4. Menekülés a pokolba

Emlékeztek még Flochra? A rendőrségről? Egy igazi szana-széjjel esett bohókás fiú, aki a gyerekessége ellenére jól végezte dolgát, míg nem jött a káosz. Menekülnie kellett, eltévedt és emiatt egy hegyi kis kunyhóban élt. A vész szinte a nyakában lihegett, de nem tehetett mást. Pontosan 2 napja annak, hogy Flochot és Mariat megtámadta egy csoport T-MAN vagy másnéven Titán. Bár a kifejezés kissé kemény, ezért a T-MAN nevet kapták ami annyit takar, hogy T droggal fertőzött emberek. Szegények nem voltak képesek mindet legyőzni, így menekülniük kellett. Hatalmas kezet, melyek feléük nyúltak, a zombi szerű tudatlan, agyhalott szörnyek.. Eszközöket használtak az emberek ellen. Dobálóztak, hadonásztak. Pajzsokat ragadtak táblákból.. Rettentően veszélyes, főleg, hogy a pisztolyok gyorsan kiürültek és semmi más esélyük nem volt. Gyorsabbak, erősebbek. Floch is alig tudott elmenekülni. Ha Maria nem esik el és nem kapják el, akkor ő is odavész. Nem akart meghalni, Mariat sem akarta otthagyni, de semmi választása nem volt. Ropogott lába alatt az avar, ahogy az erdőben futott. A fű térdéig ért néhol, néhol puha talaj miatt lelassult. Volt, hogy elesett egy ágban, vagy hogy megbottlott. Másznia is kellett, a nadrágja elszakadt. Tiszta sár lett és szinte azt hitte folna az ember, hogy valami déli, barnább bőrü ember, persze a legkisebb félreértés vagy rasszizmus nélkül. Csuda gyerekünk elért egy kis már-már rozoga, növénnyel benőtt házat. A tetejét már csak a szent szűz mária tartotta és egy faág, ami átnőtt az ablakon keresztűl be és a tetőablakon nőtt ki. Oda bemenve a fiú megpihent és eldőlt, mint a bot. Fáradt volt, hisz a harc igen megerőltetőre sikeredett. Sebeket is szerzett, zúzódásokat, karcolásokat és még sorolhatnám. Szegény fiú a gyakorlatokon és az edzőtáborban nem szenvedett ennyit. Nem, hogy itt. Erős volt, de ez nem volt elég. Még jobban fel kellett kötnie a gatyáját. Alapvetően is egy hamis Alfa volt. Egy omega, aki alfa tablettákat szed és erősíti magát nap, mint nap, hogy ne látszódjon rajta. De a tényen nem változtat, hogy sokkal gyengébb, mint bárki más a világon. Hiába küzdött már annyit, hiába szenvedett. Ez még édeskevés ide. Hisz ez már a vadon. Ha pedig a szert nem szedi, akkor újra Omegává válik és legyengűl. Ezt tudta jól és emiatt is aggódott annyira. Nem akart magára maradni. Férfi akart lenni, de ez lehetetlen volt. Mármint, hogy "Férfi alfa" legyen.

A francba. Elfogyott a gyógyszerem és venni sem tudok már, mert háborús övezetté vált a világ. Vissza kell térnem a városba. De addig is itt kell lennem. Azt sem tudom merre menjek és lassan sötétedik. Kész öngyilkosság lenne ilyen állapotban kimenni a házból. Egy rossz lépés és halott vagyok. Igaz van lámpám, de azok a szörnyetegek hamar észrevennének. Erre pedig nem vetemedethetek.

...

Kezdem úgy érezni, mintha még mindig figyelne valami.. Az ajtót elzártam, az ablakok kicsik is meg meg is vannak. A kályhának a helyében ég a tűz. De a fénye nem látszik, mert egy kis ajtó eltakarja. Az a minimális fény, ami belőle kijön, az meg nem akkora. Épp, hogy látni lehet miatta a szobában 1m-re a fényforrástól. Mégis olyan, mintha valaki tudná, hogy itt vagyok. Szerencsémre volt ágy itt és puha emiatt a földön, de nem kényelmes emiatt az érzés miatt. Mégis ahányszor körbenézek semmit sem látok, pedig a holdfény miatt lehetne látni árnyakat az ablakban, de semmit nem látok. Viszont ahogy elfordúltam és jobban világítani kezdett a hold a fákon keresztűl egy emberi alak árnyéka vetült a falra, ahogy kikukucskál az ablak mögül.. Mögöttem van és engem néz.. De mégis mi a franc ez? Vagy ez egy személy? Nem. Az nem lehet. Elhagyatott ez a hely. Senki nem lehet itt.. Csak képzelődöm..

Ekkor kintről az erdő csendjében roppant egy ág. Mintha valaki tényleg ott lenne, így Floch kénytelen volt kiverni a fejéből azt, hogy ez csak képzelődés. Nem is tudott aludni, pedig védve volt. Nem tudott bejönni azaz izé, ennek ellenére Floch majd besz.. khm. Bepisilt a félelemtől. Nos végűl nem nagyon aludt. Maximum 10-20perceket,ahogy elbóbiskolt. Így jött el lassacskán a reggel. A nap fénye szinte mentőövként kúszott a kis házhoz. Floch pedig hulla fáradtan kelt fel. Szerencse a kevés alvás is segített valamennyit, de azért ásítozni fog egész nap. Most pedig ki kell jutnia az erdőből, ami nem a legkönnyebb. Mikor kilépett a házból szembesült vele, hogy dzsungel minden fele és nem tudja merről merre tart. Nagy nehezen a nap állása szerint elindúlt egy irányba. Mondván, hogy egyszer úgy is találkozik valamilyen úttal és minden út egy-egy civilizációhoz, csak addig élje túl. Félt és rettegett. Egy hatalmas ágat is felkapott kézbe, hisz nyugtalanította a tegnap este, emiatt minden neszre odafigyelt és gyakran nézett hátra, de senkit nem látott, de mintha ezer meg egy szempár követné minden lépését.

Paranoia lenne? Nem.. nem lehet az. A tegnap láttam. Ott volt mögöttem az ablakon nézett be. Most biztos követ, de sehol sem látom.. Vagy valami beteg perverz vagy vadászik rám és várja a megfelelő pillanatot, mikor már nem figyelek. Azt várja, hogy mikor csaphat le rám.. Nem lankadhat a figyelmem egy percre sem!

Floch lassan, de biztosan haladt a nagy bozótban az erdő közepén. A terep elég kemény volt. Sok vízmosás, emelkedő, leejtő, kidőlt fák, bokrok. Egy kezdő, de még egy haladó túrázónak is nehéz lett volna, de jelenleg ez egy élethalál játék volt. Fuss vagy meghalsz alapon. Lassan újra esteledni kezdett, de még nem talált semmit.

Mégis mekkora ez a kibebaszott erdő? Ha itt ér az este én meghaltam. Hulla fáradt vagyok és elájulok, ha nem alszom. Bár az adrenalin segítene, de nem most.. Most nem segítene még az sem.. Ahj istenem könyörgöm jussak ki ebből a zöld pokolból!

Ahogy így sírt magában a fiú, úgy valami futni.. valamik futni kezdtek felé. Kissebb szívbajt kapott a szörnyek láttán és megsem állva rohanni kezdett. Ahogy csak bírta futott.

Mégis mi a franc?! Mik ezek a szörnyszülöttek?! Arról nem volt szó, hogy ilyenek is vannak! Azt hittem ezek csak a horror sztorikban élnek! Már tudom mi a franc nézett egész este. A szívem mindjárt kiugrik annyira ver. A torkomban dobog, de nem állhatok meg.. Ott! Ott van egy nagy fal! Egy kiút! Francba.. körbe kell futnom, mert itt nem jutok át. Gyorsan, gyorsan.. ott a kapu!! Még pár méter.. mindjárt.. mindjárt.. Ott egy ember! Egy ember! Megmenekültem!

- Héé!! Segítség!!

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top