbi öt percben. Bizonytalanul a bizarr kék spirál felé fordultam, majd átléptem rajta. Nem kellett megijednem, ugyanis a szokásos csillagos ég borult felém, rengeteg könyvespolccal- és persze Frippel.
-Gyere csak be, már vártam rád - üdvözölt a kis maroknyi teremtmény, és egy ülőhellyel kínált - ülj csak le.
-Gondolom, előtted semmi se marad titok - mosolyogtam kelletlenül.
-Jól gondolod - tolt elém egy csésze teát - mit szeretnél?
-Nos.. az a helyzet hogy szeretnék egy kicsit többet megtudni.. Gretaról.. - nyeltem egy nagyot.
-Á, szóval ez a helyzet. Vicces, pár éve még ő ült ugyanitt, és kérdezgetett felőled~
-Hogy micsoda? Greta? Itt? - vágtam a mókus-lény-hibrid-izé szavába, de ő rosszallóan nézett rám.
-Mit gondolsz, Greta mindig a rossz oldalon állt? Valami történt, ami miatt az érkezésed előtt esett át oda. Ezt még én sem értem.. Nem érzek nagyobb sötét energiákat, ami azt kéne jelentse, hogy Greta még mindig mellettünk áll, de ennek az esélye igen csekély. Ezért nem is értem, minden túl valószínűtlen. Szóval, vissza a lényegre... Greta átállt a sötét oldalra, egyszer hűlt helyét találtuk. Úgyszint mind a négy kör képességével rendelkezik, akárcsak te. Kifejezetten ügyes gyermek, mind lovaglás téren, mind varázslás. Illetve akármilyen meglepő, tehetséges versíró. Mindig hozzám jött megmutatni a verseit, és egy-egy részlet meg is maradt a sorokból.. "Ezer bánat jár körbe,
Mindegyik dübörögve,
Arra vár, hogy elkapjon,
Hogy markában szorítson" Fájdalmas, de gyönyörű vers. Sose mondta el, hogy mi ez a bánat, de mindig is láttam rajta, hogy tényleg körbejárja, és benne él. Ha kicsit körülnézel odahaza, biztos megtalálod a versesfüzetét, ott aztán van mit olvasni.. megér egy próbált. Hohó, aztán hogy milyen is volt? Alapvetően gondterhelt és magányos, mégis vidám. Nem tudom, hogy csinálta, de mindig élveztem az életet. Sokszor mondogatta, hogy mennyire örülne, ha "normális" család gyermekeként élhetne, de ez szegénykémnek sose jött el. A porrá válása előtti esténken is ez volt a téma. Sose gondoltam volna, hogy egyszer majd itthagy minket szó nélkül. Kedves, jószívű volt.. ki gondolta volna, hogy képes behódolni Garnok csatlósainak? Szomorú... - fújta ki magát Fripp a nagy történetmesélés után.
-Szóval.. valójában Greta nem is olyan bunkó, mit gondoltam?
-Azért ennyire ne bízzuk el magunkat. Az idő múlik, és az emberek változnak. Valószínűleg Greta kedves volt, de már nem az. Az idő múlik, közben fárad, kettőnknek fest ősz hajszálat, addig kínoz legyen bárhol, aki itt van, de mégis távol.. jó kis zene szám - dúdolgatott a kis szőrgombóc, miközben én felálltam a helyemről. Gyorsan elbúcsúztunk, majd már a kint hideg levegőt szívtam. Idő közben eljött az este, és a csillagos ég váltotta fel az ezelőtt felhőkkel tartkított égboltot. A kedvenc házikom békésen füstölgött és világított, ezzel meleg fényt árasztva felém. Hirtelen kinyitottam az ajtót, és egyből megcsapott a hőmérsékletváltozás érzése. Csendben levettem a kabátom és cipőm, majd odasettenkedtem Elizabeth hálószobája ajtajához, és csendben benyitottam. A nő ezt meg sem hallotta, és tovább nézegette az ágyra kihelyezett fényképeket.
-Zavarok? - ültem le mellé, majd szegény szívinfarktust kapva rámnézett.
-D-dehogy, csak megleptél.. - nézett vissza az ágyon elterülő fotókra.
-Ez itt én és Greta vagyunk? - mutattam két egymást átölelő leányzóra, akiknek érthetetlen okból nagyjából három évesen is festett meggyvörös, és kék haja volt.
-Igen.. még kicsik voltatok nagyon. Régen is volt.. mindegy, most sicc lefeküdni, késő van már.
Némán hallgattam Elizabeth szavaira, és ahogy tudtam, ágyba bújtam, de az álom nem akart a szememre jönni. Azon kattogott az agyam, hogy holnap nekiállok megkeresni testvérem verseit, ugyanis az új célom az volt, hogy 22 év után végre megismerjem a testvéremet.

Szejjhó!cx Új rész, amit köszönhettek annak, hogy kórházban vagyok. Tegnap leestem a paciról, mert bevadult és elkezdett gallopozni, ráestem a kerítésre, és íme az eredménye, az oldalam megzúzódott, illetve a hasizmaim sérültek. Most pár hónapra elfelejthetem a lovakat, de minden erőmön azon vagyok, hogy hozzam a részeket, és minél hamarabb újra nyeregben legyek. Veletek mizus, hogy telik a szünet?cx Remélem nem úgy, mint velem, hogy a kórházban kuksoltok o.o Legyetek jók!c: