A busz ablakán katonaként sorakoztak a vízcseppek, és mindig újabb-újabb darab csapódott hozzájuk, ennek hála nem túl sok mindent lehetett látni, hogy mi történik a járművön túl, de a hangok helyettesítettek mindent; A rengeteg duda és szitkozódó ember. Bezony ám; ez itt New York.
Na már most bárkinek, aki egy kicsit is ismer megfordulhat a fejében, hogy hát de LILY MI A RETEK HOL VAN JORVIK? MENJÉ' VISSZA AZONNAL!
Bárcsak így lenne. Bárcsak visszamehetnék. Viszont ez a körülmények miatt nem lehetséges. Vázolom, hogy miért.
Miután én és Tim beszéltünk Frippel, aki hivatalossá tette, hogy mostmár senkire se számíthatok, elhagytuk a kőkört. Lementünk a tópart mellett álldogáló házhoz, miközben az aznapi történéseket tárgyaltuk. Na már most ezzel nyilván nincs is semmi baj. A probléma ott kezdődött, amikor a kis házikó ajtaja előtt körülbelül az összes druida ott toporzékolt. Már maga a látvány is eléggé felkavaró volt, ahogy egyre többféle módszert sorolnak fel arra, hogy hogyan lehetne véget vetni a kis életemnek. Nem hogy belém, még Timbe is belefojtották a szót, mind a ketten a középen kedélyeket hevesen nyugtatni próbálkozó Elizabethet és Vivit néztük teljesen lesokkolva. Egy kis idő elteltével Tim erőt vett magán, és kézen fogva odavezetett a tömeghez.
-Aki nem húz el innen most azonnal, az az általa kitalált kezelések mindegyikének áldozata lesz - vetette oda az ekkora pár lépést hátráló csordának, miközben közelebb húzott magához, mert ha nem teszi, nagy valószínűséggel darabokra cincáltak volna engem. A "kis" csapat egyik tagja, már pontosan nem is tudom hogy ki felém is kapott, de Timnek valami rohadt jó reflexei vannak,  és bár belé kellett kapaszkodnom, hogy ne lökjön fel, túléltem az esetet anélkül, hogy lefejeztek volna.
Tim végül sikeresen lehordta a csapatot, és meg is fenyegette őket, akik erre felbuzdulva a kőkör felé vették az irányt.
-Ez meg mi volt? - emeltem tekintetem hol Elizabethre, hol Vivire.
-Nos.. uhm.. - próbálta Vivi valahogy lepel alatt tartani a "Bilincs" szót.
-Most jöttünk Fripptől, kimondhatod - fordult a két ezelőtt még aktívan próbálkozó személy felé. A válasz ellenére mind a négyen csendben álltunk, és egymás között kapkodtuk a tekintetünket. Hiába próbáltam Tim szemeit kerülni, egyszer mégis összeakadt a tekintetünk, majd miután egymást bámultuk pár másodpercig, egyszerre fordítottuk el fejünket a másik irányba tarkónkat vakargatva. Vivire felpillantva egy apró mosolyt fedeztem fel, én pedig egy "megöllek" arccal fejeztem ki törődésem.
Másnap reggel pedig arra keltem, hogy csomagolhatok, mivel a druidák nagy része arra szavazott, ha már törvényesen nem végezhetnek ki, akkor száműzzenek. Mégpedig valami ősrégi druida szabályzat vagy mi a retkes banánhéj kiírja, hogy a druidák vezetője hiába ellenez egy döntést, ha a druidák több, mint a fele arra a bizonyos döntésre szavaz, akkor annak kell érvényesülnie.
Így kerülten New Yorkba, mint egy teljesen átlagos és semmirekellő 21 éves lány. Rettentő nehéz volt felfogni azt, hogy jobb esetben pár hónapig, rosszabban pedig soha többé nem léphetek arra a szigetre. Tim megesküdött rá, hogy amint tudja megoldja az egészet, és visszamehetek. Ennek már 3,5 hónapja. Egyre jobban kezdtem érezni magamon, hogy mennyire hiányzik már maga a társaság is. Itt, a városban teljesen egyedül vagyok, kapcsolataim nem maradtak meg, bár valamelyik nap érdekes jelenséget tapasztaltam, bár valószínűleg csak beképzeltem az egészet.
Éppen a lakás felé setáltam az egyik buszmegállóból, amikor a tömegben megpillantottam Dorat. Egy egészen röpke másodpercre, de ő is engem nézett nem is kicsit feltűnően. Mondanám, hogy csak beképzeltem az egészet, de... ahhoz túl valóságos volt. Dora ott volt. Ez nem kétség.

*

Éppen ablakon bámultam ki az ablakonüvegen, amikor tőlem balra egy hangot hallottam meg.
-Leülhetek? - kérdezte meg, mire én ugyanúgy kifele bámulva odavetettem egy "persze"-t, és álmodoztam tovább Jorvikról. Lassan az én megállóm jött, szóval elkezdtem pakolni. Addigra pont végeztem, mire a busz megállt, én pedig kileszállhattam, és a lakás felé vettem az irányt. A hatalmas zuhogó esőben én okos nem vittem esernyőt, a kapucniról pedig teljesen megfeledkeztem, így hát csurom vizes hajjal tettem az utolsó lépéseket mielőtt fedett helyre mentem volna. Miközben a kulcsért kotorásztam, jobbrapillantottam, és a hatalmas tömegben egy engem bámuló Tim bújt elő. Felhagytam azzal, hogy megértsem mi történik, inkább odafutottam hozzá, és akkora erővel csapódtam belé, hogy még ő is megingott. A szívem megállt, és inkább Tim karjaiba zártam magam. Furcsa mód egyátalán meg sem fordult a fejemben, hogy "TIM MI A RETKES EGET KERESEL ITT?" Mert valljuk be őszintén, ha valaki három és fél hónap után találkozik újra a barátjával, akkor nem az az első gondolata jobb esetben, hogy "Há' ez mög mit kerös itt?", inkább próbálja kihasználni az alkalmat, kár lett volna ezt a gyönyörű pillanatot elrontani.
Miután abbahagytuk a cukiskodást az utca közepén, gyorsan fedett hely alá menekültünk, alias némán bementünk a jelenlegi nem túl nagy, de éppen elég lakásomba. Ott aztán magunkrazártam az ajtót, és felsóhajtottam. Háttal nekidőltem az bejáratnak, és a csurom vizesen álldogálló fiúcskára néztem.
-Várj, hozok hajszárítót - futottam be a fürdőszobába amilyen gyorsan csak tudtam, az is csoda, hogy nem estem el a botlábaimon. Timet szépen leültettem a kanapéra, és hátulról kezdtem el a kis masinával száradásra kényszeríteni barna haját.
-Egyébként nem akarom elrontani a hangulatot, de mit keresel itt? - kotorásztam fürtjei között.
-Ezt jöttem átadni - nyújtott felém egy borítékot - Fripp szerint a sima posta nem elég megbízható, így engem küldött, mondván, hogy látszik rajtam, ha nem találkozok veled pár napon belül, depresszióba fogok beledögleni. Szerintem meg nem is így volt...  - mondta, miközben kikapcsoltam a hajszárítót, és kivettem a kezéből a kis papírdarabot. Majd ezután mind a két oldalát átnéztem.
-Tudod mi van benne? - kérdeztem.
-Nem - felelte - Fripp azt mondta, hogy fontos. Mert, van ötleted?
-Nincs.. - huppantam le mellé a kanapéra, majd a vállára hajtottam a fejemet, megfeledkezve a nagyjából már meg is száradt vörös tincseimről.
Némán kinyitottam a levelet, és olvasni kezdtem.
-Ezentúl a druidák tanácsa mai vitájában felvetett "Lily DarkOver" nevezetű személyt, kit a jogszabályok szerinti 67.§ (paragrafusa) alapján száműzött embernek nyilvánították ki, ezennel a 89.§ alapján a büntetést feloldják, és ezentúl ezen személy törvényesen tartózkodhat a szigeten, és továbbra is számítunk segítségére a druidák hatáskörében - fogtam a papírdarabot remegő kézzel - ezek szerint... ezek szerint visszamehetek Jorvikra - mosolyodtam el halványan.

*

-Mit gondolsz, milyen lesz újra Valedaleben? - kérdezte vigyorogva Tim, ugyanis kétség kívűl várta, hogy a legjobb trió evör újra együtt tölthesse a szabadidejét.
-Hát.. furcsa. Már kezdtem megszokni a nagyvárost, de nem izgat, nekem Jorvik az igazi otthonom. Annál pedig nem sok jobb érzés van, amikor valaki hazatér.. alig várom - fújtam ki a levegőt. Rettenetesen izgultam, hogy vajon mi lesz a többiek reakciója, ugyanis rettentő régen nem láttak.
Kinéztem az ablakon, és próbáltam követni az elsuhanó tájat. Hiányzott már ez; a puszták, az erdők, a dombok... ez volt az egyik, ami annyira hiányzott nekem.
Ahogy haladtunk előre, egyre jobban felismertem a környéket; először Mistfall, majd az almásliget mellett, és egészen a Silversong folyó melletti kis út, ami Valedalebe vezet.
Amikor az előbb említett helyre érkeztünk, gombóc nőtt a torkomba. 3,5 hónap... az rengeteg hét, nap, óra. Úgy éreztem magam, mint egy fáradt vándor, aki némán hazatér, és szívét elönti a melegség hazája láttán.
Tim intett, hogy szálljunk ki. Én végrehajtottam kérését, majd beleszippantottam a friss levegőbe, ami rettentő furcsa votl a rengeteg szmog után New Yorkban.
A sofőröm gyorsan előre szaladt, én viszont még mindig nosztalgiáztam.
-Megérkeztél, Tim? - hallottam egy ismerős vokált, majd egyből a hang irányába fordítottam a fejem.
-Azt hittem, sose érsz ide - mondta a másik türelmetlenül.
-Hát, látod, ez is megtörtént - felelte Tim - de amúgy meg hoztam egy vendéget is - fordult hátra, pontosabban az én irányomba, és lattam, hogy a két alak is kérdő pillantást vet felém, mivel a kocsi mögött voltak, így nem láthattak. Lassan előbújtam a jármű mögül, és bár tőlem nagyjából 10 méterre álltak, tökéletesen ki tudtam venni a meglepett kifejezésüket.
-LILYYYY - kezdett el felém futni legjobb barátnőm, Vivi. Amint ideért, kis híján elestem ahogy átölelt, de kár volna azt hazudni, hogy nem esett jól. Nagy nehezen Tim odaunszolta Elizabethet is hozzánk, aki a sokkban csak egy helyben állt lefagyva.
-Hogyan... - kérdezte, de én csak némán átöleltem őt is. Szinte elbúcsúzni se tudtam tőlük, de megígértem magamnak, hogy az elmúlt 3,5 hónapot mind-mind bepótoljuk.
-Még az elveszett vándor is mindig hazatalál - mosolygott a háttérben Tim.
-Na már most akkor ti ketten szépen beszámoltok nekem arról, hogy mi is történt - mutogatott rám is Timre Vivi.

*

-Szóval erről van szó - bámulta az asztal közepét Vivi.
-Furcsa ez nekem - forgatta a levelet Elizabeth - Fripp erről nekünk miért nem szólt?
-Nekem csak azt mondta, hogy vigyem el Lilynek, nem tudtam, h mi van benne, ahogy Lily sem... talán meglepetésnek akarta? - gondolkozott el a csapat egyetlen férfi tagja.
-Akkor is... meg ez a Bilincs is, ahj.. túl bonyolult - vetette magát hátra Vivien kolléganőnk.
-Egyébként... Lily, nem te vagy az egyetlen, akinek Bilincses élményben van része - kapkodta tekintetét Elizabeth.
-Evergray... - nézett fel az asztalról Tim.

Szijjhasztook!cx Itt is lennénk a második évad első részében cx Valahogy ezt a részt elkezdeni nagyon fájdalmas volt, de mégis rettentő jó... fura dolog ez xD a lényeg, hogy rettentően happy vagyok hogy itt vagyoltok mellettem, és együtt vághatunk bele az újabb kalandokba (vagy éjszakai kalandolba ( ͡° ͜ʖ ͡°) )
Random info; A Bilincs első évadanak valamiért az utolsó két részét nem irja ki (31. Rész, 32. Rész) nem tudom, mi történt, értesítések alapján még el lehet olvasni, de máshogy sajnos nem igen. Próbálom orvosolni a problémát, addig is majd valahogy kivitelezem a dolgot.
Fun fact; Az élet már az első rész kijövetelét sem akarja, először azt írta nem tud kapcsolódni az internethez, utána meg hogy "Problems with story" (asszem ezt senkinek se kell bemutatni)
Sok jót mindenkinek!^-^