Jimin POV

Baekhyun állt előttem morcos képpel.
Meséltem már az exemről igaz? Azt még hozzátenném, eléggé morcos tud lenni ha felbosszantják, szereti színezni a haját, és Baekhyunnak hívják.
Meglepődve fordult meg a tengelye körül, és tetőtől talpig végigmért, mint a következő áldozatát. Hm a nőfaló! Vagy mondjam pasifalónak? Jó kérdés, szerintem mindegy neki, ki fekszik alatta.

- Á Chim! Kit látnak szemeim! Egy korszak telt el mióta utoljára láttalak! - egek, még mindig megborzongok a hangja csengésétől. Teljes mértékben tagadom, de lehetséges, legbelül mégis hiányzik egy kicsit. Park Jimin! Mégis miket hordasz te itt össze?! Megcsalt téged, hogy hiányozhat?!
Képzeletben fejbecsaptam magam ostobaságom miatt és válaszoltam.

- Oh Baekhyun... Bocsánat hogy beléd jöttem!- mondtam majd derékszögben meghajoltam.

- Ugyan-ugyan erre semmi szükség! Én álltam rossz helyen. - nevetett fel csilingelően - Hazafele tartasz? - kérdezte.

- Igen, igen, igyekeznem kell - mosolyogtam rá, közben azon törve fejemet, mégis mire gondolhat amiért így viselkedik velem.

- Veled tarthatok Chimchim? - Nos két opció lehetséges... Vagy velem jön és elbeszélgetünk egy jót, maximum elfutok előle a lehető leggyorsabban. Vagy pedig nemet mondok, és gyorslépésben ismét elszáguldok, hogy még csak fogalma se legyen róla merre lakom. Hm jó ötletek nemigaz? Nos úgy vélem nem lehet belőle gond ha velem jön nem?

- Persze gyere!- ekkor szemet szúrt nála valami, amit csak ritka alkalmakkor vesz elő, és helyez használatba. Roppant gyanús......

- Egyébként miért van nálad ez a sporttáska..??? - csak így képes volt kihozni az utcára, ahol bárki belenézhet?!

- Ó hogy ez! Csak ideiglenesen kiürítettem, mert a  másik elszakadt. - mosolygott angyalian. Ohh... Úgy tűnik csak az én fantáziám volt mocskos... De kinézném belőle. Simán. Ezer százalékig. Tuti, hogy nem az összes játékszerét pakolta ki abból a táskából. Igen. Az volt(vagy még mindig az) a titkos táska, amelyben a perverzebbnél perverzebb dolgait tárolta. Hogy én ezt honnan tudom? Nos.. A kíváncsi szemek előtt nincsenek titkok.

- Chim! - lóbálta meg kezét az arcom előtt. - itt vagy?

- Ó igen, bocsánat, már nagyon éhes vagyok. - Tényleg! Már mióta nem ettem! Az a szalonna reggelire elég laktató volt.

- Miért nem mondtad hamarabb Chim? Van nálam még egy szendvics. - Nem nem... Baekhyuntól semmit nem fogadok el!!!
Na jó. Végülis csak egy szendvics..

Időközben elérkeztünk a lakásomhoz, Baekhyun természetesen velem tartott hazáig, úgyhogy gondoltam megvendégelem, ezután a fárasztó séta után. Nagy szerencsénk volt, amint átléptük a küszöböt, rögtön leszakadt az ég.

- Kérsz teát? - kérdeztem miközben már készítettem is elő a teafőzőt.

- Azt megköszönném! - mondta, mialatt kényelembe helyezkedett a kanapén. Nem is ő lenne.

- Egyébként, mi járatban errefelé? Ritka, hogy Busanba jössz...

- Ó ya! Tényleg még nem is mondtam. Megkértek, hogy tervezzek meg egy fellépési ruhát, így pár napra ide jellett jönnöm. Csak van egy kis bökkenő. A panzió amiben lefoglaltam egy szobát, hirtelen kijelentette, hogy nem tud fogadni. Így majd szépen fogom magam, leülök az ablakuk alá, és addig nem megyek onnan amíg be nem engednek! - nevetett fel ismételten. Baekhyun mindenből képes poént csinálni.

- Szóval koldulni fogsz? - mosolyogtam már én is, miközben lehuppantam mellé az ülőgarnitúrára, két forró bögrével.

- Úgy úgy - pár másodpercig hallgattunk és elképzeltünk egy kolduló Baekot az ablak alatt, mondva a magáét a fogadósnak, majd mindkettőnkből egyszerre tört ki a nevetés. Na itt következett a dominó. Baek nevetése közepette magáraöntötte a teáját, én mégjobban nekikezdtem, az én innivalóm az ölemben landolt, a hülye mellettem kiröhögött, én a fejére öntöttem a megmaradt sárgás löttyöt, ő elkapta a csuklóm ledöntött a kanapén, közelebb és közelebb hajolt - miért pont most jött elő a perverz énje?! Úgyérzem hiba volt beinvitálnom... - és arconöntött.... Ó hogy az a..... Amint kipislogtam a teát, erőt vettem magamon és megfordítottam az állást, így én kerültem felülre. Ő véletlenül elejtette a bögrét, ami dohányzóasztalon pattant kettőt, és harmadjára tört ripityára. Mindeközben az asztalon lévő váza felborult, az eltört porcelán miatt, eláztatva a plüssszőnyegemet. Ezek után még, a falakon túl, hatalmasat villámlott, utána a mennydörgés rázta a házat, és végül mindennek tetejébe a villanyok lekapcsolódtak.
Pár másodpercig megmerevedtünk, hogy feldolgozhassuk a történteket, míg rá nem eszméltem, hogy éppen Baekhyunon fekszem...! Azonnal leugrottam róla, és visszahelyezkedtem az eredeti helyemre.

- Mi az Chim? Csak nem rémet láttál? - nevetett ki jóízűen.

- Teás vagy. Ragadsz. - álltam fel az ülőalkalmatosságról, hogy kimenjek egy seprűért a konyhába - Mellesleg már nem vagyunk olyan kapcsolatban, hogy csak úgy az öledben ficánkoljak. - szerencsére erre már nem tudott mit mondani.

Yoongi POV

A saját irodámban ülve dolgoztam a legújabb játékomon, illetve csak próbáltam. Folyamatosan az járt a fejemben amit Taehyung mondott. Jimin pasija. Jimin meleg, vagy az az ütődött csak bolondozott? Mindent összevetve nem tűnik melegnek. Nem viselkedik úgy. És ha meleg lenne, pláne nem fogadott volna be egy ilyen jóképű betörőt... Vagy... Ez megmagyarázná a reggeli kislányos zavarát amikor megöleltem. Vagy a vörös fejét amikor egy szál boxerban ültem előtte amíg ő evett. Á ugyan butaság! Vagy mégsem? Aish megőrülök!!!! 
Egy hirtelen mozdulattal elrugaszkodtam az asztaltól a gurulós székemmel és az ablakhoz löktem magamat. Hihetetlen még a munkám sem tud kikapcsolni. Nagyszerű még az eső is eleredt! A pokolba a mai nappal! Esküszöm ha hazaérek bedobom magam az ágyba és reggelig fel nem kelek! A pihenési morfondírozásomat a nyíló ajtó szakította félbe. Ki az már megint?!

- Ki vagy és mit akarsz? - nem néztem rá látogatómra vártam a válaszát. Azonban azt várhattam.

- Ki a fe - mondatomat dörgés és villámlás egyvelege szakította félbe és a sötét alak, akit egy pillanatra megvilágított a villám nyújtotta gyér fény. A látványtól elakadt a szavam. Yoora! De mire egyet pislantottam, már csak hűlt helye volt.

Fejemet fogva rogytam vissza a kényelmes székembe, és néztem az előbbi jelenség helyére. De az ajtó csukva volt. Nem értettem a történteket, a hülye álom mellé már képzelődöm is? Ha ezt így folytatom tényleg meg fogok őrülni, aztán a diliházban rácsok között fogok ülni a beteges képzeletem miatt. A hideg is kiráz tőle. Biztos az ebédem miatt volt. Bizonyára valami szart csempésztek bele. Az órámra nézve megállapítottam, hogy már rég letelt a munkaidőm, így mehetek haza. Gyorsan összekaptam a cuccaim, és elhagytam az épületet, amilyen sebesen csak lehet.

A csípős szél tetejébe még az eső is az arcomban végezte, szóval mondhatom, brutálisan megáztam. Azonban volt egy kis bökkenő. Mintha valaki végig figyelte volna minden léptemet. Akarva akaratlanul is hátranéztem, nem e követ valaki. Az ösztöneim nem szoktak csalni. Sehol senki. Szó szerint. Az egész utca teljesen kihalt volt, egy lélek sem keringett arrafelé, még az üzletek is zárva voltak. Furcsa. Ez legnépesebb és legzajosabb út az egész városban, még ilyen cudar időjárásban is. Mindegy is. Nem tulajdonítottam neki nagy dolgot, megesik az ilyen. De ha haza akarok jutni, akkor az utamat a túloldalon kéne folytatni.
Az úttesten áthaladva pislognom kellett, és amikor kinyitottam szemeim, az egész utca megtelt fénnyel és nyüzsgéssel, majd vakító fényszórók közeledése és hangos dudaszó zökkentett ki. Nem tudtam mozdulni, de az autó csak gyorsan közeledett , megdermett alakom felé.

Annyeong!
Oké oké tudom, mindjárt nyár vége és én még nem raktam ki új részt, pedig nyáron semmi dolga az embernek.. 😅
Bocsánat igyekszem pótolni!!! Remélem ez a rész is elnyerte a tetszéseteket, és nem sikeredett unalmasra! 😉

U.I:. És nagyon köszönöm szépen a 2,32k megtekintést és a 302 vote-ot!!! 😱😍💕