*17 évvel ezelőtt. Zeke 7 éves korának emlékei*

Hallak. Ne csiberegj annyira! Már felkeltem. Nem kell folyton folyvást csiberegni. Utálok korán kelni. Olyan nyűgös és álmos vagyok, de.. a napfelkeltén nincs szebb látvány, még, ha csak pár percre is láthatom.. Na de keljek, mert addig nem hagy békén, amíg nem adok neki enni. A kis barátom Pitypirity. Buta egy név nem igaz? Azért ez a neve, mert egy kis törpe rigó. Kisebb, mint társai, de sokkalta erősebb. Meg bátrabb. Legalább megtudom nézni minden reggel. Amióta elkezdtem neki ennit adni azóta iderepül és énekel nekem. Egy apró öröm az életemből.

- Zeke úrfi! Ideje felkelni. Nemsokára edzés idő!

Fene egye.. Miért nem lehet legalább egy nap kihagyni? Apám megint le fog szidni, megver.. Aztán meg nyakon önt vízzel és kiröhög a kutyáival együtt. Gyűlölöm azokat a kutyákat, de nem csak a kutyáit utálom. Az embereket is gyűlölöm.. De még ott van ő is... Van egy fia rajtam kívűl. Valamilyen Eren. Úgy megölném.. Az a kis rohadék több és jobb figyelmet kap, mint én, pedig csak egy szaros! Egyszer ketté repítem a koponyáját..

- Úrfi?

- Megyek!

Nem csak őt.. apámat is egyszer elkapom és megfogom ölni! Az a vén szivar megérdemli. Bárcsak én irányítanék. Soha nem kímélném meg a férgeket..

Zeke sebes léptei dörgették meg a reggeli fényben melegedő padlót. Lába súlya egyre inkább gyengült s mikor a kerthez ért. Az ajtóra bámúlt zakatoló szívvel és remegve nyúlt a kilincsért. Remegve nyelte a gombócot, mely torkára ragadt és mint űzött vad, rémülten lépett ki az ajtón. Ideje volt az edzésnek, mely kínnal teli volt. Gyógyszeres kísérletek, fizikai edzés.. kín és pokol, mely egy gyenge szívet mart szét. Zeke szíve fájt és egyre jobban kezdett a keserűségbe esni. Egyre jobban csak zuhanva a kárhozatba.

*7 évvel késöbb*

- Nézzétek srácok! Kit látnak szemeim! Mi van Jagermeister? Csak nem jöttél meglátogatni minket?

- Fogd be te fasz!

- Hé hé hé! Mégis kit nevezel te fasznak?! Te kis nokedli patkány!

Tch.. ti rákok! Hogy baszódnátok meg. El kell jutnom Lucyhoz! Randim van vele, de ezeknek a seggfejeknek is idekellett jönniük.. Rohadékok. Persze, hogy hárman jönnek rám és még engem hívnak patkánynak.. Faszok mind. Gyűlölöm az emberiséget.

Zekét szinte péppé verték hárman. Kettő előszőr lefogta a harmadik gyomron rúzta, majd úgy boxolta, mintha csak egy zsák lenne. Zeke arca, teste kék és lila lett. A szája felrepedt, sebeiből, ahol felrepedt a bőr, vér szökkent ki. Szinte szenvedett, de nem küzdött, mert nem bírt. Mikor röhögve otthagyták alig bírt felülni. De amint ez sikerült a falba vert egy nagyot. Nem fog tudni elmenni. Járni sem tud nagyon. Otthon, mire hazaért apja is megverette. Egyrészt, mert képtelen volt védeni magát, másrészt, mert késöbb jött haza, mint kellett volna. Másnap a lány fele sétált. Feje bekötve körbe sebtapaszokkal. De amit látott összetört benne mindent. Átverték. Akit a legjobban szeretett, az most a tegnapi rosszfiú karjaiban volt. Az álma szinte porrá vált.

Szeretsz? Ugyan.. Hamis szavak egy hamis lánytól..

*Napjainkban*

Milyen undorító a világ.. Az emberek szinte rothadnak.. Gyűlölöm az ilyen férgeket. Nincs egy ember sem, aki tiszta lenne. Kivéve ő.. de őt is elragadták tőlem.. Vajon még él? Meg kell találnom. Most, hogy uralmam alá vontam a Titánjaimat senki nem állíthat meg, hogy az enyém legyen. Az én kis Shirom.. A gyönyörű teste.. Az Omega illata.. De volt rajta más omegáról is némi foszlány, ami még jobban érdekel. Édes és vonzó volt. Akarom.. A karjaimban akarom tartani mindet!

---
Kissé késve, de jó szórakozást!