Figyelem olyan részeket is tartalmaz amit lehet nem lenne jó ha olvasnál ha nem vagy kicsit erős idegzetű természetű!!! Na jöjjön a rész!

Úgy volt hogy Narutoval találkozók de ő már el ment edzeni 1 éve. Így meglátogatni nem tudom vagyis tovább állok.
- Na most merre?-kérdezem magamtól
Mikor már olyan 10km re elhagytam Konoha kapuit megjelent előttem 4 részeges férfi.
- Szia cica nem akarsz játszani velünk?
- Köszi de kihagyom. Na én mentem.
Ekkor az egyik megragadta a karomat.
- Hova ilyen sietősen cicus?
- El. -és belerugtam az ágyékába amire össze esett.
- Te kis cafka. Fiúk!
Egy a kezeimet és egy az oldalamat és a lábamat kapta el.
- Szeretem a harcias cicákat de ha ilyen rossz cica vagy akkor is meg kell leckéztetni.
Az egyik elkezdte a lábaimat szétnyitni míg akit meg rúgtam az elkezdte a polómat levenni.
- Állj elég! Yamete! Valaki segítsen!
A fiú levette a polómat és elkezdte a nyakamat szívni.
- Hagyd abba!
- Élvezed cica?
- Meg a fészkes fenéket!
- Akkor is látom hogy többet akarsz!
- Valaki segítsen!
A kiállításomra egy szőke hajú fiú elkezdte felrobbantani őket. Egy fehér madarat nagyított fel és megfogott. Igen hálás voltam hogy segített rajtam meg minden de amikor velem felugrott a madárra akkor megfogta a mellemet és megharapta a keze?!
- H-hé ne...ne harpdálj mivan a kezeden egy száj?!
- Hee?! -néz rám elpirulva- B-bocsi észre se vettem. De igen egy, egy kéz van a számon, vagyis szám a kezemen Hm!
Elenged és próbálom takarni magam nem túl sok sikerrel mert kapaszkodnom is kell.
A fiú leveti a hálós pólóját és hátra nyújtja nekem.
- Tessék vedd fel nekem úgy is van ebből sok, és most neked jobban kell.
Gyorsan elveszem a pólóját és fel is veszem.
- Amúgy hova valósi vagy?
- Hát nem ismerem a klánomat és a senseiemet aki felnevelt megölték így most járom a világot.
- És mi a neved?
- Már megbocsáss de nem illene előbb neked bemutatkozni?
- Jó igaz bocsánat A nevem Iwagakure no Deidara. Te ki vagy?
- Krilimo.
–Most köszi ennyire ne bízz bennem ha megkérhetlek.
–Nem tudom melyik clánból származom és erről nem én tehetek!
–S-sajnálom nem akartam. Nem úgy mondtam csak...csak félre értettem.
–Semmi baj nem a te hibád volt.
–De igenis az én hibám. Én voltam az aki ilyen faragatlan volt veled. Tudod mit?
–Hmm?
–Egy: elviszlek egy helyre kiengeztelésnek. Kettő: ne hümmögj az az én szokásom. Három: tessék vedd ezt fel neked jobban kell. -dobta felém a pólóját, én meg gyorsan fel is vettem azt.
–Köszönöm Dei-kun!
–Nincs mit. Ennyivel tartozók...- suttogta tán abban a hitben hogy nem fogom meg hallani.
–Hogy?
–Huh? Öhh...semmi, semmi, felejtsd el!
–Ö...oké?

Míg repültünk a...mi ez? Ez egy agyag madár? Legyen Shiro mert fehér. Akkor amíg Shiron repültünk figyeltem a tájat. Nem sokára egy tisztásra értünk és ott le is szálltunk.
–Mutassak valami királyat?
–Ühüm.
Össze zsúgorította és a levegőbe repítette.
–Mit csinálsz Shir -felrobbantotta.- Shiro!
–Ő ki?
–A madárka, te madár!
–Mindig ezt csinálom mert ez a művészetem!
–Ch! Meg mutathatom az én művészetemet is uram? -vigyorogtam egy kicsit sunyin.
–Ahogy a művésznő akarja. -hajolt meg illedelmesen.
Oda mentem egy fához és elkezdtem a chakrámat bele vezetni. A fa amibe chakrát vezettem az elkezdett mozogni és már a földön járt a gyökerei segítségével.
–Wow ez nagyon király!
–Oh ez még semmi. Látod ott azt a sziklát?
–Aha, mi van vele?
–Csak figyelj!
Oda vánszorgott a fám amit a chakrám által amit irányítok. Mikor már oda ért gyorsan csináltam egy víz falat hogy biztosan ne legyen semmi bajunk.
–Ki! -ordítotzam a technikám nevét és felrobbantottam vele a sziklát is. Egy kevés, na jó majdnem a fele a bürokrácia esett és körülöttünk eltünt az a szép táj ami eddig itt volt. Le engedtem a burkot és szét néztem.
–Hoppá kicsit sok chakrát kapott a fa. Na mit gondolsz Deidara-kun? -fordultam felé mosolyogva de ő csak ott áll mint hülye gyerek a vásárba és meg se moccant. –De-deidara-kun? Jól vagy? Mi történt?
–Ez csoda szép volt... -motyogta és meg azt hittem hogy félre hallottam valamit. –Ezt régen nem így tudtad, de sokat fejlődtél...
–Régen? Ismertük egymást?
–Hupsz, öhh...nem mondtam semmit!
Na nem ilyet nem játszunk főleg nem velem. Megfogtam a fülénél fogva és egy darabig vezettem.
–Au! Au! Ez fáj! Engedj el! Megadom magam! Kegyelmezz!
Hmm ez tetszik lehet többször kéne ezt csinálnom.
–Rendben, most az egyszer megkegyelmezek neked, ha elmondod amit akarok.
–Jó, jó nyertél. Megadom magam.
Mosolyogva engedtem el a fülét és hallgattam volna hogy mi a válasza de egy vörös hajú csávesz jelent meg aki elrabolta a megmentőmet. Nem érdekelt hogy ki is az az ember, de nem engedem el csak így magyarázat nélkül azt a fiút, legyen akárki az útban az megkapja a magáét.
–Hé vöri nem tudom hova viszed, de tartozik nekem egy vallomással és én is tartozók neki.
–Vagyis kvittek vagytok. Sajnálom kölyök nem érek rád.
Elővett egy mérgezett kunait(honnan tudom ezt? Már mióta kisérletezek a mérgekkel engem nem ver át ezzel.
–Olcsó trükk de látom hogy mérgezett. Bocsi gyerek ez van. Előbb kell felkellned ha átakarsz verni a mérgekkel.
–Te...te most...le kölyöközted Dannát? Szerintem fuss ha élni akarsz. Nézd!
A vörire néztem akin már látszott az hogy nemsokára elpattanak az erei mérgében.
–ENGEM NE MERJEN SENKI SEM LE KÖLYÖKÖZNI! FŐLEG NEM EGY KISLÁNY!
Azzal kezdődőtt a fogócska is megspékelve egy kis kunai és shuriken vs kard elleni harcban. Mikor megakartam vágni a karjánál letört egy darab a pengémből.
–Fene jössz egy új pengével.
–Majd ha túléled gyerek.
–Felőlem de te akartad. -vetettem rá vízsárkány jutsumat amit megspékeltem egy kis villámmal is. A kölyök össze esett, de én is térdre rogytam. Fene vinné el, a két lábamba és a bal kezembe kaptam egy egy kunait vagy shurikent.

Deidara sóhajtott egyet és felemelt engem a földről és "Dannát" is és egy egy vállára tett minket. Amit meg is jegyzett.
–Elég könnyűek vagytok. Na de most irány haza. Jól elintéztes Sasori-dannát.
–Szóval Sasori a neve. -fogtam meg még a jó kezemmel államat gondolkodás képpen.
–Ejj na most találjon valaki olyan lányt mint ezt itt nekem. Hogy tudsz csak erre gondolni mikor legyőztél egy Akatsukis embert.
–Milyen Aka izé?
–Ne már te még nem hallottál rólunk?
–Ha hallottam is akkor elfelejtettem. Bocsi memória 4%. Amúgy hova viszel engem?
–Az Akatsukiba, majd Pain dönt a helyzetedről.

És így jutottam el a rejtekhelyükig, és jutottam oda tömlőcbe.

Folytatás majd érkezik mint mindig késéssel!

Íííjaaaa tudom rég volt kint rész. De nagyon sajnálom. Tudom azt ígértem több rész lesz majd mindenből de hát ott volt a rajzolások, a könyv írás, az ihlet hiány meg az otthoni munkák a beiratkozással. Remélem hogy aki most ballagott őt is oda vették fel ahova nagyon szerette volna. Na itt Krilimo volt ki a késésről nem tud leszokni de sebaj ha így is valaki olvassa az nekem nagy öröm. 😊 A következő találkozásig is Sayōnara mina-san!