A Sensei továbbra se akarta elárulni a nevét ezért soha nem is tudtam meg hogy ki az igazi neve. Eddig 2 év telt el, most már 15 éves vagyok. De mielőtt még arra térnék rá hogy most mit csinálok inkább elmondom hogy mit csináltam ez a két hosszú év alatt.

- Jer ide kicsi lány mától fogva én leszek az aki edzeni fog míg meg nem tanulod irányítani az erődet. Csak tedd azt amit mondok és erősebb lehetsz bármelyik Kagénél.
- Bár melyiknél? Ehhez csak azt kell tennem amit mond?
- Igen. Ha nem akarod akkor most el mehetsz de akkor saját magadra vagy utalva és senki nem fog meg védeni a kinti világtól.
- Maradok! Sensei kérem engedje meg hogy maradjak, nem fogok csalódást okozni magának ígérem. Csak ne küldjön el kérem!
- Holnap kezdődik a tanításod addig meg mutatom hogy hol is lesz a szobád.
Elmentünk a ház végébe és ott rá mutatott egy ajtóra hogy menjek be oda. Átlagos szoba volt, egy ágy, éjjeli szekrény és egy kisebb szekrény gondolom a ruháimnak, meg egyebeknek.

Reggel;
Ahogy a sejtésem be igazolódott az edzés kemény volt. Előbb a fizikai erőmet mérte fel. Különböző feladatokat kellet csinálnom mint például: futás, ugrás, emelés stb.

2.nap;
A mai napon a szellemi erőmet teszteli a Sensei. Egy jutsuval az elmémbe hatolt és a legrosszabb rémálmomat mutatta meg. Egyedül voltam a sötétben. Egyszer csak egy halvány foltot láttam, ami egyre fényesebben kezdett el ragyogni. A hideg elszállt és melegség jött a helyére. Elindultam a fény felé hogy megnézzem mi is az. Ahogy azt éreztem hogy közeledek felé egyre távolabinak is tünt. Ki fulladtam, össze rogytam nem éreztem a lábam. Sírtam egyedül voltam senkisem volt ott velem. Miért? Miért nem jön valaki? Segítsen valaki kérem. Most a fény jött felém, és egy nő lépett ki rajta.
- Rég találkoztunk aranyom.
- Ki maga?
- Hát meg se ismered a saját anyád édesem?
- Mi de hogy? Miért? Miért hagytatok el? Miért nem vagytok mellettem? Hogy kerülsz ide?
- 1. is nyugodj meg és ülj le mindent elmondok. 2. is azért vagyok itt mert titokban mikor meg gyengült a pecsétem akkor Hakaira bíztam az hogy ha ilyen helyzet elő fordulna akkor apáddal meg látogatunk, de ő csak vész helyzet esetén jön majd.
3. nem akartunk elhagyni csak megvédeni szerettünk volna a démontól akár az életünk árán is. De tudnod kell valamit nem te vagy az első gyermekem van egy bátyád aki Honohában él de a már lehet nem él. Viszont van még élő rokonod ne aggódj de őt neked kell megtalálnod vagy ő talál meg a neve Uzumaki Karin ennyit tudok segíteni neked mert az időm lejárt. Mennem kell. Ne feledd mindig vigyázni fogunk rád.
- Várj maradj még! Kérlek! -erre viszont nem tudott volna választ kapni mivel felébredt. Mikor kinyitotta a szemét homályosan látott és forgott előtte a világ. Érezte hogy valami meleg folyik ki a szeméből, de az könny helyett vér volt.
- Látom túl élted épphogy a legtöbb ember már belehalt volna abba amit lát de látom hogy te nem ilyen vagy. Vagyis még egy darabig a nyakamon leszel. De sebaj legalább nem fogok unatkozni.
- Most tényleg megölni akart vagy tesztelni? Egy biztos elvetemült ez az ember az már biztos. Hamar le kell lépnem innen ha élve akarok innen kijutni.

3.nap;
Ma fogok harcolni a Senseiemel hogy megnézze mennyire vagyok elég jó saját döntést hozni stb. Blah blah blah. Már nagyon unom pedig csak nemrég jöttem. De azért örülök is mert vissza adhatom az előző napi fájdalmamat.

Felém dob egy kunait de kikerülöm, ez idő alatt mögém teleportál és úgy akar belém rúgni. Ezt a cselekedettet észre vettem nagyon hamar ezért meg fogtam a lábát és a földhöz vágtam. A férfi helyére egy farönk jött.
- Helycsere jutsu?
- Szép volt de ne örülj annak aminek még nincs vége. -Megfordultam és szembe találtam magam azzal az emberrel akit az előbb intéztem el vagyis nem teljesen de értitek mit mondok na.- Elsőre nem is volt olyan rossz de még van hova fejlődnie.
- Hai sensei.
Ezután jöttek a további jutsuk kémkedések és szóbeli. Hogy én mennyire utálom az elméleti részt a tanulásban. Shinobi vagyok nem pedig jogász (mintha az lenne itt).
- Rendben ma azt vesszük hogy hogyan tudsz gyógyítani.
- Hai.
Nehezen de elsajátítottam. Nem értem minek támadjak és gyógyítsak egyszerre. Ezt a részt úgy oldottam meg hogy a testemen ki engedtem a chakrám gyógyítani de nem tudtam magamat vele gyógyítani. Persze máson működött még a növényeken is de persze a gazdáján nem. Ch. Makacs egy chakra, akárcsak én, látszik hogy az enyém.
- Sensei!!!!
- Mi történt?
- Behatoók.
- Ezt honnan veszed?
- Éreztem őket.
- Érdekes eddig én még nem észleltem semmit. Várj egy picit, utánna nézek.
- Mehetek én is?
- Persze. Talán még hasznod is lesz belőle.
10 perc elteltével hallottunk meg 2 ember beszélgetését. Így elbújtunk a fák mögé, és hallgatóztunk egy kicsit.
- Nahát igazad volt, de hogy tudtad ezt is észlelni miközben elég kicsi a chakra mennyiségük.
- Tényleg? Én ezt nem éreztem.
- Psszt! Csöndesebben! -suttogta én meg csak be fogtam a szám.
- Akkor mi legyen? A küldetésünk el fogni a lányt és megölni. De így. Nincs lány, nincs pénz, és a családom el kell hogy tartsam.
- Nyugodj már le! Meg lessz és megkapod a pénzed, csak ne hisztizz. Te jó ég rosszabb vagy mint egy nő, pedig velük csak a baj van.
- Nem mindegyikkel.
- Kinek mi a szempontja. Na gyere erre még nem néztük meg.
Hirtelen meg csúsztam és le estem a fáról. Pont az egyik férfira. Kémkedés bukta, landolás pipa.
- Nocsak pont az ölünkbe esett a célszemély. Gyere ide picinyem.
- Engedj el. Sensei!!!
- Hiába hívod, nem jön. Volt még valaki aki velünk jött.
- Nem az nem lehet. A Sensei erős!
- Nézd meg magad.
Oda dobott egy bokorhoz amiből kilógott egy kéz. Lassan megnéztem ki az és meg fagyott bennem a levegő is.
- Ti...TI TEDTÉTEK EZT!!!
Aztán minden elbomályosodott körülöttem és egy olyan teremben ébredtem ahol a bokámig ért a víz. Sétáltam egy hosszú folyosón és elértem egy nagy ketrec féleséghez aminek a belsejében Hakai ült békésen.
- Szervusz kislány. Rég találkoztunk.
- Róka démon.
- Farkas még mindig. Ne hasonlíts ahhoz a elvetemült állathoz. Én csak akkor ölök mikor érzem hogy tényleg muszáj és most az lenne.
Nyújtotta felém a mancsát egy öklözésre. El fogadtam és össze ütöttem az övével mire minden vissza tért az eredeti formájába. Kivéve azt hogy engem kékes-fehér csakra vett körül és a támadóim meghaltak. A Senseit eltemettem és elhagytam a házat de előtte még kitakarítottam és eltettem a cuccaim a táskámba. Pont ahogy Sensei is szerette körölütte most már rend van és megbosszultam.
- Nyugodj békében. Mindent köszönök. Olyan kunoichi leszek akire büszke lehetsz. Viszont látásra...Sensei.
Azzal meghajoltam és már mentem is az utamon. Olyan ninja akarok lenni aki segít az embereken és nem hadja őket cserben. Azóta is jártam a világot és segítettem azoknak az embereknek akiknek tudtam és igen öltem embereket is de csak olyat aki tényleg megérdemelte. Míg mentem találkoztam az Akachuki bűn szervezettel is de nem kaptak el így meglógtam tőlük. Az utam Konohába vezet hogy találkozzak újra Naruto val. Ez az én ninja utam.

Na haliii mina-san. Szokásosan tartottam magam a késéshez de ne öljetek meg mert akkor nem lesz ki tovább írja a storyt. Igyekszem a kövivel addig is Sayōnara. *mosolyogva integet majd látja a vasvillás népet és elkezd futni, míg valaki azt ordítja hogy akciós a vasvillát.*