- Elveszed az eszemet Byun Baekhyung.

-Ahogy te is az enyémet. -nyomtam egy puszit ajkaira.- De nem gondoltam meg magam. -durcás arcát meglátva elnevettem magam és beleharapok nyakába.- Most nem leszek kegyetlen veled, ezét kapsz egy kis előleget. -meglepetten pislog rám de én csak széles mosollyal az arcomon letérdelek és és egy utolsó csókot nyomok szájára. Övével kezdek el babrálni amikor megfogja csuklómat.

- Nem kel ezt tenned. Nem muszáj.-szinte hallom hogy kiabál  a farka egy kis törődését, és a gazdája se bánná annyira a dolgot.

- De én szeretném. -lehúztam farmerjét amiből kilépet ,és boxerén keresztül rácsókoltam . Felsóhajtott majd boxere szélén csókolgattam a bőrt és meg-megszívtam néhány helyen tej fehér  bőrét amit most már piros foltok borítják. Nem akartam nagyon kínozni ezért az utolsó ruhadarabtól is megszabadítottam és felnéztem arcára mielőtt ráhajoltam volna. Azok a gyönyörű szemek, valami elképzelhetetlenül ködösek voltak és csillogtak. Ügyelve arra hogy ne érjek hozzá férfiasságához, végigcsókoltam a körülötte lévő bőrt majd nyöszörgéseit hallgatva én sem bírtam tovább. Rámarkoltam, amitől felnyögött és végignyaltam teljes hosszán.

-Baekhyun. -túrt bele hajamba miközben ajkait harapdálta. Heréit nyaldostam és bekapva őket megszívtam neki. Kiengedtem számból és makkjára ráleheltem és nyelvem hegyével körözni kezdtem rajta. Erősebben markolt bele hajamba és hangos nyögések hagyták el száját. - Ne kínoz. -nyöszörögte rekedtes hangon. Nekem sem kellet több bekaptam egész hosszát és erősen megszívtam.- Út isthen! -nyögte fel. Mozogni kezdtem rajta először lassan majd egyre gyorsabban. Éreztem hogy megremeg így elengedtem és kezemmel kezdtem izgatni majd számba tettem megint és a torkomra engedve öntötte el a számat élvezete . -Baekhyun. -a nevemet mondva élvezet bele a számba, minden cseppét lenyeltem majd megtöröltem számat és mellé ülve megcsókoltam.

- Milyen volt első próbálkozásnak? -kérdeztem meg pirulva mivel most jutott el agyamig hogy mit tettem.

- Első? Elég profin csináltad ahhoz képest hogy első volt. nyomot csókot homlokomra.- Fantasztikus volt kicsim. -átölelt és így voltunk pár percig. majd elment tusolni .Én addig beszerencsétlenkedtem magam a szobájába és lefeküdtem az ágyába. 10 perc múlva ő is csatlakozott hozzám és egy másba gabalyodva aludtunk el.

Ma 4-kor lesz húgi fellépése az óvodában és szerencsére már normálisan birok menni. Már készülődök amikor benyit Chanyeol.

- Itt van a kamera tessék. És csinálj képeket is oké? -leteszi az ágyra a készülékeket.-És olvastam hogy rákel mosolyogni sokszor ilyenkor a gyerekekre mert akkor önbizalmuk lesz.-széles mosollyal az arcomon sétáltam mellé.

- Nem akarsz te is eljönni? -öleltem át.- Biztos örülne neki húgi.

- Tényleg?-Kérdezi meg miközben izgatottan elkezdet pattogni.

- Siess és készülődj mert 10 perc múlva el kel indulnunk. kitolom a szobámból és a tükör elé álltam megigazítva magamon a ruhákat. Visszafogottabban öltözködtem, elvégre  most nem a bázisra megyek ,meg eleve az óvodákban nem szabad rossz példát mutatni a gyerekeknek. A nappaliba menve kikapcsoltam a tv-t és kinyitottam az erkély ajtót hogy jöjjön be egy kis friss levegő.

- Kész vagyok. -jött ki a szobából Chanyeol.- Indulhatunk?

-Igen. -Felvettük a cipőnket és nekem a nyakamba lógott a kamera, mellette a fényképezőgép és a motorra felülve mondtam merre menjen. 20 perc múlva meg is érkeztünk az óvoda elé ahol leparkoltunk.Sok anyuka,apuka és nagyszülő volt. Szúrós szemekkel néztek ránk.

- Segíthetek? -lépet elénk egy középkorú nő.

- Jó napot! A húgom felfog lépni és eljöttünk megnézni. -mintha meghallotta volna húgi máris szaladt hozzánk és átölelt engem majd Chanyeolt is.

- Mine néni ő a bátyám és a barátja. -fogta meg mindkettőnk kezét.- Itt maradtok végig?

- Persze törpe. -simogatta meg a fejét Chanyeol.

- Ez az! -ugrott fel.- De nekem mennem kel nemsoká mi jövünk! -visszaszaladt a többi kisgyerekhez és mi a szülőkkel bementünk a székekkel telített terembe, ahol Chanyeol sietve leült az első sorba mellé pedig én és elvette tőlem a fényképezőgépet.

- Köszöntsük önöket a nagycsoportosok előadásán. Remélem tetszeni fog önöknek a mi kis előadásunk amivel a gyerekek nagyon sokat és lelkesen készültek. Kérem fogadják őket szeretettel. - tapsoltunk majd elindítottam a felvételt. Ügyesek voltak bár volt egy kisgyerek aki gondolom megijedt és elsírta magát ,de aranyos volt. Megvártuk húgit amíg visszaöltözött és szomorkás arccal sétált hozzánk.

- Mi a baj hercegnő? -guggoltam le elé.

- Elrontottam a szöveget. -szipogott majd elkezdet sírni.- Béna vagyok. -felvettem és vállamat átkarolva sírdogált.

- Nem igaz nagyon ügyes voltál. Te voltál a legügyesebb. -simogattam hátát Chanyeolra nézve.

- Bizony! Nálad senki nem volt ügyesebb!. -puszilta homlokon Chanyeol.A motoron ülve ő ült elöl és a kis utcákon mentünk nehogy elkapjon minket a rendőrség. A családi házam előtt megálltunk és bementünk .

- Chanyeol.. most bemutathatlak anyának úgy, mint a szerelmemet. -fogtam meg kezét.

- Biztos akarod?-tette csípőmre kezét.

-Igen. -bólintottam határozottan majd nagy levegőt véve bementünk a nappaliba ahol anya mosolyogva jött felénk.

- Üdv itthon drágám. -ölelt meg.- Szerbusz.

- Jó napot asszonyom-egymásra néztünk majd megfogtam anya vállát.

- Gyere ülj le. -leültünk a kanapéra és ahogy húgi leült mellém ránéztem.- Egy kicsit felmennél? Szeretnék anyának valamit mondani.

-Mit?-nézet rám.Fene a kíváncsi fajtádat...csak az én tesóm vagy.

- Majd neked is elmondom kicsit később oké? -mosolyogtam rá és remélem meg elégszik ennyivel.

- Rendben.De nem úszod meg. -mutatott rám fenyegetően majd felszaladt a lépcsőn és én megköszörültem a torkomat.- Anya. Már régebben is mutatkoztatok Chanyeolal de most én szeretném bemutatni neked..anya ő a párom Park Chanyeol. -összekulcsoltuk az ujjainkat és feszülten vártuk anya válaszát.

- Értem. -dőlt hátra a kanapén.- Mióta szereted a ...a fiúkat?

- Én nem szeretem a fiúkat. Csak Chanyeolt szeretem. -szemeibe néztem és valahol egy kis fájdalmat láttam benne.

- Valahogy..valahogy mindig sejtettem. Mindig a lányokkal jöttél ki de  sose mondtad hogy elmentek csajozni vagy hogy tetszik egy lány. Miután elkezdtek festeni magad egyre hihetőbb volt az elképzelésem de úgy látszik az anyai megérzés most is bevált. -sóhajtott egyet és rám mosolygott.- De te akkor is a fiam vagy. És kiálltál mellettem mindvégig. Ha te így vagy boldog akkor én is. -elengedtem Chnayeol kezét és átöleltem anyát.

- Köszönöm. súgtam fülébe.- Szeretlek anya.

- Én is drágám. Én is. -elengedtem és leültem mellé.- Nagyon különleges fiú lehetsz ha elcsavartad a fiam eszét. -felnevettünk  de Chanyeol csak elpirulva pillantott rám.

- Ugyan. Csak szerencsém volt. -nézet szemeimbe. Beszélgettünk egy ideig ott is vacsoráztunk majd ép haza értünk amikor megcsörrent a telefonom.

-Igen?

- Én vagyok! Azonnal gyertek a bázisra, baj van! -Taonak idegesen csenget a hangja majd kinyomta.

- Ki volt az? -kérdezte Chanyeol.

- Tao volt az. Vészhelyzet van azonnal be kel mennünk a bázisra. Visszavettük a sisakunkat és szélsebesen száguldottunk a bázisra ahol teljes volt a csend.- Itt meg mi történt?. -leszálltunk majd sietősen mentünk be a nagyterembe de ott se volt senki.

- Baekhyun maradj csendben. -tapasztotta be számat és kezemet megragadva a pulthoz húzott .- Búj el mögött és amíg nem jövök vissza ne gyere ki! Értetted?

-Hé hova mész?- álltam elé.

- Halkabban. Csináld amit mondtam! Siess! -bólintottam és bebújtam a pult mögé. Csend volt és én a pult alatt mászkáltam addig, amíg nem találtam egy fegyvert tele töltényekkel. Két kézzel fogtam a fegyvert és csendben vártam.A fene gondolta volna hogy itt is tartanak fegyvert,nekem még fel se tűnt pedig elég sokszor voltam a pult mögött. 

- Ne!- Chanyeol kiabálását hallottam így felálltam és elkezdtem rohanni a hang irányába.A féleleme jelét se éreztem magamon, ha Chanyeolnak valami baja esik.A saját határaimat is átlépem ha a biztonságáról van szó.Berúgva az ajtót és habozás nélkül elsütöttem a fegyvert.Kikerekedett szemekkel néztem körbe a helységben és leengedtem a fegyvert.