A kezemmel babráltam egy padon ülve folyamatosan fel-fel pillantgatva a toronyórára, ami szerint a vendégem már 20 percet késett.
Egyre ingerültebben pakolásztam egyik kezemből a másikba a telefonomat, majd amikor már elegem lett, hirtelen indulattal beléptem a névjegyzékek köze, és felhívtam Timet, aki 2 csörgés után fel is vette.
-Szia szivi. Késik a vendég? - kérdezte kissé nevetve.
-Az, és kezd elegem lenni belőle - kezdtem el járkálni fülemhez tarva a kis készüléket.
-Mondtam, hogy indulj később. Evergray mindig mindenhonnan elkésik. De te persze sose hallgatsz rám - táncolt Tim az ingerküszöbömön.
-Ez nem is igaz! - vágtam rá sértődötten.
-Dehogynem... én mondtam tegnap, hogy ne edd meg a 4 szelet pizzád mellé az extrasajtos sajtburgert... aztán mi lett belőle? - kérdezte, mire én összekulcsolt kezekkel némán hallgattam - egész éjjel ott nyöszörögtél mellettem az ágyban - ( ( ͡° ͜ʖ ͡°) ) idézte fel a tegnap estét vígan az a férfi, akit legszívesebben fejbevágtam volna egy magyar helyesírási szótárral (de csak azért, mert az jó vastag)
-És te pedig azt mondtad, hogy ha így egész éjjel rajtad fekszek, ehetnék gyakrabban is - próbáltam valamiféle támaszpontot keresni.
-Én nem tagadom, ehetnél gyakrabban, én csak jól jártam - nevetett, miközben a háttérben pár férfi szájából a "Tim" név hangzott el - Uh.. figyelj kicsim, most mennem kell, vigyázz magadra.
-Mi? Tim, mi.. - próbáltam megtudakolni a hollétét, de kinyomta a telefont. Én a tőlem jobbra található falnak dőltem, és a zsebem mélyére süllyesztettem a készüléket, majd felnéztem az órára, ami már 22 percet írt késésnek.
-Hát ez jól itthagyott - szólt egy hang hátulról. Én egyből 180°-os fordulatot vettem, és előttem is állt a nálam nagyjából 10 centivel magasabb, ősz hajú férfi; Evergray.
-Hát ezt se sietted el - húztam egy kis mosolyt a számra.
-Nem szólt senki, hogy mindig mindenhonnan elkések? - vigyorgott, miközben mellém ért. Én csak a szemem forgattam, miközben a férfi mellém ért, és kisétáltunk Silvergladeből.
A nap már lemenőben volt, de még bőven világosság töltötte be Jorvik egykor még kopár szigetét.
-Szóval, miről is szerettél volna beszélni? - nézett le rám, miközben én hol a földet, hol a tájat, és nagy ritkán Evergrayt néztem.
-Nos... - kapkodtam lassan a tekintetem az előbb említett dolgok között - a többiek azt mondták, hogy neked már volt szerencséd a Bilincsel... és ha már én is szopok vele, gondoltam nem baj, ha kicsit informáltabban kezdek - néztem fel végül rá. Az arckifejezéséből ki lehetett olvasni, hogy azok az idők, amikre visszaemlékezik, szörnyűek voltak.
-Hát hidd el nekem... zord idők voltak azok. A bilincs mindig a sötétseg, és a kétségbeesés korszakában tér vissza, hogy a rosszabbat is rosszabbá tegye - maszírozta állát.
-A sötétség és a kétségbeesés korszaka? Dehát kimentettük Éjfélt.. - próbáltam megérteni a dolgokat.
-Ez igaz, csak hogy nem attól fújnak most hideg szelek délről, mert Éjfél nincs fogságban. Éjfél elrablása egy lelassító hadművelet volt, hogy időt nyerjenek. Persze ez valamennyire összejött, annyira biztos nem, mint amennyira szerették volna. A Dark Core még működik, Darko még él, és remélem Greta ikertestvéredről sem feledkeztél meg. Illetve... bár nem szabadna mondanom, elmondtam már párótoknak... úgy tűnik, van valaki, aki a tudtunkon kívül tagja a csapatnak -sóhajtott fel.
-Micsoda? Egy áruló tőlünk?
-Attól tartok, rosszabb... ő egyetlen egy embert árult el.

*

-Nos? Ötlet? Bárki? - néztem fel a füzetemből, de gyorsan vissza is pillantottam, mert a tűző nap belesütött a szemembe.
-Régen említetted egy barátnődet... Dora? Vele mi van? - forgatott Vivi ujjai közt egy tollat.
-Meghalt... lelőtték - emlékeztem vissza arra a jelenetre, ami messze volt tőlem, de mégis ott voltam, és láttam.
-Sajnálom... - nézett le Vivi, miközben Tim bólintott.
-Nem fontos.. folytassuk a kutatást. Egyéb ötlet? Vagy hogy kit árulhatott el? Miért, mikor, hol? - néztem körül, de láthatólag mind a két társam csendben agyalt.
-Hmm... Lily, egy kicsit beszélhetnénk? - nézett fel végül Opalwright kisasszony.
-Persze - néztem rá, de ő nem moccant.
-Úgy gondoltam, hogy... négy szem közt - állt fel magával rántva engem - nyugi Tim, mindjárt jövünk.
Ezzel a lendülettel Vivi magával húzott a legközelebbi épület mögé, ahol senki se láthatott minket.
-Lily, mit művelsz?! - kért számon barátnőm, ötletem se volt, miért.
-Miről beszélsz? - értetlenkedtem.
-Nézz már rá szerencsétlen csáveszra! Vegig rá se pillantottál, ő meg látszik hogy szédülget érted... szinte ignorálod őt!
-Mi? Jesszus, ne reagáld túl.. meg amúgy is, ezt hármas társaságban... elégg fura lenne.. - próbáltam magyarázkodni.
-Jó, akkor elmegyek! - húzta ki magát Vivi, majd elindult vissza a fatörzshöz, ahol összegyűltünk.
-Mi? Ne! Vivi, várj! - futottam utána. Mire odaértem ő már a oldaltáskáját is felvette.
-Nos, nekem mennem kell... Lily, te csináld, amit mondtam, szívességet teszek neked. Jó szórakozást - mobdta, majd ott hagyott engem Timmel ketten.
-Hát ez meg? - kérdezte Tim, miközben hátulról átkarolva közelebb húzott magához.
-Azt mondta, hogy nem nézek rád, és nem törődöm veled, hiába próbálkozol, és hogy így ne várjam el azt, hogy összejöjjünk, és hogy ignorállak- dőltem Tim oldalához.
-Vagy úgy - nézett körül Tim - van benne igazság.
-Mi? Ez nem is igaz! - vágtam be a sértődöttet.
-Néha de. És be kell ismerni, mióta együtt vagyunk, konkrétan sokkal inkább levegőnek nézel - válaszolt.
-Csak nem akarom, hogy kitudódjon.. - csuktam be a szemeimet.
-Nem mondtad el senkinek, ugye? - sóhajtott fel, mire én megrátam lassan a fejem.
-Félek, hogy... máshogy néznének rám.. - mondtam szinte magamnak.
-Már pedig muszáj lesz elmondanod - nézett rám, de én ugyanúgy csak előre bambultam.
-Csak.. várjuk meg, míg stabilizálódnak a dolgok. Nem akarok titkolózni, de... még én magam se dolgoztam fel ezt a dolgot - néztem fel az égre.
-Hidd el, nem vagy egyedül - követte Tim példámat.
Egy ideig csendben bámultuk az eget, majd ezután párom gondolta úgy, hogy megtöri a némaságot.
-Szerinted is Dorara gondolt Evergray, igaz? - nézett rám, mire könnyek szöktek a szemeimbe.
-Igen.. - suttogtam, majd patakként lezúduló könnyekkel ránehezkedtem Tim vállaira.

Hey guyss cx Ilyet se csináltam még, egy huzamban megírtam egy teljes részt cx Még mindig rettenetesen furcsa, hogy már a 2. Évadot írom, és meg kell hagyni, fáj a szívem azért az első kötetért. Ettől függetlenül köszönöm, hogy itt vagytok és olvastok, rendkívűl hálás vagyok nektek, el nem tudjátok képzelni mennyire fel szoktátok dobni a napomst a kommentjeitekkel :'3
Bilincs páwör örökreee✌