Az első alkalom, amikor Sirius Black sírt, az első éjszaka volt a Roxfortban, mikor azt hitte, már mindenki elment aludni.

Rettegett a rivallóktól, amiket azért fog kapni, mert a griffendélbe került a mardekár helyett, és beleborzongott a nyár gondalatába is. Walburga Black nem az az ember volt, akivel jó ötlet volt ujjat húzni, még akkor sem, ha Sirius nem tehetett róla. Még, ha Sirius a griffendélbe akart is kerülni- és az egész lényével akart- mégse tudta irányítani, hova tegye a süveg.

James Potter felébredt a halk nyöszörgésre és elhúzva a baldachinját felült. Megpillantotta Remus Lupint a padlón ülve a szoba közepén, így letelepedett a fiú mellé.

"Ez Sirius." suttogta Remus, bár ez nyílvánvaló volt, hiszen Peter Pettigrew halk horkolása jött a fiú ágya felől.

Hosszas csend után James hezitálva megkérdezte „Kéne csinálnunk valamit?"

Remus megrázta a fejét. "Ne, túl büszkének tűnik, hogy elfogadjon egy kis segítséget. Ha nem mond semmit holnap...Nem hoznám fel a témát."

□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□

Itt is lenne az első fordításom. Nem tudom, mennyire lett jó, de itt van. Remélem tetszett.
Mint mondtam, az eredeti szortit a csodálatos Abrose2001- nél találjátok, ha tudtok angolul mindenképp azt olvassátok el, mert ezerszer jobb, mint a fordítás.

Bye!