-Végeztük.- bár a bevetésen résztvevők már visszamentek a bázisra, én itt maradtam figyelni a munkát. Vagyis erre fogtam, pedig a  kanapén ülve teljesen elmerengtem.

-Értettem. Még egyszer ellenőrizzék le utána mehetnek.- csak bólintott majd fel is ment az emeletre.  Még végig jártam egyszer a házban és a kertben majd elhagytam a lakást. 

-Látom te is ide értél.-fogadott Tao mosolyogva.

-Többiek ?

- Suhonál, már el kezdték.-a bárpultot megkerülve mellém sétált.- Megkellet várjalak.

- Akkor hát menjünk.- az irodába benyitva a helyünkre siettünk majd mi is figyeltük az ép nagyban tanakodó Chent és Suhot.

- Mindenféleképpen szükség van még 2 hétre.- jelentette ki Suho a papírjaiból kibújva.

-Minek? Így is már mióta várunk ! Már nincs miért várnunk.- csapot az asztalra Chen.

-Igaza van Chenek. Már felesleges húzni az időt . Most kel lépnünk. -támogatta Luhan.

- Mi lehet készen állunk, de a többi ember? Nekik ez lesz az első és nem biztos hogy gyorsan belefognak menni.

- Ép az a  jó ha gyorsan történik a dolog. Mert amire felfogják ezt az egészet, addigra már a végén leszünk.- D.O mondatával csend lett az irodában.

-Szavazzunk. - dobtam fel az ötletet.- Aki azt támogatja hogy menjünk, tegye fel a kezét.

- Ez nem olyan dolog Chanyeol amit így eldönthetünk!- vágta rá Suho.

-Miért van jobb ötleted ?- szólásra nyitotta a száját majd elhallgatott .-Nincs,nincs jobb.

-Rendben akkor kezdjük. - köszörültem meg  a torkomat. Pár pillanatig mindenki mozdulatlanul ült, majd a kezek a magasba kerültek . D.O,Kai és Luhan nem emelték fel a kezüket, így nem volt kérdés hogy mit fogunk tenni.

- Luhan szólj hogy fél óra múlva mindenki legyen a Nagy teremben .

-De Suho!

-Menj és szólj.- ellenkezést nem tűrően nézet az őzikére akinek egyáltalán nem volt ínyére a dolog.

( a gyűlés után )

Luhan szinte kiviharzott a teremből és  már várta volna a tömeg hogy szerelmesen Sehun utána menjen, de az említett csak állt az eddigi helyén és az ellenkező irányban lévő kijáraton elhagyta a termet. 

- Luhan után megyek.-suttogta Tao, és kibujt Kris öleléséből.

-Szerintem most kicsit egyedül kel lennie .-húzta vissza Kris.

-Dehogy, ilyenkor ki akarna egyedül lenni? Ah,látszódik hogy férfi vagy.- forgatta meg szemeit majd Luhan után sietett.

-Mintha ő nem lenne az. Vagy ezt csak én nem értem?- nézet rám segítségkérően de én csak megvontam a vállamat. Annyira se értek a dologhoz mint ő.

-Viszont Sehunt hagyjuk egy kicsit, neki most biztos gondolkodnia kel.- sóhajtottam.

-Biztos nem fog engedni Luhannak.

-Az biztos.- adtam igazat Kristenk.Már régebben is mondta nekem ezt Sehun de akkor még azt mondta hogy átgondolja a dolgot- Mondjuk én megértem Sehunt.De Luhant is. 

- Persze én is. Hisz most lehetnénk ezek mi is. Hisz simán fent áll a lehetőség.- mormolta Kris miközben próbáltunk kitörni az embertömegből. Már Kris faltörő kosként haladt előre a 189 cm -vel. Ahogy kiértünk a bázisról , értetlenül néztem a szitkozódó Krist.

-Hé tesó mi  a baj ?

-Sehun hozott be most kocsival. De ő elment, Taot se tudom hol van, áh nem hiszem el. 

-Szerintem Tao már rég Luhannál van és vigasztalja, Sehunt ismerve meg valahol isten háta mögött lehet már. Szóval gyere!- dobtam felé a sisakot amit el is kapott. -Hazaviszlek.

-Ó milyen kis figyelmes vagy .-legyintett Kris ,szempilláit rebegtetve.

-Ezt eddig is tudtam. - túrtam bele hajamba majd rákacsintottam.

-Jaj nekem még a végén elpirulok.- ugrott fel mögém.

- Semmi baj haver. - felvettem a sisakot majd még hozzá tettem.- Egy ilyen félistennek én se tudnék ellenállni. - kerekeket megcsikorgatva elhagytuk a bázist és másfél óra múlva már a lépcsőházban voltam. Miután hazadobtam Krist egyből jöttem is haza, hisz kifáradtam a mai napban.

Miután végeztem az esti teendőkkel bebújva az ágyba próbálkoztam az alvással. Mint minden este most se sikerült a pirulák nélkül elaludnom. Inkább maradjunk annyiban hogy kiütöttek annyira hogy holnap reggel térjek össze. Ha nehogy isten mégis sikerül magamtól elaludnom, rémálmok gyötörnek. Nyögve keltem ki az ágyamból és az órára nézve csak sóhajtottam, 5:00. Mielőtt elhagytam volna szobámat felhúztam a redőnyt bár ezzel egy cseppet sem lett világosabb. A nappaliban is megtettem ezt majd a villanyt felkapcsolva a hűtőhöz mentem valami ehető után nézve. Ki is pakoltam a hozzávalókat és összedobtam magamnak valami reggelit, majd 9-ig elütöttem az időt a lakásomban majd motorra pattanva a bázisra mentem.

Ahogy beértem éreztem azt a meg nem szokott feszültséget a levegőben , amit eddig sose. Látszódott az emberek arcán a dacolás bár voltak akik lelkesítő monológot mondva próbált erőt önteni társaiba. 

- Fura igaz?- meglepődve néztem a mellettem álló Tao-ra. Mikor jött ide? És hogy nem vettem észre?

- Igen. Egy pillanatra azt hittem hogy rossz helyre jöttem.- húztam el szomorkásan számat majd Taoval az iroda felé vettük az irányt. - Luhannal és Sehunal mi van ?- ahogy feltettem a kérdést csak egy erőtlen sóhaj hagyta el Tao ajkait. - Gondolom semmi jó.

-Hát nem nagyon. Mind a kettő makacs mint egy őszvér. Luhan teljesen eltökélt de Sehun nem fog belemenni, pedig az ő engedélye nélkül Luhan nem tud mit tenni.- benyitva a helységbe felakadt a szemöldökünk a minket fogadó látványtól.

-Itt meg...Mi folyik ?- nyögte ki mellettem Tao. Luhan csak felállt a földről és kirántva Chen szorításából karját, kiviharzott a teremből. Sehunra néztem aki csak erőtlenül huppant le  a kanapéra  és tenyereibe temette arcát. Mi még mindig mozdulatlanul álltunk az ajtóban nagyokat pislogva.

- Holnap megyünk. - jelentette ki Suho,miközben a földre hullott papírokat szedegette fel.- Hajnali 2-kor itt lesz a gyülekező.- asztalára dobta a papírhalmot majd leült a székébe. - D.O menj és szólj hogy mindenki jöjjön a nagy terembe. - az említett csak bólintott és kisietett a teremből. 

( negyed órával ezelőtt)

Miután elment este tőle Tao, Luhan álmatlanul töltötte az éjszakát. Nem azért mert nem volt álmos, mert az volt. De nem hagyta nyugodnia kérdés  hogy párja merre lehet, és hogy miért nem jött haza. Így már kora reggel a bázishoz sietett , mivel érezte hogy egy percet se tudd már otthon tölteni. 

- Sehun ? - lépet Kris mellé aki csak megrántotta a válát.

- Nem tudom, tegnap óta nem láttam. Nem ment haza este ?

-Nem.- rázta meg fejét majd sóhajtva kisietett a bázisból és az épület háta mögé menve, halkan felmászott a régi vaslétrán ami a falnak támasztva állt már ki tudja hány éve. Ahogy felért a tetejére megkapaszkodott az épület peremébe ,és  feltornázta magát. Ahogy sejtette, párja ott feküdt a már kifeküdt,megkopott kanapén becsukott szemmel. És láthatóan nem érzékelte az új jövevényt. Lassan mellé sétált így kitakarva a nap sugarait amik eddig Sehun arcát sütötte. Ezt észlelve kinyitotta szemeit és ahogy megpillantotta Luhant meglepettség ült ki arcára.

-Nem azt mondtad hogy soha többé nem fogsz ide feljönni ?- suttogta a szavakat a másik szemeibe nézve. 

- Azt mondtam hogy FELESLEGESEN nem fogok ide feljönni soha többé.- javította ki párját aki csak halványan elmosolyodott ezen.

-Mikor kellett neked feleslegesen eljönni ide ?

- Nincs annyi csillag az égen .- elnevették magukat majd Luhan leült a már ülő Sehun mellé ,és vállára hajtotta fejét. 

-Még mindig akarsz jönni?- törte meg a kellemes csendet Sehun.

-Igen.- Luhan beharapott ajkakkal várta párja mit fog szólni ehhez.

- Nem engedélyezem . - jelentette ki.

- Gondoltam.- sóhajtott majd felegyenesedett és teljesen Sehun felé fordult. - Én menni fogok.

- Nem fogsz menni.- vágta rá ingerülten.- Ne nehezítsd meg  a dolgomat. 

- Te ne nehezítsd meg! Sehun értsd meg, nekem ott kel lennem VELED. - az előbbi higgadtságnak nyoma sem volt már. Mindketten idegesek voltak, és frusztráltak.

- Nem kel. Neked a táborban lesz a helyed. Biztonságban Tao mellet. Nem a harcmezőn , ilyen örült gyilkosokkal szemben mint a kékek!

- Ép ezért akarok  melletted lenni. Hogy megbírjalak védeni!- Sehun erős fájdalmat érzet hisz tudja hogy ha nem csinál gyorsan valamit, akkor Luhan a csapatával fog jönni, és ezt nem akarta. Nagyon nem. Ha csak belegondol abba hogy párja is ott legyen velük , és hogy esetleg el is találják, belepusztulna a tudatba hogy nem vigyázott rá eléggé. 

- Luhan.-Sehun lágy hangon szólította meg szerelmét ,aki szinte belesimult tenyerébe amivel finoman cirógatta selymes bőrét.- Kérlek értsd meg. Szívem törne össze ha bármi baj történne veled. Mit csinálnék nélküled? Hum? Hogy élhetnék nélküled tovább? - dühős lett magára mivel szerelme könnyeit látva az ő szemeiben is csípős érzés jelent meg. Óvatosan letörölte Luhan arcáról azt az árva könnycseppet ami kitörve a többitől ,legördült orcáján. 

- Olyan önző vagy .- nyomta könnyes orcáját az előtte lévő mellhasának.- Bele se gondolsz abba hogy én mit fogok tenni, hogy mi lesz velem ha meghalsz? - Sehunon végigfutott a hideg hisz amióta együtt van Luhannal, nem is. Amióta ismeri Luhant, azóta egyszer se tette fel neki ezt a kérdést.

- Vissza fogok jönni hozzád.- köszörülte meg torkát.- Nem hagylak egyedül, veled leszek.- biztató mosolyt küldött párja felé aki bár próbálta viszonozni a sírás miatt csak egy fintornak tűnő gesztust tudott tenni. 

Telefonjaik csengése zavarta meg őket , mindketten elolvasták a kapott üzenetüket majd egymásra néztek . Felpattantak és lesiettek a tetőről meg sem állva, csak amikor az irodába értek. Amikor megpillantottam a hiénákat már tudták hogy semmi jó nem jöhet ki ebből.

- Megérkeztek HunHanék is szóval most már kezdjük el.- csapta össze tenyerét Wonho. Gyilkos tekintettel néztek rá a teremben lévők ,de most elmarad a szokásos veszekedés és inkább Suhora figyelnek.

- Megcsináltuk a csapatbeosztásokat.- D.O már jött és egyből nyomta is a kezekbe a lapokat.Luhan és Sehun egyből egy pontot kerestek . Sehun találta meg először, felpillantott Suhora és csak biccentett egyet hálás szemekkel. 

-Ezt nem teheted Suho!- fordult egyből az íróasztal mögött ülő felé Luhan.-Ez igazságtalanság!

- Miért is?- húzta fel szemöldökét Suho.

- Azért mert személye kapcsolatot előre helyezve hoztad ezt a döntést!

-Épp ellenkezőleg! Azért döntöttem így mert akadályoznátok egymást ha egy helyen lennétek. És ha téged is frontvonalra helyezlek túlságosan ellesztek a másik keresésével foglalva. Így téged Luhan magam mellé rendeltelek be a táborba. - Sehun is meglepődött Suhon , ez még annál is több amit ő kért. Boldogság áradt szét benne hisz a szerelme már biztos hogy biztonságban lesz ! 

- Hogy mi?!- Luhan ingerülten bele rugót az előtte lévő asztalba. Amiről így lerepültek a papírok és Suho pólója nyakát megragadva felrántotta az ülő alakot. - Mit képzelsz?- szűrte fogai között.

- LUHAN!- Sehun erőteljesen szólt rá párjára aki szikrákat szóró tekintettel nézet a teremben lévőkre. Chen ellökte Suhotól és felemelve kezét próbálta nyugalomra inteni dühős barátjukat. 

- Mindenkinek így lesz a legjobb.- sóhajtott Suho.

- Mindenkinek? Nekem nem.- mutatott magára.- Rühellek Kim Junmyon!- kikerekedett szemekkel meredtek rá a bent lévők. Még  I.M se tudta leplezni meglepődését , a homlokára felszaladó szemöldökei erről tanúskodtak. 

- Hogy mit mondtál?- Suho befeszült testtel indult meg Luhan felé. Erre már a többiek is ugortak és próbálták nagy nehezen visszafogni a két férfit. - Ha még egyszer kimered mondani! Esküszöm neked olyat teszek amit még merni se gondolnál. - ahogy ezt kiejtette Suho nyílt az ajtó és két ledöbbent alakot pillantottak meg.

- Itt meg....mi folyik?