Miközben Sehunt figyeltem, az agyamban ezernyi gondolat cikázott. Mindenféleképpen kikel hoznom innen!

-Miért nem adod fel?- a csendet az egyik alak hangja törte meg. Sehun nem válaszolt ,mozdulatlanul állt . - Gondolom tudod hogy itt már csak te vagy egyedül. Mindenkit megöltünk rajtad kívül. - ajkamba haraptam miközben hallgattam. Szóval ezért nem találtunk senkit se. 

- De ne aggódj, te is nemsokára utánuk mehetsz .-csattant fel nevetése  miközben lassan közeledni kezdett Sehun felé. Ahogy egyre közeledtek felé,én is annál nehezebben tudtam visszafogni magam hogy ne menjek oda. 

- Még egyszer utoljára megkérdem.- torpant meg az alak.- Megadod magad? - kérlek Sehun. Szemeimmel az említettet néztem , remélve hogy ő is úgy gondolja a dogokat mint én. Ha megadja magát, talán életbe hagyják. A többieket megkeresve utánuk mehetnénk, és megmentenénk. Ez az! Ez így jó lenne. Már csak remélni merem hogy Sehun is így fog cselekedni. De ő csak állt. Állt és továbbra sem mondott semmit.

-Kérlek. - támasztottam fejem a falnak.- Csak most ne legyél makacs, csak most az egyszer.- suttogtam , remélve hogy valamilyen csoda módján meghallja. Bár ezt én is tudtam hogy lehetetlen, ha meg is hallaná akkor se fenné figyelembe.

- Nem? Rendben. A te döntésed. -sóhajtott fel majd elővette kését.- Hogy a halált választottad!- ő indult meg elsőnek majd a társai követték. Magamat visszafogva néztem ahogy párom kikerülve az ütéseket,próbálja blokkolni azokat hogy aztán ő támadhasson. Igen, megy neki. Most még el is hiszem hogy győzne. De ismerem már a testét, tudom mik a korlátai és hogy az az elfogyhatatlan energiája mikor lépi át a határt . Gyerünk Luhan gondolkozz!! Nem állhatsz itt mint egy szerencsétlen.  A fegyveremben még elegendő töltény van, és a kés is nálam van. Ha mégis úgy adódik, meg bírom védeni magunkat. Egy fájdalmas nyögésre felkaptam a fejem. Sehun karját fogva szaporán lihegett. Már elért volna a végére ?  Nem, még bírja. Még négyen harcképesek. A testfelépítésüket nézve hasonló mindegyiküknek. És szapora légzésüket látva , ők is határaikat súrolhatják már. De így is Sehun van hátrányban. Bár harc téren ő a jobb, az emberfölénnyel ő se tud mit kezdeni. És meg meg is van sérülve a bal karja. Muszáj mennem! Ahogy az első lépést megteszem hirtelen egy éles hang üti meg fülemet.

 - Maradj !- Sehun nem nézet felém, az ellenfeleire figyelt de így is tudom hogy ezt nekem szánta.Bár a másik négy ezt nem tudta így nevetésben törtek ki.

-Hát ezzel nem érsz el valami sok mindent. Mi nem olyanok vagyunk akik megkegyelmeznek. Volt egy alkalmad rá, nincs második esély.- ismét nekiindultak én pedig ismét csak álltam. Miért  nem birok oda menni, mióta foglalkozok én azzal hogy mit mond Sehun ? De most valami más, valahogy érzem hogy nem javítanék a helyzeten ha oda mennék. Sehun sokkal jobb közel harcban mint én, és... Ekkor jöttem rá a dolgokra. Sehun azért  nem akarta hogy vele legyek itt, hogy segítsek neki. Teher lennék számára, egy hátráltató dolog? Ez a gondolat erősen arcon csapot, de egyik felem nem akarta ezt elhinni. A magasabbik sose célzott vagy kötötte ezt az orrára. Pedig ha  valami nem tetszett megmondta neki, ha megbántotta ha nem. Megráztam fejemet és arcon csaptam magam. Most ne gondolkozz ezeken Luhan, segítened kell neki. Amíg ő a gondolataival volt elfoglalva már csak két támadó maradt. Sehun prüszkölve állt fel, térdeire támaszkodva . De a másik kettő se volt másképpen.  Hirtelen indult meg az egyikük erejét összeszedve. Próbált észhez térni Sehun de ezt volt az az állapot amikor bár fejben tudod mit kell tenni. A tested már nem bír lépést tartani vele.  Ahogy beérte az ütés, arcának erősen csapódót így hátra tántorgott. Basszus! Gyerünk Sehun , csak még egy kicsit bírd ki. 

Várjunk csak. Szétnéztem a terepen és akkor vettem észre hogy az egyikük eltűnt. Hol lehet ? Sehun egy utolsó ütést mért be ellenfelének aki így feladva ,erőtlenül a földre rogyott. Ő csak állt ott mintha el se akarná hinni hogy vége.

-Sehun.- halkan szólaltam meg. Féltem nehogy leszidjon érte amiért hangoskodok. De ahogy gyenge mosollyal az arcán felém fordult, minden fajta gondolat elhagyta fejemet és csak visszamosolyodtam rá. Bár ez a mosoly nem tartott sokáig. Ahogy felém lépkedett , megpillantottam a mögötte az eltűnt személyt. -SEHUN VIGYÁZ! - amilyen gyorsan csak tudtam rohanni kezdtem felé ,de ahogy megfordult volna egy hangos durranás zengte be a helyet. Ledermedve figyeltem ahogy eddig nem látott csillogással a szemében rám néz, és elmélyíti tekintetünket. Egy lépést tett felém de hátsó lába összecsukott így térdre kényszerült. Ahogy megláttam a remegő alakot a távolban, ahogy ügyetlenül ismét felhúzza a fegyvert nekem se kellet több. Előrántottam enyémet és amennyire gyorsan csak tudtam, golyót eresztettem a másikba. -Rohadék.- szemeimbe könnyek gyűltek és a lövedéket nem sajnálva eresztettem bele őket a földön fekvő testbe ,ami már valószínűleg erőtlenül hevert ott.

-Luhan.- Sehun erőtlen hangja kizökkentett az állapotomból és egyből hozzá rohantam.

-Istenem. Sehun,drágám.- simítottam arcára miután fejét ölembe tettem.

-Luhan én sajnálom , é-én.

-Shh! Nincs semmi baj, miden rendben lesz. Nem lesz semmi baj.- megragadtam pólóm elszakadt részét és letéptem magamról. Az oldalánál lőttek meg így a sebére szorítottam a textilt amitől felszisszent. - A központban van elsősegély doboz. Ide hozom addig kérlek bírd ki. Nemsokára vissza jövök!- álltam volna fel helyemről hogy a dobozért tudjak rohanni de megragadta karomat.

-Ne menj.- nyögte erőtlenül.- Maradj.

- De mennem kel érte Sehun. Csak így tudla..

-Elég. Fejezd be.- meglepődtem mondatát de szót fogadtam és visszaültem .- Nekem már késő.

-Ne mondj ilyeneket.- szorítottam meg kezét amit összekulcsolt enyémmel.

- Nem akarom hogy az utolsó emlékem az legyen rólad ahogy az életemért küzdesz.- sóhajtott meg erősen összeszorította szemeit. Erős fájdalmai lehetnek. 

- Nem ez az utolsó emléked rólam. Még sok-sok lesz. Hallod Sehun, de aggódj.

-Ugyan.- nevetett fel erőtlenül.- Ne akard ezt nekem bemesélni. Érzi az ember azt hogy...- hallgatott és csak nagy levegőt vett.- Inkább hallgass végig.- bólintottam és vártam .- Kérni szeretnék valamit tőled.- szemeit enyéimbe fúrta.-Találj majd valakit, de legyél egyedül. Meghasad a szívem ha csak belegondolok abba hogy miután...hogy miután elmegyek egyedül fogsz lenni.

-Ne mond ezeket.- már nem tudtam visszafogni magam , előtörtek könnyeim.

- Mondtam hogy hallgass végig.- kuncogott fel.- Add el a lakást.-ledöbbenve néztem rá.- Mindig is tudtam hogy ki nem állhatod azt a panelt ahol lakunk, az árából vedd meg azt a kertes házat amit akartál, tudom hogy az az álmod.- annyi mindent akartam mondani neki, de csak ledermedve hallgattam amit mond.- És persze vegyél egy olyan kis görcsöt is amilyet akartál, legalább már nem kel majd hallgatnod ahogy prüszkölök.- felnevettem,hisz sose fogom elfelejteni hogy első randinkon egy parkba mentünk , ezzel nem is volt baj csak hát Sehun nem mondta hogy allergiás a kutyaszőrre. És mivel én imádom a kutyákat, egy direkt kutyásoknak fenntartott parkba vezettem. Utána egész nap hapcizott.- Szeretném ha mindig így mosolyognál.-simított végig arcomon.- Ne erre a pillanatra gondolj vissza amikor eszedbe jutok. Csak a szépekre, amiket csináltunk,nevettünk, amikor boldogak voltunk.-elhalványult a széles mosolyom és egy apró mosollyal arcomon néztem őt. 

- Hogy lehetnék boldog nélküled?- tettem fel a kérdést ami a legerősebb volt a szívemben.

- Emlékszel mit mondtam neked amikor az első küldetésre mentem, amikor összejöttünk?-megráztam a fejem.- Ne aggódj. Nem szabadulsz tőlem olyan könnyen, ha történik is velem valami.

-Következő életemben megkereslek.-fejeztem be helyette a mondatot.

-Akkor csak emlékszel rá.- mosolygott rám szélesen.

-Hogy tudsz így mosolyogni?- megtöröltem szemeimet.- Hogy tudsz így nézni,nekünk nem ez a sorsunk! Nem ennek kell lennie!-ráztam meg a fejemet. Sehun nem mondott semmit csak ép karját megmozdítva zsebébe nyúlt és kivet belőle egy kis fekete dobozt. -Ezt oda akartam adni neked miután vége ennek a hülye háborúnak.-felém nyújtotta a dobozt.- Még ne nézd meg. Majd, lesz még rá időd.- bólintottam és zsebembe tettem.

-Félek Sehun. Nem akarom hogy te is magamra hagyj. Ha lenne még egy esélyem. Mindent jól csinálnék! Ha mertem volna lépni,ha hamarabb segítek neked.

-Ez nem a te hibád.Köszönöm hogy ott maradtál, nekem az mindennél többet jelent hogy te jól vagy.-hangja egyre gyengébb , és egyre lassabban hagyják el ajkait a szavak.- Mindent jól csináltál Lulu.-csókot nyomot kezemre majd lecsukta szemeit.-Fenébe, nem így akartam ezt az egészet.-sóhajtott fel. Sehun azt hitte felkészült a halálra. De most hogy érzi nemsokára itt az idő, rájött hogy egyáltalán nem így van. Nem akart még meghalni, nem akarta egyedül hagyni Luhant. Vele akart élni, boldoggá tenni.Még élni akart, csak még egy kicsit.

-Sehun?- félve szólította meg a fekvő fiút aki már egy ideje csendben fekszik.

-Ha egy kicsit, csak egy kicsit . Ha összeszedtem volna a bátorságomat,és eléd álltam volna. Akkor most minden más lenne?-Luhan értetlenül nézet rá. De már nem kérdezte meg hogy ezt hogy érti. Már semmit nem kérdezett tőle. Ahogy ellazult arcát figyelte a másiknak, nem érzet semmit. Nem bírt sírni,tombolni, nem tudott semmit se csinálni. Kisöpörte szerelme arcából kosza kincseit és lehajolt hozzá egy apró csókot adva. Kivette a dobozt zsebéből és félve kinyitotta azt. Két arany gyűrűt pillantott meg. Elakadt lélegzete miközben figyelte azokat. Megakarta kérni a kezét? Ismét párja nyugodt arcára nézett majd kivette a két gyűrűt dobozából. Óvatosan húzta fel ujjaikra a kis arany karikákat. Luhan tudta hogy ígéretet tett a másiknak. És hogy ő úgy hagyta ott hogy tudja, neki jó élete lesz. De nem volt képes rá, érezte hogy már nem bírna fájdalom nélkül élni. Határozott mozdulatokkal nyúlt a fegyveréért és felhúzva azt fejéhez emelte. Ez a legjobb döntés, ezt kel tennie. Lehunyta szemeit és ahogy egy apró könnycsepp végigfolyt arcán elmosolyodott.- Szeretlek.-ez volt az utolsó szava ami elhagyta ajkait. Meghúzta a ravaszt. Erős ütést érzett fejénél majd érezte ahogy teste erőtlenül Sehun mellé esik. 

Életem legjobb döntése, hogy jobban szerettelek téged,mint magamat valaha is.