A házba belépve lerúgtam lábaimról a cipőt ,és a konyhába menve ledobtam magam a székre és a fiókból elővéve a leveleket .az asztalra hajítottam őket. Újból elolvastam őket, odafigyelve minden részletekre de nem jöttem rá semmire. Elolvastam újból,újból és újból, egészen addig amíg belém nem hasított valami. Az utolsó levelet felkapva kirohantam a lakásból és a motorra ülve meg sem álltam a kertes házig. Ott sietősen az ajtóhoz mentem és bekopogtam.Nem ékrezet válasz, a csengőre feküdve próbáltam kihívni a bent lévők valamelyikét de nem történt semmi. A hátsó kertbe menve megpillantottam a konyha ablakot. Szerencsém volt mivel nem volt visszacsukva így bemászva rajta a konyhán keresztül a nappaliba mentem. Felkapcsoltam a villanyt és sietősen a könyvekhez mentem , miközben pakolgattam a könyveket gyors lépteket hallottam meg a lépcső felé. Ahogy megfordultam ép annyira volt időm hogy lebukjak a felém lendített serpenyő elől.

- Jézus Chanyeol!- Mrs Byun hatalmasat sóhajtva nézet rám ,majd leengedte kezét így már nem kelet tartanom a következő próbálkozástól.- Mit keresel itt?

- Nem tudja hol van a Velencei karnevál?

- Hogy mi?

- Egy könyvet keresek aminek a címe a Velencei Karnevál.

- Nem ér rá ez holnap? - nyűglődött a kócos hajú nő.

- Nem,nagyon fontos lenni.- csak sóhajtott majd a könyvekhez lépet.

- Nézd meg Baekhyun szobáját.- intett fel az emeletre. Sietősen szedtem a lépcsőfokokat de ahogy a barna ajtóhoz értem meg torpantam. Lassan nyomtam le a kilincset és ahogy a kék helységbe lépem, becsuktam magam után az ajtót. Bár már nagyon sok idő eltelt, mégis itt mindig érzem Baekhyun illatát.A szekrényhez sétálva a könyveket kezdtem el nézni de fél óra alatt átnéztem az összeset és ismét nem jártam sikerrel. Miután vissza tettem őket elindultam kifele de megtorpantam a küszöbnél. Sietve visszamentem a szekrényhez és kinyitva a gardrób részét megpillantottam Baekhyun pár ruháját. Egy piros pólóvért kivéve mélyen beleszippantottam, elmosolyogtam ahogy az anyagot arcomba nyomtam. Táskámba gyűrtem a felsőt majd elköszönve Mrs.Byuntol haza indultam.

Hogy miért hoztam el Baekhyun ruháját amikor otthon egy egész szekrényi ruhája van ? Azért mert a házkutatások alatt ki lettek fertőtlenítve a ruhák és már semelyik nem hordozza tulajdonosa kellemes illatát. Elhúztam számat ahogy a tárva nyitott,felkapcsolt villanyokkal hagyott lakásba értem. Máskor lehet nem kellene ennyire sietni..

A felsőt szimatolva mentem a nappaliba és a tv bekapcsolva nézni kezdtem azt. Bár néztem e műsort, egyszerűen nem bírtam felfogni ami benne volt. Nem birok lekattanni a könyvről, hol lehet? Miután megvacsoráztam , elmentem lefürdeni majd az asztalra kitettem az e-havi és a következi hónapra elegendő pénzt a számlákra. Megkérdtem Hyan nénit hogy fizesse be helyettem mert neme ,,üzleti útra" kel mennem. Lezártam a fontosabb iratokat és a vendégszobát is bezártam. A tévét kikapcsolva kihúztam a zsinórokat a konnektorból és mivel ez volt az utolsó a lakásban. Elégedetten sóhajtottam fel, mindennél kész lettem. Ahogy a zsinórokat igazgattam nem vettem észre hogy előrébb kerültem így felállás közben lefejeltem a szekrényt. Szitkozódva kaptam fejemhez de ahogy előre néztem, szinte minden megszűnt létezni. Lassan felegyenesedtem és a könyvet kihúzva helyéről , kirepült egy fehér boríték ami eddig a két könyv között lehetett. Ahogy felvettem a fehér papírt és megfordítottam már rájöttem. Nem maga a könyv kellet, és nem is EGY könyv kellet. Ahogy visszatettem a vastag kötésű olvasmányt eredeti helyére már tiszta lett a kép. Fehér vastag betűkkel ott díszelgett oldalán a Velencei cím a mellette lévőn pedig fekete betűkkel a Karnevál cím. A kanaéra kerülve kibontottam a levelet és bár már attól rossz előérzetem volt hogy elolvastam a borítékon szereplő szót

VÉGRENDELET

3 levél volt benne és a legelsőt kezembe vettem és széthajtottam majd a szépen írt sorokra vezettem tekintetem.

,, Kedves Chanyeol"

Már két hete annak hogy elmentél.Tudtam hogy nagyon rossz lesz nélküled, ne nem hittem hogy ennyire. Kibírhatatlan.

Erős akarok maradni de nem tudok. Ahányszor ránézek Taora és Krisre, vagy Luhanara és Sehunra. Mindig borzasztóan hiányzol. Én is ölelni akarlak ,én is csókolni. Ha ők megtehetik akkor mi miért nem? Miért mindig mi húzzuk a rövidebbet? Ez igazságtalan Chanyeol. Nagyon az.

Olyan üres nélküled a lakás, olyan csendes. Nincs aki széles mosollyal az arcán toppanna be a lakásajtón , nincs aki egyetlen mosolyával felvidítana a napomat.

Tudod. Még a legelején, amikor még nem ismertük egymást , azt hittem hogy sose foglak megszeretni és hogy egy napot sem birok majd veled eltölteni kettesben. Most meg, ha csak rá gondolok mennyi napot kel még NÉLKÜLED eltöltenem, összeszorul a szívem. Amikor van egy kis nyugtom, mindig visszagondolok hogyan is ismerkedtünk meg. Amikor rád estem az első este,amikor veled aludtam,amikor először motoroztam veled,amikor először megcsókoltál. Mindenre tisztán emlékszek. Remélem te is így gondolod Chan. Mert én elmondhatatlanul szeretlek és bár igazán így gondolom. Sose bírnám mindezt elmondani neked. Most így érzem, de lehet amikor következőleg találkozunk majd akkor a szemedbe bírom majd mondani ezeket.

Örökké veled leszek,bármilyen messze is vagy

Szeretettel Baekhyun"

Az utolsó sorokat alig bírtam elolvasni homályos látásom miatt, amiket a szememből kicsorduló könnyek okoztak. Remegő kezekkel emeltem a levelet ajkaimhoz, amikkel finoman érintettem meg a már pár helyen könnyes papírt. Ahogy apró csókot nyomtam szépen írt nevére, becsukot szemekkel próbáltam rá koncentrálni.

- Szeretlek. Mindennél jobban.

Visszatettem a borítékba a lapot majd a másik kettőért nyúltam.

,, Végrendelet

Amikor ezt a levelet olvassa valaki én már valószínűleg nem leszek az élők között. Szeretném ha minden úgy lenne ahogy én leírtam. Először is, a bankban félretett pénzem háromnegyedét édesanyámra hagyom és a húgomra, a másik negyed részét pedig páromra Park Chanyeolra. A személyes dolgaimmal kapcsolatban, a könyveimet Huang Zitao-ra hagyom, az ékszereimet és óráimat Lu Hanra. A többit páromra hagyom akire rábízom hogy döntése szerint cselekedjen.

A temetésemet illetően. A családtagjaim és a barátaimon kívül csak a szomszédaimat és az egyetemi tanáromat Park Ho Bin professzort szeretném meghívni.Nem feltétlenül szeretnék maradandó sírt, ha a családom is beleegyezik akkor a hamvaimat a Pona falú tavánál szórják bele a vízbe. Ahová a nagymamám havait is szórták. Szeretném ha hamar elengednének és nem sokat gondolnának rám.

BYUN BAEKHYUN"

-Mégis hogy tehetném meg?- halkan suttogtam.- Sose foglak elfeledni téged.

Az utolsó levél más volt mint a többi.

,, A ruhás szekrényem hátuljából szedd ki a fa dobozt. Abban van minden amire szükséged lesz"

A szobába menve el is kezdtem kipakolni a ruhákat de nem találtam semmit, ahogy a felső részt pakoltam ki megtorpantam.

( már hónappal ez előtt)

-Mit csinálsz?- Baekhyun ijedten fordult meg majd csak mosolyogva felállt és visszatolta a szekrényt a falhoz.

- Csak kitakarítottam , tiszta por volt már.- a lapátot és a seprűt felkapva el is hagyta a helységet bár láttam hogy egy szem por sincs a lapáton. Nem kérdeztem rá

( vissza a jelenbe)

A fából készült bútort elhúztam a faltól és leguggolva mögé kezdtem el tapogatni a barna lapot. Ahogy haladtam egyre lejjebb hirtelen benyomódott kezem alatt az anyag és elvéve onnan megpillantottam egy kis cérnát. Megfogva azt húzni kezdtem azt, így kibírtam mozdítani a kis fa négyzetet ami eddig takarásban tartotta a kereset dobozt. Kezeimbe véve a konyhába siettem vele és felpattintva a kis zárt ,kinyitottam azt. Teleírt füzetek,jegyzetek ,lapok tengere tárult a szemem elé. Kis dossziékba voltak szedve sorszámmal magukon.Az 1.-est kivéve elkezdtem olvasni. Egészen az utolsó betűig mindent elolvastam, majd sorba helyeztem őket az asztalon amit teljesen befedtek. A dátumok többségéhez semmi eseményt nem tudok kötni, a legtöbbnél én nem voltam Baekhyun közelében. Ez egy kiindulási pont lehet.

-Hát ezek?- egy üres cetlit keresve felírtam rá a számsorokat. Mit jelenhetnek? Esetleg telefonszám? Telefonomat elővéve az összes verzióban megpróbáltam de mindegyiknél kisípolt .Kordinátok? Ezt a lehetőséget is kizártam fél óra elteltével. A jegyzetekből kiderült hogy Baekhyun se jutott sokkal messzebb ezzel kapcsolatban mint én.Nem is gondoltam volna hogy ilyen gondos elképzeléseket és lehetőségeket írt fel. Szinte csodálva néztem a sok-sok információt amikre úgy jött rá és jegyzetelt fel. hogy én nem is tudtam ez egészről. De miért nem kérte a segítségemet? Lehet közelebb jutottunk volna a megoldáshoz. Az előbbire írt papírt zsebembe tettem majd miután visszapakoltam a dobozba visszahelyeztem titkos helyére és a ruhákat tis összehajtogattam. Az órára nézve szinte a padlót verdeste az állam. Összesen 5 órám van aludni. Miközben az ágyban feküdtem megfürödve,pizsamában nem bírtam álomra szenderülni. Nem hagytak pihenni a dolgok. És ez fojtatódott 3 óra után feladtam, és inkább felültem az ágyon.

-Éhes vagyok