07 ∵ S. CHB
A csapat fáradtan ballag ki a folyosóról, hogy a hátsó udvarba épített biciklitároló mellett elszívjunk egy szál cigit. Felbecsülhetetlen a logikánk; a fiúk közül szinte mindenki hódol ennek a szenvedélynek, és ennek ellenére sportolók vagyunk, egészen jó eredményekkel.
― Én komolyan azt hittem, hogy megfejelem Minhot, amikor gyakorlatilag üresen állt a kapu és nem rúgott rá ― morog még mindig Jisung.
Szőke tincsei ezerfelé merednek, néhány közülük csapzottan lóg a homlokába. Általában nem zavarja a látását korlátozó pár fürt, de most idegesen mozdítja a fejét, hogy kirepüljenek a szeme elől. Ahhoz képest, hogy rendszerint mennyire aranyosnak látszik, nem tanácsos felhúzni. Robban, és abból senki sem jön ki jól.
― Nem tehetek róla, baszki. Ha valaki nem vonja el a figyelmem ― a sötét hajú barátunk laposan Seungmin irányába pillant ― tényleg gólt lövök.
A fejem hasogat, holott nem történt semmi különös. Mindössze egész álló nap nem ittam, kivéve pár kortyot a csapról, amikor már a kiszáradás szélén éreztem magam. Szükségem lesz egy fájdalomcsillapítóra, ezt tényként megállapítottam már a harmadik óra magasságában.
― Jó, nem érdekel a szerelmesek vitája, majd lerendezitek. Békülős szex, meg ilyenek. Hagyjatok az idegeimnek nyugtot ― kiáltok fel kicsit mérgesen.
Fél kézzel előkeresem a saját dohányomat, miközben elkapom a gyújtót, melyet Chan dob pár méterrel arrébb támasztva a tároló falát. Egy feszült mosollyal köszönöm meg neki, azonban továbbjuttatom a társaság legfiatalabb tagjának ― utálom, amikor ő is hozzánk csapódik ilyenkor, mert velem ellentétben a többiek meg sem próbálják lebeszélni erről a függőségről. Ennek ellenére most nem akarok semmiféle balhét, tehát hajlandó vagyok sutba vetni az elveimet.
― Mondjuk ehhez lenne hozzáfűznivalóm ― vonja fel a szemöldökét az előbb kifakadó fiú.
Az eddig mellettem ácsorgó Felix úgy határoz, hogy kényelmesebb lenne felülnie a suli kerítésének peremére. Nem akadályozom meg, tegyen belátása szerint; viszont a szemem sarkából végigkövetem a folyamatot. A számhoz emelem a meggyújtott cigit, és hagyom, hogy a tüdőmet bejárja a füst. Ha lehetséges ez, valósággal érzem az idegrendszeremben szétáradó lassú megnyugvást.
― Mondd csak nyugodtan, már kezdem érezni, hogy csillapodok ― vonom meg a vállamat semlegesen.
Jisung érdeklődve fordul a legjobb barátom felé, aki mostanáig csendesen nézte végig a kibontakozó vitát. Ilyenkor nem szokott beleszólni a dolgokba, az ő gondolkodása szerint mindennek le kell folynia ahhoz, hogy utána tiszta lappal lehessen indítani. A szőke viszont láthatóan valamit forgat a fejében, amikor kinyitja a száját, miután az ajkai közül kiveszi a dohányt.
― Miért van rajtad Changbin pulóvere?
Felix keresztbe vetett lábakkal ül a betonozott alapon. Szerintem nem lepi meg ez a kérdés, főleg ha azt nézzük, naponta hány beszólást kapunk a furcsa és sokszor eléggé közeli kapcsolatunk miatt.
― Alulöltözött voltam reggel, ezért fáztam. Tudod, Binnie figyelmes és nem akarta, hogy beteg legyek ― magyarázza, de az előttem pöfékelő srácot minden bizonnyal leköti az első szó is, és nem foglalkozik a becenévvel, vagy az engem illető kis bókkal sem.
― Úgy, alulöltözött voltál? ― vigyorodik el perverz görbével a szája szegletében. Nem is tudok csodálkozni azon, hogy Felix elé lép és az ujját a pulcsim, meg az alatta lévő póló alá vezeti, majd nemes egyszerűséggel lejjebb húzza őket a mellkasán. ― Hm, pedig nem vagy sehol foltos. Valaki nagyon vigyázhat...
― Állj már le, Jisung! ― A hangom rejt valami fenyegető árnyalatot, ami pedig egyáltalán nem szándékos. Tényleg szeretem az összes tagot, de alkalmanként az agyamra mennek, és jelenleg nem találnak türelmes hangulatban. ― Lehet biszex, de ez nem azt jelenti, hogy lefekszünk egymással, amikor nála alszom, oké?
― Zavarba ejtőek vagytok, úgyhogy ezt a témát zárjuk le ― motyogja Felix. Nem vezetem rá a tekintetemet közvetlenül, ám a periférikus látás nagy barátom; az arcát most is pír takarja.
― Basszátok már meg, olyan nyilvánvalóan vagytok oda egymásért, hogy fizikai fájdalmat okoz ― forgatja a szemét Jeongin.
― Yang, ne káromkodj! ― dorgálom meg azonnal.
― És ne kombinálj! ― csatlakozik Felix is. Valaki bátor szellemiséggel rendelkező egy kicsivel odébb egy masik fülébe súg egy félmondatot, amit csak cafatokban hallok, olyanok, mint egy idős házaspár. ― Changbin heteró, úgyhogy legalább őt ne baszogassátok.
― He's gay for you, but you didn't notice ― vág közbe Chan.
Felix megforgatja a szemeit; szokásuk néha az anyanyelvükön társalogni és ezzel kihasználni a félig ausztrál származásukat, ami lehetővé teszi, hogy bizonyos témákat ne értsünk. Sajnálatos módon mindegyikünk tanul idegennyelvet, habár csak egyesek jeleskednek benne, azonban ezt a szintet kivétel nélkül értjük.
― Why am i still alive? ― sóhajt fájdalmasan.
A baráti kör egybevágóan röhögi el magát. Még én is felkacagok ― az ajkaimom mérgező anyagok füstkeveréke árad ki. Talán ez csak üres élcelődés; egyelőre nem tudhatják, hogy minden erőmmel megpróbálok harcolni az igazuk ellen.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top