- Jó napot. -hajoltam meg és illedelmesen kezet ráztam először a férfival, akit Hian úrnak hívtak majd a feleségével Xeimmel ,aki kínai volt és végül a fiúval Hoseiokkal. Átlagos fiúnak nézet ki mégis a tekintetében volt valami...valami ami taszított mégis kíváncsivá tett. Végül nálunk vacsoráztak és este 9-kor hagyták el a házunkat és a velünk srégen  lévő nagy emeletes házba mentek.

- Kedves emberek igaz? -kérdezte anya miközben mosogatott én pedig az edényeket pakoltam el.

- Igen ,kedvesek. Húgi még mindig a barátnőjénél van?

- Igen. Ott alszik csak holnap délben hozzák haza, de nekem dolgozni kel mennem neked kel itthon lenned. -nem mondtam semmit csak csendben pakoltam tovább az elmosót dolgokat.- Mi történt?

- Ezt hogy érted? -megálltam egy pillanatra majd lassan tovább pakoltam.

- Olyan más vagy. Már nem mosolyogsz annyit,nem mesélsz nekem dolgokat és mikor itthon vagy akkor is felmész a szobádba és alszol ,másnap meg szinte nem is vagy itthon. -beharaptam alsó ajkamat és letettem a kezemben lévő tányért.

- Gyere üljünk le. -leültettem és leültem vele szembe. -Figyelj anya, ezt nem szabadna elmondanom. Egyszer mondom el és próbáld minél hamarabb elfelejteni. -láttam tekintetében a félelmet ezért egy mosolyt küldtem felé.- Úgy 2 hónappal ezelőtt mikor jöttem haza az iskolából a kisboltnál dörömbölést halottam és egy fiút láttam aki ép dobozokat pakolt el. Az egyiket felborította ezért odamentem neki segíteni és becipeltük a dobozokat én is felborítottam az utolsót és egy fegyver volt benne.

- Úr isten. Rendőrség a rendőrségnek kel szólnunk! -kereste a telefonját de leállítottam.

- Anya hallgasd végig! -megállt és letette a telefont majd visszaült.- az a lényege ennek a dolognak hogy...hogy én benne vagyok egy bandában. A pirosak bandájában és azért nem jöttem haza mindig mert a bandahelyen voltam mert küldetést teljesítettem és kiképzéseim voltak. Anya erről nem beszélhetsz senkinek, ha ez kiderül nem hogy a rendőrség csinál nagy cirkuszt. Még az ellenséges bandák is kihasználnák a helyzetet. És nem csak engem ,téged és húgit is bánthatják. Szóval ezért most felejtsd el ezt az egészet!-nem mondod semmit csak nézet majd elkezdet halkan nevetni.

- Fiam ezt nem veszem be. Valami hihetőbbel kel előállnom hogy ezt elhiggyem. -felálltam és a kabátomhoz mentem és az asztalra dobtam. Elővettem a bal zsebéből a pisztolyt és a töltényeket.- Úr isten! -tette szája elé kezét.- Ez honnan?

- Anya nem vicceltem. Ezt azért kaptam hogy megvédjem magam és titeket . Ezért ha egy csapat fiút látsz fordulj meg a másik irányba és amennyire lehet kerüljétek ki őket. -visszatettem a fegyvert és leültem a székre.- Holnap is bekel mennem. Megvárom amíg meghozzák a húgit de utána elkel mennem.

- De akkor ki fog vigyázni rá?

- Magammal viszem. -felálltam de meglepetésemre anya is.

- Biztos nem viszed magaddal! Mit képzelsz?!

- Anya sok kisgyerek szokott ott leni és lányok vigyáznak rájuk. Befonják egymás haját meg ilyenek. Jó helyen vagyok és húgi is jó helyen lesz. -átöleltem de nem ölelt vissza.- Emészd meg és gondolkodj el. Én így boldog vagyok, és nem lesz semmi baj hogy minden így marad ahogy van. -elengedtem és felmentem a szobámba ahol bemagoltam a kémiát és a biológiát. Fáradtan dőltem be az ágyba.

Reggel anya már nem volt itthon csak egy cetlit hagyott itthon hogy rossz a tej. Kidobtam az említett terméket és egy vajas kenyeret bekajálva a fürdőbe vettem az irányt hogy megfürödjek este nem tettem. Tusolás,fogmosás és az egyéb dolgokat elvégezve egy törölközőt tekertem a derekamra és a szobámba mentem. Felkaptam egy alsógatyát és a szekrényembe belemászva kerestem egy megfelelő ruhadarabot. A fekete-citrom sárgás csíkos pólómat vettem fel amiben úgy néztem ki mint egy méhecske így felé egy farmerkabátot vettem fel és egy átlagos farmert. 11:50-et ütött az óra így már az ajtót figyeltem és füleltem mikor csengetnek és 10 perces késéssel de megérkezett húgom és kedvesen behívtam az anyukát de nemet mondott szerencsémre és megvártam amíg elhajt a kocsival és húgomhoz mentem.- húgi ma elviszlek a barátaimhoz és képzeld vannak ott sok veled egykorú gyerekek és Nonnak akik befonják a hajadat.

- Ez az! Na kész ez már el van intézve akkor már csak át kel öltöznie.

- Gyere öltözzünk át. -nyújtottam felé a kezem amit elfogadott és a szobájába menve kinyitottam a szekrényt.- Csak rózsaszín cuccaid vannak.

- Igen mert anya mindig azt vesz. És muszáj mindig rózsaszínt felvennem.- válaszolta a  tv-t kapcsolgatva.

- De most nincs itt anya.-felém fordult és ő is elmosolyodott. A szekrény mélyéről elővettünk egy fekete cicanadrágot és egy piros kockás inget ,ami valami brutál kicsi volt de nagyon menő is. Feladtam rá és még a titkolt fehér baseball sapkát is felvette amit anya már rég kidobott volna a kukába. A tükörben gyönyörködöt magában amíg én összepakoltam a szükséges cuccokat telefon,kulcs,pénztárca. Már az ajtóban álltunk cipővel a lábunkon mikor hirtelen felszaladt az emeletre és az egyik baseball sapkámat hozta magával.

- Te is vedd fel ezt. -a JOLFUL felíratós baseball sapkám volt az amit még általános 7.-ben vettem az egyik búcsúban amikor osztálykiránduláson voltunk.

- Rendben. -felvettem a sapkát és a villamoshoz megint szaladnunk kellet mint általában. Pár lány mosolyogva nézte húgomat ahogy elmentünk mellette.

- Nézd milyen kis vagány. súgta az egyik lány nem elég halkan mivel én is tisztán hallottam.

- Ja, de én inkább a fiút nézem. -röhögte el magát a másik. Megcsóváltam a fejemet és rámosolyodtam és gondolom leeset neki hogy mindent hallottam mivel lehajtotta a fejét és eltakarta az arcát. Mikor megérkeztünk a megfelelő állomáshoz leszálltunk és a téglaépület felé vettük az irányt amit eltakartak a fák.

- Bátyó hova megyünk? -szorította meg a kezemet húgi.

- Semmi baj a barátaimhoz megyünk. -megsimítottam feje búbját és kézen fogva sétáltunk tovább. Előlépet a fák mögül az örök.

- Baek szia. És ki a kis hölgy veled? -guggolt le húgom mellet aki meghajolt és simán  csókolomot köszönt  a 17 éves srácot...nem baj még kicsi.- Csókolom? Csak helló, nem vagyok még annyira öreg. -nevetett fel.

-   Myung  Hee. Ő a húgom. De most már megyünk majd még találkozunk, sziasztok. -intettem nekik és kézen fogva mentünk tovább.

- Sziasztok oppák! -integetett nekik húgom. A nagyterembe beérve a pult felé vettük az irányt ahol Tao mint aki nem is tudom mit látott volna, szélesen mosolyogva sietett hozzánk és megölelte húgomat aki meg ilyet de visszaölelte Taot.- Csókolóm. Vagy neked is hellót köszönjek? -homlokon csaptam magam majd húgomra néztem.

- Byun Myung Hee hogy beszélsz! -ráztam meg a fejemet.

- Semmi baj. Igen nekem is köszönhetsz helloval te kis cukiság. -felegyenesedett és rám nézet.- Csoda hogy nem tiszta rózsaszínben van általában minden kislány abban van.

- Hát igen most én öltöztettem mivel nem volt itthon anya és bármit felvettünk ügye Myung Hee? -húgom nagyon nézet valamit így kicsit meglöktem ujjammal vállát.

- Tessék? -nézet rám nagyokat pislogva.

- Mit nézel annyira?-guggoltam le mellé és én is arra néztem. Krist láttam meg ahogy ép valamilyen kosaras játékkal játszik a táblagépével.

- Amúgy történt valami a tegnapi dolog után?- elálltam és megvakartam tarkómat.

- Nem igazán. És örülök is neki. Jó így minden ahogy van. -sóhajtottam fel.

- Hol a húgod? -meglepetten néztem Taora majd bal oldalamra ahol húgomnak csak a hűlt helye volt.

- Mi de hát az előbb még itt volt! -szétnéztem de nem láttam sehol. Nemár máris elvesztettem.

- Ott van! -mutatott Tao egy irányba és húgom ott állt Kris mellet akivel ép beszélgetett valamiről. Nagyot sóhajtottam és odasétáltam.

- Nem, nem így kel. Béna vagy oppa. -rázta meg a fejét Myung Hee.

- Akkor hogy kel törpe? -húzta fel a szemöldökét Kris. Húgom leült mellé és letette az asztalra a táblagépet.

- Ilyenkor hátra kel menni nem előre és nem kel felugrani látod? -és a labda csont nélkül betalált a gyűrűbe. A többi srác csak fel ujjongott és tapsolni kezdet.

- Kris legyőzött egy kis csaj ez gáz! -nevetett fel Sehun.

- Hogy hívnak törpe? -kérdezte mosolyogva Kris.

-Byun Myung Hee.

-Byun? Baekhyun húga vagy ? -kérdezte Lay mosolyogva.

- Igen. Ismeritek a bátyámat? -kérdésére pont mögé léptem és megböktem hátát.

- És te mióta mehetsz el úgy hogy nem szólsz? -meglepetten nézet fel rám és elmosolyodott.- Sziasztok. Köszöntem a többieknek.

- Ez a törpe a te húgod igaz? -kérdezte Kris.

- Igen. De ügye nem csinált semmi rosszat? -húztam meg finoman haját húgomnak.

- Nem csak lealázta Krist. - nevetett fel Sehun.

- Hiába a legjobbtól tanult. -túrtam bele a hajamba amitől a srácok csak feljajdultak.

- Jaj el ne szállj hamupipőke.

- Na de most megyünk és szépen leadlak a csajoknak. -felemeltem húgomat aki átkarolta nyakamat és miután elköszöntünk és közölte Krisel hogy egyszer még játszanak egy közöset a lányokat kerestük. Irigylem húgomtól hogy ennyire nyílt és barátságos tud lenni még idegen emberekkel is. Miatt megtalálva örömködve vette el tőlem húgomat aki gyorsan elfelejtve engem csatlakozott a lányokhoz a hajfonós tevékenységbe. Visszabattyogtam a srácokhoz és két idegen emberke ült mellettük. Nem tudom kik lehettek nem voltak ismerősek. Taot akartam megkeresni hogy megtudjam kik ők de valaki nagyon bátornak érezte magát és szó szerint úgy rácsapott a seggemre hogy a terem másik végében is hallották.- Mi a? -fordultam meg gyorsan mérges szemekkel. Egy fekete baseball sapkás fiú mosolygott rám szélesen.

- Halika. -lépet közelebb és mikor leszarva a fejét mentem volta tovább megragadta a karomat és maga felé fordított . Megint rácsapót hátsómra de most mindkettővel bele is markolt de tuti maradt helye mert fájt ez a tevékenysége.

- Áu. -szisszentem fel fájdalmasan.- Beteg vagy, engedj már el te fasz! -ellöktem és pofon vágtam. - Mit képzelsz hülye pöcs. -meg igazítottam felsőmet és gyors léptekkel haladtam el Taohoz aki szemtanúja volt mindennek.

- Ez mekkora egy fasz. -ültem le a székre.

- Ja. De tudod ki volt a srác? -nézet rám kérdőn.

- Nem. Ki?

- A sárgáktól a békekövet. -na tessék már csak ez hiányzót.

- Miért mindig ezek csapják szét a seggem? Mindig ilyen fazonokat kapok az istentől. Nem hiszem el! -döntöttem az asztalra a homlokomat.

- Nem baj. Vagyis baj de..áá inkább elmesélem. Na ő Jaksong Wang. A sárgák küldték békekövetként és hírhedt híres arról hogy nagy csábító mind a lányok mind a fiúk terében. És hát elég durván csinálja és ha igazak a pletykák az ágyban is durva vagyis innen is lefeküdt az egyik lánnyal és másnap tele volt zöld és lila foltokkal . Egy állat az biztos de mégis mindenki szívesen széttenné neki a lábát. És mivel pofon vágtad biztos beindítottad. Elvégre nem adod magad könnyen az egyszer biztos és őt ez beindítja. -csak felsóhajtottam és egy narancslevet kérve lassan iszogattam a pohár tartalmát. Yixing komor tekintettel ült le mellém és a homlokát az asztalnak támasztotta.

- Tao adj valami töményet. -az említett sóhajtva egyet teljesítette amit kértek tőle és egy beszélgess vele tátogást intett felém. Yixing felé fordultam aki nagyot kortyolt a pohárba.

- Mi a baj? -kérdeztem tőle elvéve az üres poharat.

- Ez a három fasz! -mutatott a 3 jövevények felé akik az asztalnál ültek.- Csak szórakoznak velem. Nem akarják aláírni a szerződést. Még egyet Tao! -megráztam a fejemet és sóhajtottam.

- Két narancslevet. -mosolyogtam a pincérlányra mivel Tao valaki mást szolgált ki.Eléggé kivan szegény.Nem sokszor szokott inni de ha iszik akkor is keveset, elég komoly akkor a helyzet.Hogy kellene rávenni őket hogy aláírják? Gondolkozz Baekhyun!Gondolkozz!