És így jutottam tömlőcbe.

Hogy milyen egész végig a padlón aludni ágy helyett? Nem lenne rossz ha fél percenként nem kéne felkellnem mert attól tartok hogy valami megöl vagy az egerektől amik kajának néznek itt.
Mindig jött valaki meglátogatni és kaját adni nekem azért hogy ne érezzek. Végülis nem egy 5 csillagos hotel de a kaja nem volt rossz mert meleg ételt kaptam.
Nem tudom hogy mennyi ideje lehetek itt de hogy ablak nincs itt az is biztos. Mivel már szinte hulla voltam így végül mégis elaludtam. Nem éreztem jól magam és nem érdekelt az idő közben behozott pléd sem elájultam a földön. Nem éreztem semmit. Mintha ...mintha már nem élnék. Azt se tudom mennyi idejig voltam így de egy hangot hallottam. Egy aggodalmas hangot aki engem hívogatott.
–Krilimo kelj fel! Hallod?! Kelj fel Kri-chan!
Erre a névre kinyitottam a szemem és egy kisfiút láttam magam előtt.
Hol vagyok? Ismerős ez a hely de vajon hol lehetek? És miért lebegek?
–Krilimo gyere le! Eljött a barátod!
–Deidara-kuuuun! Szia!-ugrott egy kislány a fiú nyakába.
–Szia Krilimo-chan. Nagypapi mehetünk a parkbaa?
–Persze addig mi itt leszünk. Vigyázzatok magatokra.
–Haiii.
Azzal a két kisgyerek el is ment.
–És hogy vagytok?
–Úgy mint eddig. Az unokám csak itt képes viselkedni a lányod közelében. És ti?
–Még mindig alig mer kimozdulni nagyon félénk még most is. Egyedül akkor van felszabadulva mikor itt vagytok.

Ekkor felébredtem.
–Te jó ég Krilimo jól vagy?
Lassan ránéztem az aggódó fiúra és éreztem hogy sírok.
–Krilimo?
–Nem akarom...
–Mit?
–Azt hogy itt legyél...
–Miért?
–Mert fáj...
–Hol? Miért? Mi történt?
Ezekre nem válaszoltam viszont. Felakartam állni. Elakartam futni. Elakartam bújni. Nem akartam látni... De nem tudtam mozdulni...
–Krilimo mi a baj?
–Fáj! Nagyon is fáj a szívemnél Deidara! Nem akarom! Nem akarom! Nem akarok a múltamra emlékezni!
–Mi-?
–Fáj Deidara! Nagyon fáj! Miért nem voltál mellettem amikor megígérted?! Miért...?
–Hát emlékszel rám ...
–Igen emlékszem rád Dei-kun...de nem akarok mert minden rossz eszembe jutna és nem akarom. Soha, soha, soha!
Éreztem ahogy minden kezd egyre melegebb lenni.
–De-dei-dara...
–Mi a baj?
–Nem kapok levegőt...
–Fene! Ez mind az én hibám! Gyere kiviszlek a friss levegőre.
–Dei...
–Igen?
–Kimehetek az esőre?
–Megőrültél?!
–Mondhatni- kuncogtam–Nyugi vicc volt. Csak tegyél le oda.
–Rendben. Kell valami inni?
–Igen kérek köszi.
–Akkor mindjárt hozom.
–Rendben.
Miután elment én vettem egy mély levegőt és kifújtam. Már nem voltam annyira rosszul mert az eső szaga mindent eltűntetett a fejemből.
Szeretem az esőt. Akár nézni, szagolni és érinteni is. Felkelltem és a falnak támaszkodva elindultam kifele a házból. Éreztem. Újra érezhettem az esőt. Nagyon szeretem. Hogy miért?
Mert megnyugtató és a víz minden formáját szeretem.
Már egy ideje sétáltam az esőben mikor valahol megcsúsztam. Egészen egy kis lejtős helyhez értem le. Pár percel később vettem észre hogy vonyítást hallok. Farkasok. Bróbáltam elmenni de nagyon lassan ment mert most se éreztem jól magam vagy a másik indok hogy 5 percenként elestem a sárban. Oké túl sok volt a jóból is vagyis az esőből is.
Egyre közelebb hallottam a farkasokat így bebújtam egy barlangba. Már épp aludtam volna el ott mikor valami puha dolog lett az ölembe.
Reggel mikor felkelltem gyümölcsök, bogyók és magvak voltak előttem. Vajon ki hozta ide őket?
–Mi voltunk akik ide hozták ezeket a növényeket. -nézett rám egy beszélő farkas akit nem tudtam hova eltenni–Látom a fejeden hogy nem érted.- megráztam a fejem–Tegnap mi találtunk rád itt a barlangban. Mikor közelebb jöttünk hozzád láttuk hogy tiszta víz és sár vagy ezért Molli önként vállalta hogy az öledbe fekszik hogy meg ne fázz. És ide hoztunk pár növényt ami segíthet neked. - fejezte be én meg megejtettem egy apró mosolyt.
–Molli gyere elő.- szóltam szelíden mire egy szürke farkas jött elő a zömegből és leült elém. –Köszönöm.
–Ugyan ember hisz nagy dícsőség lehet az is a számodra hogy velem beszélhetesz.
Erre csak elmosolyodtam hisz leplezni akarja azt hogy igenis van szíve csak nem akarja ki mutatni. Közelebb kúsztam hozzá és elkezdtem simogatni mire elkezdte csóválni a farkát és rámugrott miközben nyalogatott.
–Elég megadom magam. Megadom. - erre leszált rólam és megint az ölelbe ült.
–Főnök megtaláltam.
–Kit?- kérdeztük egyszerre a fekete farkassal
–A partnerem.

Végre tettem ide is ki részt yeyy. Na mindegy ahogy látjátok új profil gyerekek!!! Igen végre lecseréltem ezt az ócskaságot.
És új a név is!!! Igen túl hosszú volt ^^" a Krilimo a 11 farkú Jinchuuriki-ből lett a 11. Bijuu Átka. Segített a névválasztásban Kagome-chan alias KagomeNight .
És igen ez a rész tényleg rövid lett tudom erre nincs mentség.
Valamint kint a lehetőség pályázni a rajzpályázatomra az oldalamon a többi információ.
Egyéb kérés rajz vagy story téren még mindig lehet kérni.
Remélem mindenkinek jó lett a félévije és minden jól ment. Ja és kellemes 2020as évet mindenkinek.
Remélem hogy tetszett a rész mindenkinek.
Nya itt Krilimo volt a következő találkozásig is Sayōnara mina-san.