(Suho)

-Probléma van!- tört be hozzánk Hwong.-Most kaptunk jelentést hogy megtámadták a 2.-es részt.

- Mégis hogyan? Hisz ott vannak a figyelők. Lehetetlen hogy átjutottak rajtuk.- állt fel velem együtt Luhan.

-Kapcsoljátok Chent!

- Igenis.- a kis készüléket benyomva vártam hogy barátom végre felvegye.

-Vétel itt Kim JongDae!

- Chen itt Suho. Most kaptunk jelzést hogy megtámadták a 2.-es részt.

- Az lehetetlen!

- Azonnal nézd meg a figyelőket és jelents majd. Vége.

-Értettem, vége.- ahogy megszakadt a vonal Luhan ijedten fordult felém.

- Suho nézd!- mutatott fel az égre amin egy  magasan húzódó , piros füstcsík ékeskedett.

-Francba! Azonnal hozzátok ide Sugat!- két katona rohanva hagyta el a sátrat és az említett keresésre mentek.- A fűst koordinátáit! - a térképhez lépve tanulmányozni kezdtem azt.

- Kapcsolom Kim JongDae-t.- nyomta kezembe Hwong a készüléket.

- Vétel itt Suho.

- Mindenkit megöltek.- lihegett a vonal másik végén Chen.- Az adóvevőket elvitték és a fegyvereket, ezért nem tudtak jelezni.

- A picsába!- vágtam földhöz az egyik füzetet.- Azonnal menjetek a 3/a osztaggal az orvosi sátrakhoz.

- Micsoda? De hát ott van Jimin!-

-Che-Chen? Vétel.- megszakadt a vonal. Luhan kezembe nyomta a kis cetlit amin a koordináták vannak. A laptopba beütve kis is mutatta a kereset területet piros karikával körbevéve.

- Ez az első osztag ! Ott van Sehun is!- legelöl van a főnix csapat , ők védik a központi folyosót, az a legfontosabb útvonal mivel azon bírunk mozogni.

- Azonnal kapcsolja Oh Sehunt! - idegesen járkáltam a sátorban.- Vegye már fel.

-H-hallo.- egy erőtlen hang szólt bele.

- Vétel itt Suho! Mi a fene történt ott!

- Vétel, itt Shin KoBin közlegény.- sűrű lihegése miatt alig értettem valamit.

- Hol van Oh Sehun ?- rántotta ki a kezemből Luhan.

-N-nme tudom. Semmi nem volt, aztán hirtelen itt voltak. Felvettül az alakzatot de már késő volt, Oh tábornok azt mondta hogy mindenki széledjen szét és védje meg magát. Az új parancs a életben maradás.- Luhan ledermedten hallgatta amit mondott.

- Hányan vagytok életben?

- N-nem tudom. Sokakat megöltek a támadáskor..o-olyan fele arányban maradtunk.

- Azonnal lőj fel egy zöld jelzést!- adtam ki a parancsot.

-D-de akkor megölnek!- eset kétségbe a fiú.

- Ha oda érnek időben a társaid akkor nem! Ez parancs! Légy bátor és tedd meg.

- É-értettem.- sírva nyöszörögte a fiú.

- Sok szerencsét ,vége.

- Köszönöm,vége.- ahogy megszakad a vonal pár métere megpillantottam Sugát ahogy sietteti a két katona akiket elküldtem érte.- Kim Yoongin azonnal told ide a segged!- kiabáltam oda neki amit csak egy látványos szemforgatással fogadta.

-Itt vagyok má' nyugi.- ült le az asztalhoz. Szólásra nyitottam a számat de megelőzött.- Tudok mindenről.- közölte majd a térképhez lépet. Halk fütyülésre ettünk figyelmesek és ahogy a zöld csíkot megpillantottam az égen elmosolyodtam. Sikerült neki! Megtette!

- Most mit fogunk tenni?-kérdezte meg Luhan.

-Új haditervet csinálunk.- felkapott egy filcet Suga és a térképhez léket. - A fő pontok itt vannak.- karikázta be a mi sátrukat ,Sehunék tartózkodási helyét és a 2.-es részt. - A 3/a-t gondolom már elküldted a 2.-eshez.- bólintottam.- Gondoltam.- sóhajtott.- Ez elterelés, a fő célpontjuk ez.- mutatott a folyosóra.- És mi.- jelölte meg egy pöttyel őket. - Most az a kérdés hogy a gyógyítók vagy az elől lévőket mentjük meg.- Luhan azonnal rávágta hogy Sehunékat de nekem nem volt ilyen könnyű. Ha Sehunékat választom nem lesz hova vinni a sebesülteket csak a másik ponthoz, de az meg túl messze van. - Hwong azonnal küldj erősítést a 2.-eshez.

-Micsoda?- sápadt el Luhan.- Ezt nem teheted. Ott vannak a fiúk! A családunk!- kiáltott rám Luhan.

-Itt mind egy család vagyunk!- ordibáltam rá.- Nincs személyeskedés.- néztem bele könnyes szemeibe.Nem mondott semmit csak elviharzott mellettem.

- Majd lenyugszik.- legyintett Suga.- Mihez akarsz kezdeni?- állt fel .

- Tovább csináljuk az új tervet.

- Csináljuk?- szalad fel szemöldöke . - Ó nem, nem.- rázta meg fejét.- Engem nem ide osztattak.

- Mostantól de.- nyomtam vissza a székére.- És ezzel a szép kis fejeddel segítesz összehozni egy remek haditervet. Értve vagyunk?

- Mintha lenne választásom.- sóhajtott.

- Örülök hogy egyet értünk.- mosolyogtam rá.- Akkor csináljuk!- csaptam össze tenyereimet. Ahogy mondtam Luhannak is. Itt mindenki család tag, szóval senkit sem hagyunk hátra.

( Luhan)

Ahogy megtudtam hogy Sehunék lőttek fel a vörös füstöt, nem bírtam tovább türtőztetni magam. Azonnal a raktár felé vettem az irányt. Ahogy beléptem az épületbe elém lépet az egyik fickó, aki még az én csoportomban volt a kiképzésen.

- Sajnálom de parancsot kaptam hogy ne engedjem be önt ide ,csak ha előtte jelentést kapok a központból.- jól csinálja a dolgát. Érzéstelen,előre meredő arc, ahogy tanítottam. Tisztában vagyok azzal hogy simán kibírnám ütni ha nagyon akarnám de mivel 2-en vannak ezen a részen, a társa tuti beköpne még azelőtt hogy őt is kiütném.

- Valószínűleg  elfeledkeztek róla, kérlek menj és hívd fel a központot.- néztem a pár méterre tőlünk lévő fiúra, aki csak bólintott és el is sietett, valószínűleg a másik teremben hagyhatta az adóvevőjét. Ahogy eltűnt az ajtóból mosolyogva néztem az előttem álló fiúra.- Jól használod a kiképzésen kapót tudást.- nem tudom mikor használtam egy mondatban ennyi normális szót. Általában a mondandómat trágár szavakkal tarkítva osztom meg másokkal.

- Köszönöm.-mosolyodott el egy pillanatra.

- Ó, csak nem?- néztem le a cipőjére, követte tekintetemet így ő is fekete bakancsát nézte. Ahogy lehajtotta a fejét könyökömmel fejbe vágtam így erőtlenül dőlt el az ütéstől.- Egy dolgot elfejeltettél.- elvettem tőle a fegyverét .- Sose vedd le a tekinteted a célpontról.

- Hé.állj!- kiáltott rám a srác ahogy visszajött,gondolom rájött hogy valami nem stimmel itt.De már késő volt, felpattantam a terepmintájú quadra és gázt adva meg sem álltam egészen a piros jelzésű fáig. Leszálltam a quadról és gyalog indultam tovább. Az iránytűre pillantva haladtam kelet felé, olyan 1 km-re vannak. 

Csend van. Csak a természet halk hangjai  simogatják fülemet, a madarak csicsergése,szárny csapkodásuk ahogy megijedve társaikkal felrepülnek a fák lombjai közül. Fel az égre, messze ettől a vérszagtól bűzlő helytől. Ahogy megpillantom a fa takarásából kilógó ernyedt kart, hatalmasat nyelek. Lassan hozzá sétáltam és szinte csukód szemmel , lepillantok az előredőlő fejű ,ernyedt testre. A sisakja félig lelóg fejéről, amiből még mindig folyik a vér. Esélye se volt, fejbe kapta a halálát. Leguggoltam és a nyakából levettem a céduláját. 

- Nem hiába haltál meg.- intettem neki az utolsó mondatomat majd eltéve céduláját tovább haladtam. Ahogy egyre beljebb és beljebb haladtam a föld barnasága, a fű zöldessége helyet vörös színben ázott minden. A lépteim megfinomultak, pár fájdalmas hörgés zavarja meg a csendet aminek bár nehezen de ellen állok és a segítséget kérő , gyenge pillantások tűzében nem tekintek rájuk. 

-T-tá.-lepillantok a lábamnál fekvő alakra.- Luh-.- megrezzenek egy pillanatra. Szétnézek majd kockáztatva , de leguggolok mellé. Arcomra erőltettem egy halvány mosolyt és megfogtam lábam mellet lévő véres kezét.- A-tabá-

- Shhh.- intem csendre.- Semmi baj, nyugalom.-

-Fáj.- nyögte ki halkan és könnyes szemeibe temetem sajátomat.

-Tudom.- a mellényén hatalmas golyó lyukak vannak. - Jó katona vagy JonDong. - ez a fiú az én osztagomhoz tartozott. Hallgatva engem még nagyobb zokogásba kezdett bár látszódott rajta hogy minden egyes lélegzetvétel fájdalmat okoz neki. - Most már pihenhetsz, ne erőlködj tovább. Rendben ?- csak bólintott egy aprót majd lassan lecsukta pilláit. Légzése lelassult,csendesebb lett, majd teljesen megszűnt. Levettem céduláját és egy utolsó pillantást vetettem testére mielőtt végleg otthagytam volna. A tegnap még vidáman nevető , nekem kedves fiúk emlékére visszagondolva megremeg ajkam ,de megemberelem magam. Tisztában voltam a ténnyel hogy sokan megfognak halni, de mégis most hogy átélem ezt az érzést. Erre nem lehet felkészülni. 

Egy kocsit pillantok meg ami üresen áll.Közelebb menve szapora légzésre leszek figyelmes. Felhúzom fegyveremet és az üvegen bepillantva egy velem egyszínű öltözetben lévő fiút pillantok meg ahogy összegömbölyödve fekszik az ülésen. Kinyitom az ajtót de erre sem reagál.

- Szed össze magad.- ragadom meg karját és felrántom ülő helyzetbe.Előre meredve kapkodja a levegőt továbbra is. Sokkot kapott. Letettem fegyveremet és lehámoztam görcsbe rándult újait térdeiről majd magam felé fordítottam.- Tudod ki vagyok?- csak bólintott egyed  és ahogy a felismerés eljutott tudatáig, mintha kissé megnyugodott volna.-  Tudod hol vannak a többiek?- ahogy feltettem a kérdést ismét zokogásba kezdett.- Gyere szállj ki.- ahogy elkezdtem kifelé húzni hevesen ellenkezett és még beljebb mászott.

- N-nem. Nem akarom látni őket.- hajába markolt és hevesen rázni kezdte  a fejét.

- Nincsenek itt.- már kezdtem elveszteni a türelmemet, nem is tudom miért nem hagytam itt . Lehet sajnálat miatt.

-De.-suttogta, majd felém fordult.- Itt vannak. 

-Hol?- lassan felemelte ujját és felfelé mutatott. Én is felnéztem és megkellet ragadnom a kocsi ajtaját hogy ne essek össze.A felettem lévő fa ágain 4 katona van lelógatva. 

- Ezek nem emberek.- suttogtam magam elé majd a látvány miatt kikellet adnom gyomrom tartalmát.Megtöröltem arcomat majd a kocsiban lévő fiút hátrahagyva  tovább indultam. Ahogy eltűntem a fák takarásában léptekre lettem figyelmes, egy fa törzséhez húzódtam de a következő pillanatban hátulról megragadtak és a földre rántottak. A felém tornyosuló alak egy kést előkapva lendítette karját felém de mielőtt belém vághatta volna azt, ernyedten a földre dőlt.

- Tábornok.- sietett hozzám egy katona. Felsegített a földről majd szalutált. 

- Ne fáradj ezzel, most nem érünk rá.-csak bólintott majd intett.

-Erre, itt nem biztonságos.-beljebb siettünk az erőben és egy harckocsihoz érve még 5 alak társult hozzánk. 

- Örülök hogy találok testvéreket akik még bírnak mozogni.- csak fájdalmas arccal néztek rám.- A többiek? Vannak még túlélők? 

- Ezen a részen csak mi. De még 2 kisebb csapatról tudunk.

- Rendben. Egyesülnünk kel velük. Elegendő fegyveretek van? 

-Igen uram.- felelték egyszerre .

- Rendben van.Akkor menjünk a legközelebb lévő csoporthoz.-adtam ki a parancsot.-Kérlek vezess.- fordultam az engem megmentett fiúra. 

-Értettem, erre.

Ahogy közösen haladtunk előre, már éreztem.Nincs minden veszve. 

Még csak most kezdődik a java.